Fotószakkör a Kossuthban

 

Dékány Zsolt, helyben élő fotóművész, akit elbűvölt a táj szépsége, részben ezért költözött pár éve Somogyba. Havi rendszerességgel fotószakkört tart az érdeklődőknek a Kossuth Művelődési Házban. Vele készítettünk rövid interjút.

  • Van még létjogosultsága egy fotószakkörnek, amikor mindenki a telefonjával fotózgat?

Kezdhetném úgy is, hogy a legalkalmasabb fotómasina az, amelyik épp nálad van. Ha épp egy mobil, akkor azzal is lehet jól fotózni. De egy fotós segíthet megtanítani jól látni.

Régebben a fotósok azért jártak fotószakkörbe, hogy tanuljanak egymástól, persze nem mindenki árulta el a titkait, de az még rendben is volna, hisz voltak technikák, illetve eljárások, melyeknek kidolgozása évekig is eltartott. Aztán a közösségben gyorsabban lehetett fejlődni, kevesebb volt a zsákutca, vagy üresjárat. Már nem is tudom kitől hallottam, de jó megállapítás, miszerint azt kell tudni, hogy mit ne fotózzunk le. Mert már valaki sokkal jobban megfotózta.

Mára mindez megváltozott.
Az emberek nem kommunikálnak eleget, a kütyüiket nyomogatják, s az internetről szereznek információkat. A gond ezzel csak az, hogy nem tudni pontosan, hogy mi a hiteles. Kitől érdemes tanulni. Sok az önjelölt zseni. Közösségben most is könnyebb fejlődni. A fotózás is egy szakma, olyan, mint szakácsnak lenni. Vannak alapok, amik nélkül nem lesz jó. Ha ezeket ismerjük, jöhet a kreatívkodás. Már 10 éve tartok szakköröket, tanfolyamokat, és azt látom, hogy könnyen, gyorsan lehet jó eredményeket elérni. Persze a teljességhez nincs elég időnk, folyamatosan fejlődik a technika, de igyekezzünk naprakész információkat szerezni róla!

  • Miben más egy fotószakkör és egy fotótanfolyam?

Elsősorban az a különbség, hogy egy fotóstanfolyamnak van egy menetrendje, amin végigmenve minden jelentősebb technikáról beszélünk, ott a cél, hogy a végén általános ismereteket adhassunk át meglehetősen változatos témákban. Ide inkább azok jönnek, akik valami speciális területen szeretnének jót alkotni tudásukkal, de egyben sokoldalúak is szeretnének lenni.
A szakkör az más. Nincsenek óraszámok közé korlátozva a témák, lehet csapongani az egyes területek között, ha valamiben jól érezzük magunkat, akkor ott elidőzhetünk, nem sürget az idő.
A legfontosabb, hogy nincs benne versenyszellem, örömből járunk a szakkörbe, hisz a hobbinkról van szó, arról beszélgetünk, képeket nézegetünk, közben játszva tanulunk.

  • Mit szeretnél tovább adni a fotózást kedvelőknek?

Nem célom, hogy profi fotósokat neveljek, de nagy öröm látni, ahogy egyre jobb képek születnek, s a szakkörtagok egyre merészebben mutatják meg új látásmódjukat.
Az igazi sikerélmény, amikor már nem csak fotók készülnek, hanem megszületnek az igazi képek, melyek mondanivalót is hordoznak, vagy egyszerűen csak szépek, jó megnézni őket.

  • Te mióta fotózol és mi a kedvenc témád?

Ezt el sem merem mondani. 44 éve fotóztam először, s harminc éve intenzíven, 25 éve fotósként keresem kenyerem javát. Sokáig gyakorlati képzőhelye voltam a pécsi fotós sulinak. Mindent fotóztam, amit lehet. A munkával kapcsolatos fotózásaim mindig a fejlődésre ösztönöztek, de a kedvencem mindig a természetfotózás volt. Megtalálni a harmóniát, látni a világ szép oldalát. Ez megnyugtat, kiegyensúlyoz. Mindig rendbe tesz.

 

Mit üzensz a kezdő fotósoknak?

Üzenni? Azt inkább nem szeretnék. Azt szeretném, ha jönnének sokan, akiknek átadhatnék valamit a tapasztalataimból. Én azért tanultam meg fotózni, hogy most másoknak továbbadhassam. Sosem késő elkezdeni!

De csak úgy természetesen.

 

Köszönöm az interjút. Várjuk az érdeklődőket a következő alkalomra, mely október 4-én 17 órakor lesz a Kossuth Művelődési Házban.

Tóthné Dobos Éva

Comments

comments