Ünnep Pusztakisfaluban

Ünnep

„S nemcsak a naptárnak van piros betűs napja.

Az élet elhoz másféle, láthatatlan ünnepeket is.

Ilyenkor felejts el mindent, figyelj az ünnepre.”

(Márai Sándor)

A Sok Hírünk Van egy koráb-bi számából, az Új Dunántúli Naplóból, az internetről vagy ismerőseink telefonálásából jó néhányan értesültünk arról, hogy a Hirdi Kenderfonó Baráti Kör találkozóra várja a régi munkatársakat.2011. augusztus 13-án verőfényes,kirándulásra igen al-kalmas időben érkeztünk meg a baranyai dombok közt meg-búvó, parányi, de igen kedves Pusztakisfaluba. Mi a meghí-vóban jelzett 10 órai gyüle-kezési időben már jó néhány egymásnak örülő, régi időket felidéző, fényképeket nézege-tő csoportot találtunk, s ez a létszám a délelőtti órákra már a 300 főt is meghaladta. Sokan évtizedek óta nem lát-ták egymást, ezért újra ismer-kedtünk. Ki kicsoda? Hol dol-gozott? Mikor? Most mit csi-nál? Hogy van a család, a gyerekek? Így beszélget-tünk,és nagyon-nagyon örül-tünk egymásnak. A finom ebéd elfogyasztása előtt Tóbel Józsefné „Pin-tyő”,vasasi születésű, egykori finomelőkészítős dolgozó,a gyári tűzoltó és kézilabda csapat meghatározó tagja, jelenleg Pusztakisfalu pol-gármestere, a találkozó fő-szervezője, Juhász László, a Kendergyár volt igazgatója, és Bonyár Vilmos fonodai üzemvezető köszöntötte a jelenlévőket.

Néhány mondatban felidézték az  üzem tevékenységét, a munka nehézségét, hogy az ott dolgozó munkáskollektívák mindig helytálltak a feladatok végrehajtásában, és ha lehetőségük adódott, a közös ünneplésben is. Az évek során elhunyt mun-katársakra emlékező mécse-seket, gyertyákat a területen lévő kis kápolna mellett gyúj-tottuk meg.A megjelentek nevében néhány szál virággal, apró ajándékkal köszöntük meg a szervezőknek és segítőiknek a bi-zonytalan eredmény tudatá-ban végzett önzetlen munká-jukat. A finom ebéd (kinek-kinek választása szerint kemencé-ben sült csülök, halászlé, pörkölt vagy gulyás) elfo-gyasztása mellé egy kedves volt kolléganő és zenészbará-tai teremtettek kellemes hangulatot, majd kör-táncra, vonatozásra hívták hangsze-reikkel a 40-90 éves, sokszor sétabot segítségére szoruló lábakat. Az asztalok között folyama-tosan cserélődtek az emberek, néhány kedves szóval, otthon-ról hozott itallal, sütivel tették egymás számára még emlékezetesebbé ezt a szép napot. A körbeadott vendégkönyv tartalmazza a megjelentek érzéseit, köszönetét, és azt a kívánságot is, hogy néhány éven belül ismét nagyon jó lenne résztvenni ilyen találkozón. Reméljük, így lesz!

A vasasi „kócos” résztvevők nevében e sorokat lejegyezte Göndöcs Jánosné

Comments

comments