Futás a focipályán, aztán a Balaton körül Beszélgetés a Budapest Sportiroda pécsi futónagykövetével-, aki vasasi

Futás a focipályán, aztán a Balaton körül
Beszélgetés a Budapest Sportiroda pécsi futónagykövetével-, aki vasasi

Régóta szerettem volna Papp Ferencről írni az újságunkban, de valamiért mindig elmaradt. Amikor májusban olvastam, milyen, a hétköznapi ember számára fantasztikus sportteljesítményt nyújtott, úgy gondoltam, most, vagy soha. Feri rengeteg elfoglaltsága miatt most is csak táv-interjút sikerült vele készíteni, internet és telefon segítségével. Még szerencse, hogy jól ismerjük egymást, pár dolgot tudok róla: hogy jó sportember, jó szervező, segítőkész barát. Ez éppen elég ahhoz, hogy példaképe lehessen a helyi fiataloknak.
– A vasasiak sokan ismernek, de a többiek kedvéért légy szíves mutatkozz be pár szóval!

– Vasason nőttem fel, szüleim tősgyökeres vasasiak, én is csak pár éve lakom Pécsett. 36 éves vagyok, ebből kb. 30-at Vasason töltöttem, most a munkám miatt kényelmesebb bent lakni a városban. Közgazdászként dolgozom, mellette szervezem a FutaPécs Sport Egyesület programjait, egyéb ügyeit, és természetesen sokat futok.
– Mióta sportolsz versenyszerűen?
– Kezdetben, mint minden fiú, a foci volt a minden.16 éves korom óta labdarúgó játékvezető voltam, 2008 végén hagytam abba. Tudom, hogy a focibírókról nincs jó véleménye az embereknek, de az biztos, nagyon jó állóképességet lehet ezzel szerezni. Néhány év kihagyás után 2011-ben kezdtem komolyabban foglalkozni a futással. Rájöttem, hogy ez az én igazi sportágam, ebben tudom a legjobb eredményeket elérni, és az „edzéseken” sem szenvedek, hanem kifejezetten jól esik a futás. Fizikailag elfáradok, de szellemileg felfrissülök.
– Van aki csak egyedül szeret futni, van aki inkább társasággal. Vannak kedvenc időpontok, helyszínek is. Te hogy állsz ezekkel?
– Nyilván mindkettőnek megvan a maga szépsége. Azt gondolom, hogy csapatban, közösségben nagyon jó dolog sportolni. Néha viszont kell, hogy egyedül legyél, csak saját magaddal és a gondolataiddal… Hetente kettő alkalommal tartunk rendszeres közösségi futásokat az egyesülettel. Kedden a Szivárvány Gyermekháztól indulunk, ez egy lazább 5 km. Csütörtökön pedig a Kossuth térről, ez egy hosszabb, szintesebb 13 km-es kör, a rutinosabb futóknak ajánlanám. Mindkettő futás 18 órakor rajtol. Érdemes folyamatosan figyelni a honlapunkat és a facebook közösségi oldalunkat is a friss események miatt.

– Hogyan jutott eszedbe, hogy futóklubot alapíts? Ez biztos rengeteg tennivalóval, ügyintézéssel jár, de gondolom megérte a fáradságot.
– 2012-ben jött egy lehetőség a Budapest Sportirodától (BSI), és Pécs egyik futónagykövete lehettem Dinya Illés mellett.Akkor kezdett körém szerveződni egy kis csapat. 2013 közepére jött az igény a csapattól, hogy hivatalosan bejegyzett egyesület legyünk, így 2013.07.31. napján 18 fő megalapította a FutaPécs SE-t, aminek a bejegyzett székhelye Vasas lett. Az egyesület célja, hogy Pécsett futó közösséget szervezzen. Hozzánk fordulhat, akinek kezdőként tanácsra van szüksége, aki unja a magányos futásokat, aki keresi a hozzá hasonló érdeklődésűek társaságát. Közös futásokkal megszervezzük településünk futóéletét. Közösen veszünk részt a heti futásokon és közösen utazunk az amatőr rendezvényekre is. Csatlakozhat hozzánk bárki, kísérjék figyelemmel a csoport híreit és látogassanak el a közös futásokra! (www.futapecs.hu) Jelenleg már 84 tagunk van, de sokszor futnak velünk mások is.
– Milyen emlékezetes futásaid, versenyeid voltak, amire igazán elégedetten gondolsz vissza?
– Az elmúlt években nagyon sok szép helyen jártam és 10000-nél több km-t futottam, számtalan félmaratont és kb 20 maraton v. hosszabb távot. Néhány éve elkezdtük a futóturizmust, belföldön és külföldön is sok szép helyre eljutunk a csapattal egy-egy futóversenyre. Pl. számtalanszor voltunk már Budapesten, Balaton környékén, de futottunk már Debrecenben, Esztergomban és a Velencei tónál is. Jártunk Olaszországban, Szlovákiában, Horvátországban. Horvátországban nagyon szép maratoni helyszínek vannak, pl. Plitvicei tavaknál és Crikvenicában is. Három éve szervezek tengerparti edzőtábort Görögországba, ahol 9 napot töltünk el. Futottunk már ott is maratont, de felfelé az Olymposra is. Hihetetlen, de pl. a görögországi edzőtábor olcsóbb, mint egy balatoni … élményben pedig talán gazdagabb … Maratoni legjobb időeredményem 3 óra 43 perc, Félmaraton: 1:28:56, leghosszabb lefutott távom 63,63km, egy hatórás alkalmával.
– Még kimondani is sok! Nem félsz a sérüléstől ilyen nagy terhelés mellett? Hiszen szinte minden hétvégén indulsz valamilyen versenyen, nem is rövid távokon. Vagy te is Hosszú Katinka elveit vallod, hogy a legjobb edzés a versenyzés?
– Félni nem félek, sok mindent átéltem már. Voltak kisebb-nagyobb sérülések, nem csak nálam, hanem másnál is a csapatban. Olyankor fejben kell erősnek lenni a gyógyulás érdekében. De természetesen nem szívesen sérülünk meg, viszont szívesen futunk bárhol bármikor, így akár minden hétvégén is valamely verseny keretében, ha tehetjük.

– Futottál te a 63.63 km-nél többet is egy napon belül, kisebb pihenőkkel. Hogyan tudja rászánni magát az ember, hogy kb. 20km futás után pár órával újra neki induljon? Erre már nem csak fizikailag, hanem lelkileg is edzeni kell, azt hiszem.
– Így van, minden fejben dől el először. Aztán persze futni is kell hozzá … Senki se gondolja, hogy csak elméletben körbe lehet futni a Balatont!
Nos, a történetem az UltraBalatonnal 2013-ban kezdődött, amikor életemben először futottam egy 5 fős csapatban. Akkor kettő félmaraton jutott nekem. Megtetszett, ezért a csapat elhatározta, hogy a következő évben is rajthoz áll, próbálva időt javítani. Nos, 2014-ben a nevezés után 2 fő meggondolta magát, mi hárman pedig új kihívást láttunk a 3 fős váltóban, akkor már 71km jutott nekem 3 részletben. Ezután törtem a fejem az újabb célon, hamar rájöttem, hogy párosan szeretném teljesíteni az akkor 221 km-t. Inhoff József futótársam (FutaPécs SE alelnöke) örömmel vállalta, hogy megcsinálja velem. Így alapította meg a FutaPécs SE elnöke-alelnöke az SE első UB párosát (azóta már 5 kettő fős csapat ért célba). 2015-ben 22 óra 01perc alatt csináltuk meg, ami picivel több, mint 6 perces km-es átlagtempó, nekem ebből 6 szakaszon 113 km jutott. Hatalmas élmény volt megcsinálni párosban, de a célban elhatároztuk, hogy soha többet, nagyon elfáradtunk… Nos, eltelt egy év és mégiscsak motoszkált bennünk az, hogy 6 perc alá szorítsuk az időnket. Sikerült, tavaly második alkalommal futottuk le Józsival néhány percet javítva és 22 óra alatt beérve. Tavaly is eldöntöttem a célban, hogy többé soha … De, és jött a de … Adri párom tavaly 6 fős csapatban volt, és szépen megkért, hogy fussam le vele is párban idén… nem mondhattam nemet ugye. Hatalmas időt futottunk és 21 óra alatt megcsináltuk a Balatonkört Valójában az élményt elmondani nem lehet, ki kell próbálni egyszer, talán 2x …
– Ez valóban hatalmas! Biztos sokat számított, hogy Borbás Adrival futhattál, akivel nem csak a pályán, hanem az életben is jó párost alkottok. Ő is kiváló futó, sok jó eredményt ért már el,(egyszer az SHV női csapatát is erősítette, köszönjük neki!) Róla is megtudhatunk valamit?
Adri 26 éves, óvónőként dolgozik. Általános iskolás korában atletizált sprint távokon. Aztán neki is volt egy kihagyás és 2014-től fut rendszeresen, 2015 végétől FutaPécs SE színeiben. A női mezőnyben szinte minden versenyen az élmezőnyben végez, nagyon jó formában van. Maratoni ideje közel van a 3és fél órához, és félmaratoni ideje is a 90 perchez. Az UB-n is ő vitte a vállán a páros csapatunkat, nagyon jó tempóban futotta végig a Balatonkör felét. Közel fél perccel gyorsabb tempót diktált nálam, ezzel nekem is sok erőt adva…
– Én is sok erőt, kitartást kívánok nektek az SHV olvasóival együtt! Szeretnék még sok jó eredményedről hírt adni! Köszönöm a beszélgetést!

Taar Ilona

Comments

comments