Kövesi Ferenc – Adventi áhitat

Karácsony elé….
Karácsonykor szívesen állunk a betlehemi jászol elé.
Minden egészséges ember örvendezik egy kisgyermek világra jöttének. Milyen öröm azt látni, amikor belenézünk egy újszülött szemébe, és ő visszamosolyog ránk.
Jézus is ezt teszi a betlehemi jászolban.
Amikor szemügyre veszi látogatóit: gyermekeket, felnőtteket, öregeket, minket, vajon mit gondol? Mit vár, és mit kér tőlünk?
A karácsonyi örömhír birtokában nem nehéz válaszolni ezekre a kérdésekre.
Gondoljuk meg, egy csecsemő puszta léte, ránk szoruló tehetetlensége bizalmat sugároz. A kisded semmit sem tehet magáért, esetleg sírásával adja jelét, hogy segítségre szorul. A gyermek törékeny gyermeki léte ki van szolgáltatva mások gondozó szeretetének.
Mi karácsony üzenete? Isten rábízza magát az emberre, mert bízik benne!
Jézus életének két csúcspontja: a jászol és a kereszt, ahol lemondott hatalmáról és kiszolgáltatta magát nekünk.
A jászolban fekvő kisded felnéz az emberre, ránk néz, és ez a felnézés tele van bizalommal.
Tudjuk, ez a bizalom nem talált és nem talál mindig visszhangra. Jézus mégsem változtat magatartásán. Vajon miért? Mert minden kudarc ellenére bízik az emberben.
A kisded, mint minden gyermek, látszólag üres kézzel jött a földre. Ennek ellenére Ő a föld legnagyobb adakozója. Születésével értelmet adott az emberi életnek. Ha az Isten Fiának érdemes volt emberként a földre jönnie, akkor az emberi élet nem lehet értelmetlen!
Sok ember felteszi a kérdést: Mi az értelme az életemnek?
Ezeket a kérdéseket nem lehet félre tenni, elmenni mellettük, mert olyan értelmes lény, aki nem tud mit kezdeni önmagával, elviselhetetlen unalomra van ítélve. Jézus nem unatkozott a földön, nem siránkozott! Gyenge és fájdalmas pillanataiban az Atyához imádkozott, és tudta mit kell tenni! Volt bőséges tennivalója!
Azoknak, akik Jézus követésére vállalkoznak, bőven van, és lesz tennivalójuk!
Minden emberi életnek szeretetből kell megszületnie. Szomorú sors vár arra, akit szeretet nélkül, kényszeredetten vagy elutasítva fogadnak.
Jézust az Atya szeretete küldte közénk a földre! Ennek az isteni szeretnek az elfogadása és befogadása a feladatunk. Ezt a szeretetet megélni, továbbadni- ez minden keresztény ember kötelessége!
Azt írja az evangelista: Mária pólyába takarta és jászolba fektette a gyermekét
Ez a mi feladatunk is. Szívünkben Máriával és a kisded Jézussal, a szeretet pólyájába, a béke jászolába fektetni a ránk bízott világot, a családunkat, a körülöttünk élőket, mindenkit, aki ránk emeli tekintetét!
Ezt kívánom, és ezekkel a gondolatokkal kívánok gyümölcsöző adventet, és kegyelmekben gazdag, áldott, szent karácsonyt!

Kövesi Ferenc
esperes-plébános

Comments

comments