„Kincsek” Kínából

Abban a szerencsében volt részem, hogy október végén Kínában vehettem részt a hagyományos kínai gyógymódok harbini egyetemén tíznapos képzésen. Nem volt részemről tervezett program, hiszem, hogy a Gondviselés egyengette ismét az utamat. Mivel tudnám jobban meghálálni, minthogy azt a tudást, ismeretet, élményt, amit kaptam, igyekszem minél többekkel megosztani. Ennek okán születik ez a cikk is, akikben pedig sikerül felkeltenem az érdeklődést arra vonatkozóan, hogy többet megtudjanak „Kína nemzeti kincséről”, azokat külön is várom egy közel háromórás fényképes, videós prezentációval 2019. január 13-án, vasárnap délután 15 órára a Napüdvözlet Egyesület székházába (Vasas, Bethlen G. u. 8). A történet úgy indult, hogy október elején pörgetve az okostelefonomon feljövő információkat, megakadt a szemem egy felhíváson „jelentkezőket várunk az első hagyományos kínai orvoslás továbbképzésre. A költségeket a kínai állam állja, csak a repülőjegy ára terheli a jelentkezőket”. Hihetetlennek tűnt, de gondoltam, egy telefont megér, utánajárok. A bátorságot onnan vettem, hogy ismeretekkel rendelkezem a keleti filozófiákról, van némi jártasságom ezen ág mozgáskultúráiban, sőt a japán ágú manuál terápiában is. Semmit nem tudtam a felhívást tevőről – Árendás László természetgyógyászról –, aki a Semmelweis egyetem képviseletében szervezte a csoportot. Gyorsan kellett dönteni, jelentkezni és intézkedni (szabadság, vízum, repülőjegy- rendelés, bőröndkölcsönkérés, pénzváltás), mert 15-én már indult a harbini egyetemen a képzés. Minden flottul ment: bemutatkozás, tájékoztató és megbeszélés Budapesten. A kinti egyetem küldte a meghívólevelet a vízumkérelemhez, az indulás előtt két nappal a kezünkben is volt a vízum, és 12-én, pénteken reggel hatkor indult a gépünk Párizsba, onnan 12 órás repülőúttal a következő állomásra Guangzhouba, egy dél-kínai kikötővárosba, innen pedig újabb közel négyórás útvonalon megérkezhettünk a célállomásra, az északkelet-kínai Hejlungcsiang tartomány fővárosába, Kína 10. legnagyobb városába, a 11 millió lelket számláló Harbinba. Óriási tömeg van a hatalmas reptereken világszerte, olyan érzésem volt, hogy a légi közlekedés mára bőven felülmúlja a vas- és betonútit. Az egyetem busza várt bennünket, és arra felszállva rácsodálkozhattunk a kínai jelekkel tarkított színes világára a széles, oldalanként 5-6 sávos autóút mentén, ami bevitt minket a városba. Harbinról és erről a vidékről annyit, hogy Kína legkeletibb és legészakibb fekvésű tartománya, egyben a leghidegebb is. Az Amur folyó egyik mellékága kanyarog itt, Songhua (Fekete Sárkány), mielőtt egyesülve eléri a Japán-tenger északi részét. Lenyűgöző látványt nyújtott a valóban sárkányként tekergő-kanyargó folyó a leszállásnál a lemenő nap fényében. Kiváló mezőgazdasági adottságokkal rendelkezik a vidék, és mivel itt megy a Transzszibériai
Expressz, gazdasági jelentősége kiemelkedővé vált. Nem volt mindig kínai fennhatóság alatt a terület és a város, birtokolták az oroszok és a japánok is. Jelentős tradicionális múlttal nem rendelkezik, néhány száz éve még nem bírt számottevő népességgel. Az óvárosában még a 19. század elejének hangulatát idéző európaias jellegű, néhány emeletes házak állnak, ezt pedig már 30-50 emeletes modern, ízléses összhangzatú toronyházcsoportok, plázák veszik körül tágas terekkel, többszintes, 4-8 sávos autóutakkal. A Magyarország népességét meghaladó városra egyáltalán nem jellemző a zsúfoltság sem az utakon, sem az intézményeiben. Mindenhol fejlesztések, építkezések láthatók, az utak, terek gondozottak. Élhető nagyváros jó levegővel, hat egyetemmel, melynek egyikében a Hagyományos Kínai Orvoslás Egyetemén tanulhattunk, és annak három kórházát látogattuk meg, ezekre majd később külön kitérek. Tisztelettel fogadta a 25 fős csoportunkat az egyetem. A dékán és helyettese, a kínai egészségügyi minisztérium hagyományos kínai orvoslás osztályának vezetője köszöntőjében méltatta a magyar–kínai egészségügyi kapcsolatokat, a szintén velünk érkező Semmelweis egyetem volt dékánjának ezúton
kifejtett munkásságát köszönve. Az egyetemtől és annak kórházától néhány száz méterre egy nívós szállodában kaptunk elhelyezést, itt reggeliztünk és az iskolai menzán ebédeltünk, vacsoráztunk. Az étkezésről annyit, hogy minden napszak fogásait a zöldségek, gabonafélék, gyümölcsök, gombák, húsok (amitől én itt is tartózkodtam, így a cukorborsós kukacoktól, pirított százlábúaktól is), tenger gyümölcsei gazdag választéka jellemezte. A  tálcánkra minden alkalommal akár 15-20 féle ételfajta kerülhetett volna. Az első étkezésnél csak pálcikák voltak, másnapra viszont már kerültek kanalak, villák, kések. Mivel az ételek jellege olyan volt, nekem a pálcikával és kanállal kombinált verzió jött
be legjobban. A továbbképzés tematikája úgy épült fel, hogy először általános alapismereteket kaptunk a hagyományos kínai orvoslásról. Így megtudhattuk, hogy a több ezer éves gyógyító tudomány alapművei a Sárga császár belső könyvei (ma már hazánkban is kapható) melynek ismeretanyaga mai napig is helytálló, és az abban rögzítettek az azóta bővülő tudásnak stabil alapját képezik. A hagyományos gyógyítás alapját a herbológia (a gyógynövények használata) adja, ehhez kapcsolódik az akupunktúra és a manuálterápia (kínai masszázs, csontkovácsolás) és az életmód-instrukciók, mozgásformák (thai chi, csikung, meridiántorna stb). Jelentős szerepe van még az alkalmazott gyógymódok közt a köpölyözésnek, moxálásnak (gyógynövény hőhatás), ezeket együttesen is alkalmazzák, sőt modern terápiás eszközökkel is kombinálják (így az akupunktúrát elektromos stimulációval, infrafénnyel stb.). A hagyományos kínai orvoslást a kommunista rendszer nem dobta ki és nem bélyegezte babonának (mint nálunk). Mao 1950-ben azt mondta, hogy az a Kínai Népköztársaság kincse, amit ápolni, őrizni és fejleszteni kell. Így képezi ma is a hagyományos kínai orvoslás a nyugati rendszer mellett az egyetemi képzés és orvoslás részét. Külföldi elismertetését kutatásokkal igyekeznek elérni. Az egyetem új épületének 11. szintje hatalmas, jól felszerelt kutató laboratórium, ahol az Egyesült Államokkal közös projektben tudományos vizsgálatok alá kerülnek a gyógynövényhatások, a test energetikai rendszere (utóbbin alapszik az akupunktúra). Több nemzetközi elismertségű tudományos szaklapban is publikálnak, és büszkék arra, hogy kutatásaiknak már Nobel-díjasa is van. Az alapismeretek és a rendszer működésének felvázolását követően az akupunktúrás kezelésekről, gyógynövény-használatról, prevencióról és kutatási területekről hallgathattunk elismert egyetemi professzoroktól, sőt, magától a dékántól is előadásokat. Először az egyetem kórházának ambuláns részlegén tettünk látogatást a tanulmányok második napján. A „gyógyszertár”-ban csak gyógynövények voltak, szemünk láttára állították össze az orvosok által felírt, egyénre szabott receptek alapján a megszámlálhatatlanul sok szárítmányból a kúraszereket. Az egyik részlegen szárítmányok, a másikon kész főzetek, tinktúrák kiadása történt. A készítmények minden esetben egyénre szabottak voltak, azaz ugyanarra a betegségre az illető szubjektumát, tüneteit, környezeti tényezőit is figyelembe véve változott a gyógynövények összetétele. Szindrómadifferenciálásnak hívják ezt az egyéniesített módszert, és erre vezetik vissza a hatékonyságot. Megtekinthettük hogyan történik a diagnosztizálás, milyen pontossággal tudja az orvos a nyelv, a pulzus és a személyes interjú alapján megállapítani a diagnózist, amit aztán, ha indokoltnak tartják, a modern technika eszközeivel kontrollálnak (CT stb.). Egy másik alkalommal a belváros egyik kórházában végignézhettük, ahogy a viziten a professzorok boszorkányos ügyességgel behelyezték az
akupunktúrás tűket, láthattuk a köpölyözést, a gyógynövényfürdőket, masszázstechnikákat. A hozzátartozók a beteg mellett lehettek folyamatosan, így a viziten és a terápiás kezelések alkalmával is, sőt mindenbe beavatta és tanította az orvos a családtagot a kezelések otthoni önálló folytatására. Mindezekről gazdag képi és hanganyagot is volt szerencsénk készíteni, melyet nagy örömmel hoztam haza a népi gyógyító csapatnak, akik az egyesületi házunkban tartják képzéseiket, összejöveteleiket. A harmadik kórház, ahova elvittek bennünket, egy új városnegyedben található és együtt épül a városrésszel. Tízezer ágyas kórház lesz csodálatos épületkomplexumokkal, tavakkal, parkokkal. Jelenleg kb. egynegyede készült el, de ez is lenyűgöző mind a méreteit, mind a kivitelezés minőségét, a felszereltséget illetően. Itt is megtekinthettük az ambuláns és a rehabilitációs részleget, tanúi lehettünk, hogy neves orvosok a szó valódi értelmében kezelték (masszírozták, akupresszúrázták) a betegeiket, láthattuk az egy oxigénhiányosan született kisgyermek energetikai kezelését is,  ahol az orosz édesanya a néhány hete tartó kezelés látványos eredményéről beszélt az egyik oroszul tudó társunknak. Hatalmas élmény volt az egyetem gyógynövénymúzeumának megtekintése is. Leírhatatlan (és ezért biztatok mindenkit, hogy tekintse meg a képes beszámolót) látványt nyújtott a gyógyító növények, állatok, gyökerek, termések hatalmas tárháza, és az ott felhalmozott tudásanyag és annak látványos szemléltetése. Egyik ámulatból a másikba estünk a látottaktól és attól az itt tapasztalható tisztelettől, megbecsüléstől, ami a hagyományos kínai orvoslást övezi. A képzés során átfogó és alapos ismeretanyagot kaptunk az akupunktúrás kezelések eredményességéről a stroke utáni felépülésben, a meddőség kezelésében és a gyógynövények használatának, receptúrájának több ezer éves hagyományáról. Az említett Nobel-díj is ezzel függ össze, melyet egy 13. századi gyógynövényrecept malária és a paraziták elleni védekezésben alkalmazásért kapott Tu Ju-ju kínai tudós 2015-ben. Teljesen meggyőztek bennünket a látottak, tapasztaltak a hagyományos kínai orvoslás eredményességéről. Különösen hatékonynak találtam a megelőzés és a rehabilitáció területét, mely a nyugati orvoslás méltó és hatékony kiegészítője lehet. A működés alapelve a holisztikusság és az energetikai rendszer kiegyensúlyozása. Minden fizikai megnyilvánulás, tünet mögött egy energiaáramlási korlát áll, melyet különböző fizikai vagy mentális-érzelmi tényezők idéznek elő. A hagyományos kínai orvoslás módszerei a szervezet működésének komplexitását hangsúlyozva a fizikai és mentális működés kiegyensúlyozására törekszenek, a harmónia helyreállítására. Az eredményesség kétségbevonhatatlan. A tanulás mellett a vendéglátóink gondoskodtak arról is, hogy a szabadidőnk is tartalmas legyen. Így elvittek bennünket a híres és látványos operaházukhoz, melyet a már említett és fentről megcsodált Fekete Sárkány folyó ihletett, és csodálatos kilátás nyílt a tetejéről az egész környékre, a kanyargó folyóra. Aztán a tigrisparkot is meglátogattuk, ahol hétszáz szibériai tigris él (és néhány oroszlán meg párduc) a szinte a város közepén kialakított tágas rezervátumban. Páncélozott buszokkal 8 Sok Hírünk Van 2019. január jártunk-keltünk közöttük. Elvittek bennünket a Nap szigetre, melyet a Margit szigethez hasonlíthatnánk a funkcióját illetően, azonban a méretei és látványelemei jóval túlhaladják azt. A szigeten, de a város több pontján is rengeteg „élő” szoborral találkoztunk, melyek különböző formákban (sárkányok, épületek, növények) 3-10 méteres élő kúszónövény-alkotások voltak. Ezek a nyári változatai a tél alkotásainak. Harbin városa ugyanis a jégfesztiválról híres. Telente hatalmas jégszobrokat, csodálatos látványosságokat emelnek, és a világ minden tájáról jönnek csodájára. Az utolsó itt töltött napunkat pedig a város sétálónegyedében tölthettük bámészkodással, vásárlással. Hihetetlen árubőséget tapasztalhattunk. Minden kapható elérhető árakon és jó minőségben. A plázák drágák, de a tágas tereket aluljárók, alsó szintek szövik át, és ott harmadárakon kapható kis egyéni üzletekben bármi. Óriási a választék gyümölcsökből, friss zöldségekből is. Az utcán új autót éppen úgy árulnak, mint zoknit. A gépesítés, elektronizálás és az autópark magas szintű, elvétve láttunk idősebb autót, rengeteg a legmodernebb típus és az elektromos autó. A kínai nők csinosak, színesek és szépek. Esténként táncolnak az utcákon, reggelente mozognak a tereken. Nem láttunk hajléktalant, elhízottat. Reggelente lejártam az egyetem műfüves pályájára futni, mozogni, és meglepetten tapasztaltam, hogy az idősebb korosztály fut, nyújt, mozog, néptáncol, thai-csit gyakorol egyénileg, az egyetemisták pedig (valószínűleg) kötelezően reggeli tornáznak, vagy szintén thai csit gyakorolnak. Érzékeltem azt is, hogy a kollektivizmust, a fegyelmet lassan lenyomja a nyugati szabadosság. A fiatalok körében a sor elején lelkes gyakorlók jellemzőek, míg a végén inkább a telefonjukat nyomkodók. Amennyit én láttam Kínából, az egy modern, élhető, a hagyományos értékeket (még) tisztelő, szorgalmas és rendezett világ. Valóban sok a kamera az utakon, tereken, de az látszólag a biztonságot, a rendet szolgálja. A fogadtatásunk, az ellátásunk, az irántunk tanúsított érdeklődés és tisztelet igazán példaértékű volt. Míg a tavalyi utam Indiában arról tanított, hogy az ősi tudás, életbölcselet őrzője India, addig most arról győződhettem meg, hogy Kína a fejlett ősi orvoslás őrzőjéül jelöltetett ki. Eöry Ajándok magyar családorvos akupunktőr, a kínai orvoslás neves hazai képviselője kapcsolatai, tapasztalatai révén azt állítja, a magyarok tisztelete onnan ered, hogy az őseinktől a hunoktól származtatják az orvoslás tudását, helyileg az újgúr területről pedig a Sárga császárt. Neves India kutatóink magyarságunk ősi gyökereit, tudását vélik felfedezni Indiában is, így ha visszafejtjük a szálakat az ezeréves államiságunk mögött, tízezer évekre tekint vissza népünk MAG-őrsége, melyre méltán lehetünk büszkék, de még inkább felelősek. Elkötelezettek az elmúlt idők során széttöredezett tudás újra összerakásáért és terjesztéséért. És hogy az évek tízezrei nem túlzás, álljon itt egy kis töredék a Sárga császár könyvének párbeszédes formájú tanításából: „Sárga császár: Sokat hallottam a régiekről, hogy száz tavaszt is megértek hanyatlás nélkül. A mai emberek már félszáz év alatt lehanyatlanak. A világ változott meg, vagy az emberek elfeledtek valamit? Az orvos így válaszolt: Azok az őseink, akik ismerték az utat, a világ rendje, a jin és jang szerint éltek. Számos módszerrel alkalmazkodtak hozzá, mértékkel ittak, ettek, napjaik rendezetten teltek. Nem hajszolták magukat, testük, szellemük ép volt, és csak száz év után távoztak el. De a mai ember nem ilyen. Szeszt iszik víz helyett, veszett hajszák a napjai, és mámorban, kimerülten alszik el. Telhetetlen, önző örömökben pazarolja a szellemét, napjainak se eleje, se vége, ezért az ilyenek már félszáz év után is lehanyatlanak. Mert bizony a régi bölcsek tanításai szerint a gyengítő ártalmak elkerülhetők a megfelelő időben. A nyugalom és az egyszerűség az életerő forrásai, hiszen ha a szellem belül szilárd, honnan fakadhatna betegség. Ha az akarat pihen és kevés a vágy, a szív nyugodt és nem retteg, a test fárad, de nem merül ki. Minden erő a medrében halad, minden szándék beteljesül. Így lehet az ételben gyönyör, a ruhában kényelem és a szokásokban öröm. Hogy az előkelő és az alantas nem vágynak az egymáséra. Az ilyeneket nevezzük egyszerű embereknek. Amivel betöltik a száz évet, hogy erényük teljes és meg nem fogyatkozik.” Felismerve jelentőségüket, ezen bölcseletekre támaszkodva igyekszik egyesületünk hirdetni: az egészségünk, boldogságunk forrása bennünk van, rajtunk múlik. Olyan összejöveteleket, programokat, mozgásformákat kínálunk, melyek ennek felismerésére és megtapasztalására segítenek bennünket. Várjuk szeretettel valamennyi korosztály azon képviselőit január 13-án 15 órakor, akik többet szeretnének megtudni a hagyományos kínai orvoslásról. Várjuk hétfői és szerdai napokon segédeszközös jógára a gyógyulni vágyókat, péntekenként pedig klasszikus hatha jógára, valamint DO-In-ra (energetikai rendszerünk karbantartására, melyről a következő cikkben írok részletesen). Valamennyi alkalom 17.30–19.45-ig tart. Látogassák Facebook-oldalunkat (Napüdvözlet Egyesület), és lájkolják, hogy értesülhessenek programjainkról. Egészségben gazdag 2019-es évet kívánok:

Szőts Rózsa

 

 

Comments

comments