Vasas és a Bányászotthon

Vasasi  bányászlánynak születtem, itt nőttem fel,  később 25 évig éltem a belvárosban, dolgoztam,  felneveltem a gyerekeimet,  de minden  hétvégén itt voltunk a szüleinknél Vasason.  15 éve építkeztem, és újra vasasi lakos vagyok. És az érzés, amikor a 6-osról bekanyarodok  a bekötőútra, és megpillantom a falut és a körülölelő  dombokat, az érzés  az változatlan. Hogy  semmilyen bajor-alpoki falu látképe nem vetekszik a mi kis falunkéval.  És ezt csak erősítette bennem az évek múlásával, s az utóbbi időkben  tapasztalható sok pozitív  változás,   amit muszáj észrevenni.  Jó volt látni  hogy egész évben   a bekötőúttól kezdve mindig rendben volt  az út két oldala, gondosan  kaszálva, végig beültetve facsemetékkel !  Szép volt a falu egész évben  a sok virággal, a rózsákkal, a fűnyírással,  összességében látszik hogy gazdája van a falunak!

És  a beruházások is  jó érzéssel töltik el  az ember lányát.  Nagyon  szép lett a  régi Óvoda épülete, és nagyon reméljük, hogy a továbbiakban is  jó célt fog szolgálni.

És a változások koronája: hogy  elkészült a Bányászotthon is !!

Az egész falu nagy várakozással figyelte a munkálatokat, és jóleső érzés volt, hogy a falugyűlésen  megállapodottaknak  megfelelően valóban az ígért időben, és az ígért módon készült el.  Azóta a falu civil közösségei boldogan  birtokba vették, és egymást érték a bálok is, mint ahogy mi – a Jószerencsét Asszonyklub  –  is  jót báloztunk, és nagyon  élveztük az újdonságot,  a LIFT-et is !! Jó érzéssel tölthet el mindenkit, hogy ebben a gyönyörűen felújított állapotban újabb  50 évig szolgálhatja  a településünket!.  Köszönet érte  mindenkinek!   Külön köszönet az  „üzemeltetőknek”,  Somlai Erikának és a dolgozóknak.

Örömünk és elégedettségünk  viszont akkor lesz igazán  teljes, ha a  mi Bányászotthonunk falára újra felkerül az, hogy ez nem csak egy Óvoda, hanem  a falu közösségi  tere is,  és a bányászhagyományoknak  megfelelően  a ma óvodás,  felnövekvő nemzedék is  tanulja meg, hogy  ez az épület egykor a  sichtről hazaérkező fáradt bányászok  kikapcsolódásának helye volt. Ahol  működött egykor  színjátszó kör, fúvószenekar, dalárda,  szalonzenekar,  a bányászok sakkoztak, kártyáztak, biliárdoztak, és italmérés is volt, és szomszédban a sportkör.  És  a környező,  többi bányásztelepülésnek  is lett  előbb-utóbb egy művelődési háza, de  tudtommal  „Bányászotthona”   csak Vasasnak volt, és van!!  Egykori szakmabeli lévén tudom,  hogy a  pályázati  pénzek felhasználásának megvannak a maga kritériumai, és a házat ily módon „felcímkézni„  a pályázat miatt nem lehet,  a kérésünk és az elvárásunk viszont – a falugyűlésen megállapodottak szerint is – az lenne az illetékesek felé, hogy  egy tisztességes méretű  „EMLÉKTÁBLÁN”  jól láthatóan hirdessük tovább  hogy itt egy BÁNYÁSZOTTHON  volt!!!   (és mi vasasiak tudni fogjuk, hogy van is)  Ezt nem tilthatja semmi és senki.

A mi felelősségünk a tábla elkészültéig az, hogy ez megmaradjon a köztudatban,  ne engedjük feledésbe merülni! Ezért a civilek a meghívóikon, a rendezvényeiket  igen is a Bányászotthonba  hirdessék és ne az Óvodába!   De ez nem elég, kell az emléktábla, ha már mi nem leszünk,……!

Kérem ebben az összes civil szervezet  segítségét, és támogatását.!  A tábla elkészítését  el tudnám képzelni közös összefogással is,  jótékonysági, vagy egyéb  akciók és gyűjtések szervezésével is akár.   Mindenki  segítségét,  – akinek fontos  a mi Bányászotthonunk -, várjuk,   és minden kezdeményezést szeretettel fogadunk!

 

Kisné Hering Irén

Jószerencsét  Asszonyklub vezetője

Comments

comments