Teleki Pál földrajz verseny

 

2018 május 11-étől 13-áig került sor a 26. Teleki Pál Kárpát-medencei Földrajz-Földtan verseny döntőjére. Innen, Pécsről én nyertem meg a megyei fordulót, a Janus Pannonius Gimnázium színeiben. Így jutottam Egerbe, a döntőbe. Már tavaly is voltam, így ebben az évben a felkészülés már gyakorlottabban ment. Most, nyolcadikosként Európa, és Magyarország gazdaság- és természetföldrajzát kellett tudnom, a lehető legjobban.

11-én szüleimmel, és felkészítő tanárommal, Szlovák-Baris Katinkával vágtunk neki a négy órás autóútnak. Útközben beszélgettünk, és egy-egy nagyobb ipari kémény mellett elhaladva, a Tanárnő mindig megkérdezte, hol járunk, és itt milyen gazdaság tevékenységet folytatnak. Ez afféle utolsó felkészítés volt az írásbeli forduló előtt, amire még aznap került sor.

Amikor Egerbe értünk, egy közös ebéd után a szüleimtől elbúcsúztunk. Velük már csak az eredményhirdetés után találkoztam. Elfoglaltuk a szállást egy leánykollégiumban. Diák diákkal, tanár pedig tanárral kapott közös szobát. Már ismerős volt a hely, és a szervezők, sőt, a szobatársam is ugyanúgy a Bács-Kiskun megyei győztes volt, mint tavaly. A Tanárnő is ismert mindenkit, mert Ő már sokszor készített fel diákot erre a versenyre. Ezután a diákok, és tanáraik az Eszterházy Károly Egyetemre mentek. Itt volt a megnyitó, és rögtön utána az írásbeli forduló, aminek kitöltésére egy és fél óra állt rendelkezésre. Nem volt könnyű, de ez volt az, amire számítottam. Miután megírtuk, volt egy szünet, kicsit pihentünk, megbeszéltük a tanárokkal, mit írtunk jól, és mit nem. Majd visszamentünk a terembe, és megírtuk a különdíjért kihirdetett Honismereti versenyfeladatot. Ennek a célja az volt, hogy a diákok tanulás közben jobban megismerjék a Kárpát-medencét, mivel a versenyre határon túli magyar diákok is érkeztek Felvidékről, Kárpátaljáról, Erdélyből, és a Vajdaságból. Ezután vacsora, majd visszamentünk a szállásra. Miután a szobatársammal röviden átbeszéltük a feladatlap esetleges megoldásait, gyorsan elmentünk aludni.

Ennek oka, hogy következő nap reggel 6-kor fölkeltettek mindenkit. Reggeli után kezdődött a verseny terepi fordulója. Itt a diákokat különböző helyszínekre vitték Eger környékén. A túra közben a kirándulás vezetője, Holló Sándor (aki a Bükki Nemzeti park geológusa) a hely földtani sajátosságairól, kőzeteiről mondott érdekes információkat. Ezt nekünk jegyzetelnünk kellett, amit használhattunk a terepi forduló feladatlapjának megírásakor. Noszvalyban jártunk, ahol barlanglakásokat, és egy forrást néztünk meg. Elvittek minket a Hór-völgybe, ami a Bükk, és egyben az ország leghosszabb völgye. Itt felkapaszkodtunk a Suba-lyuk nevű barlanghoz, ahol régebben Neandervölgyi ősember maradványokat találtak. Voltunk Felsőtárkányban, ahol egy kőzet kiállítás van, egy forrás táplálta tó gyönyörű környezetében. Itt írtuk meg a terepi forduló feladatlapját, aztán visszavittek minket Egerbe. Ebédnél találkoztunk újra a tanárainkkal, akik ugyanazokon a helyeken jártak, mint mi, de a verseny szabályzata nem engedte, hogy beszéljünk velük. Ebéd után jött a szóbeli forduló, ami talán nem sokkal nehezebb, de a legrémisztőbb a három közül. Ugyancsak az Eszterházy Károly Egyetemen zajlott, mint az írásbeli. A diákokat az előző nap kihúzott számsorrend alapján hívták be felelni. Én a hatos sorszámot húztam, ami elég ideális. Nem volt időm elkezdeni izgulni, viszont a vizsgáztatóknak már volt viszonyítási alapjuk. Még mielőtt bementem, a Tanárnővel átbeszéltük a Kárpátok felszínfejlődését. Bele se gondoltam, milyen jó lenne ezt a tételt húzni, már ha van. Volt. Kihúztam. Nagyon örültem a szerencsémnek, ez az öröm is valószínűleg segített, hogy jól előadjam a vizsgabizottság előtt. A szóbelihez tartozott még a terepen látott kőzetek felismerése. Feltettek kérdéseket a Mecsekkel kapcsolatban is, amire persze könnyen tudtam válaszolni. Nagyon boldog voltam, mert tudtam, hogy jól csináltam a szóbelit. Mivel hamar végeztünk, a Tanárnővel elmentünk várost nézni.

Következő nap hétkor keltünk, összepakoltunk, és végleg elhagytuk a szállást. Az eredményhirdetés ugyancsak az egyetemen zajlott. A 28.-tól a 11.-ik helyezésig a diákok eredményét nem mondták, hanem névsorban hívták ki őket, és felkészítő tanárukat, hogy átvegyék az emléklapot. Amikor itt engem nem szólítottak, a Tanárnővel nagyon megörültünk. Az első tízet már helyezéssel együtt hívták ki. Eredményhirdetés után Holló Sándor, (aki a kőzetfelismerést is tartotta), külön gratulált, azt mondta, én voltam a kedvence. A hetedik helyezésnek nagyon örülök, úgy érzem, a családom, és tanáraim, barátaim is büszkék rám.

 

Baróti Adél

 

 

 

Comments

comments