Interjú Oszoli Dániellel

Egy közösség életében az orvos mindig központi szereplő. Mindannyiunk életére hatással van többé-kevésbé. Szeretnénk jó kapcsolatban lenni vele, hogy bizalommal fordulhassunk hozzá a legnehezebb helyzetben is. Ehhez első lépés, hogy megismerjük. Ezért kerestem meg a szerkesztőség nevében  új háziorvosunkat, hogy mondjon néhány szót magáról.

 

-Oszoli Dánielnek hívnak, 1989 január 7-én születtem Pécsen. Általános iskolába, majd később gimnáziumba is a pécsi Szent Mór Iskolaközpontba jártam.

-Mikor, miért döntött az orvosi pálya mellett?
A gimnáziumi évek alatt tetszett a tantárgyak sokszínűsége, mindegyiket lelkesen tanultam is, de körülbelül a 10. évfolyamot elérve már megfogalmazódott bennem, hogy hivatásszerűen olyan dologgal szeretnék majd foglalkozni, melynek alapját valamilyen természettudományos tárgy képzi. Az orvoslásban vonzónak láttam, hogy a tudomány emberközpontú, a megszerezhető tudással közvetlenül szolgálható az ember testi-lelki jóléte. A gimnázium végéig ez a gondolat megerősödött bennem, így a felvételi lapon egyetlen helyet, a Pécsi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kar ‘Orvos’ szakot jelöltem be, ahol 2007-ben meg is kezdtem tanulmányaimat.

-Miért választotta a háziorvosi szakirányt?
Ez a döntés nem elsőre született meg bennem. Az egyetemi évek alatt végeztem kutatómunkát a Kórélettani Intézetben (anyagcsere-szabályozás, állatkísérletek), illetve később a Pszichiátriai Klinikán is (művészetterápia), végül hatodévben döntöttem a háziorvoslás mellett; úgy éreztem, a mindennapi munka során e szakterületben jelenik meg számomra ideális arányban a klasszikus értelemben vett tudományos, illetve az inkább ’emberinek’ mondott érzelmi, pszichológiai, kommunikációs vonal.

-Hol, és mit dolgozott eddig?
Az egyetem hat éve után Budapestre költöztem, és ott kezdtem el a három éves Háziorvostan szakképzést (a képzést, és később a szakvizsgát a Pécsi Családorvostani Intézet koordinálta). Időm nagy részét a szakképzés kötelező gyakorlatai tették ki, de emellett sokat dolgoztam Budaörsön a háziorvosi sürgősségi-ügyeletben, illetve havonta 4-6 napot börtönorvosként is tevékenykedtem a Fővárosi Büntetés Végrehajtási Intézet, és a Kozma utcai Budapesti Fegyház és Börtönben. 2016-ban Háziorvostan szakvizsgát tettem, ezt követően még egy évet Budapesten dolgoztam a felsorolt helyeken, illetve háziorvos kollégákat helyettesítettem.

-Különleges munkahely lehetett a börtön. Hogy viselkednek a fogvatartottak az orvossal? Tartani kell tőlük, vagy esetleg még jobban megbecsülik, hogy valaki segít rajtuk, mint a „kintiek”?

-A fogvatartottak orvosi ellátása több szempontból is kihívást jelentett a civil betegellátáshoz képest. Sajnos sok esetben a rendelésen megjelenők manipulatívak voltak; valamilyen kiváltság, kedvezmény, esetleg civil egészségügyi intézménybe való kiszállítás reményében alakították történeteiket, ‘kreálták’ panaszaikat. A nyugtató gyógyszerekkel történő visszaélés, üzletelés szintén jól ismert jelenség volt, ilyen esetek felderítéséhez az ápoló személyzetnek és a szintes felügyeletnek is résen kellett lennie. További kihívás e munka során, hogy  számos -elsőre orvosszakmainak tűnő- eset kapcsán rajzolódott ki az orvosi döntés igazi jelentősége, mely inkább Büntetés-végrehajtási jogi, Büntető-eljárásjogi irányba mutatott. A civil háziorvoslás kapcsán is befolyásolják egyes döntéseinket a páciens személyes körülményei, élethelyzetei, illetve jogi vonatkozások itt is felmerülnek, de érzésem szerint sokkal nagyobb arányban támaszkodhatunk pusztán orvosszakmai tudásunkra.  

 

-Hogy került a képbe a vasasi körzet? Ismerte-e Vasast, mielőtt elvállalta a körzetet?
Feleségemmel Budapesten ismerkedtem meg, de Ő is pécsi, és szerencsére hosszútávon Ő is Pécsen képzelte el a családos életet, így a szakvizsga megszerzése után elkezdtünk érdeklődni pécsi munkalehetőségek iránt. Pont ebben az időszakban értesültem arról, hogy Csontos Márta doktornő a nyugdíjba vonulását tervezi, így ez a pécsi -Pécs közeli- körzet jó lehetőségnek tűnt a hazaköltözésre. Vasasról egyébként egy konkrét emlékem volt ezidáig; 15-16 évesen a Megye I-es focibajnokság keretein belül a PEAC serdülőcsapatával játszottunk itt egy mérkőzést a Vasasiak ellen.

-Van-e családja, róluk mondjon néhány szót!
Feleségem ügyész, Pécsen végezte a jogi egyetemet, ezt követően költözött dolgozni Budapestre, ott ismerkedtünk meg. 2015-ben összeházasodtunk, 2016-ban született kislányunk, aki jelenleg másfél éves. A közeljövőben szeretnénk, ha tovább bővülne a család.

-Van-e valami hobbija, mivel szokott kikapcsolódni a munkából?

Sok minden érdekel, így ha adódik szabadidőm, könnyen találok olyat, ami kikapcsol, feltölt. Szeretem az irodalmat, az egyetemi évek alatt rendszeresen írtam az egyetemi hallgatói lapba, hobbi szinten jelenleg is nyomon követem a kortárs irodalmi műveket. Szívesen sportolok, általában futni, kerékpározni, és focizni szoktam; a tévében pedig az angol labdarúgást nézem, ha tehetem. Alkalmanként zongorázok, bár ezt hivatalosan nem tanultam; illetve szerencsére széles baráti társaságunk van, egyre több helyen kisgyermekekkel, így velük is jó dolog összejárni.

 

-Köszönöm a beszélgetést, remélem sokáig marad nálunk, munkájához és családi életéhez jó egészséget, sok sikert kívánok!

 

Taar Ilona

 

Comments

comments