Tatabányán szerepelt a Bányászszív

 

Olvasóink közül sokan nem ismerhetnek bennünket és dalainkat sem, ezért engedjék meg, hogy röviden bemutassam együttesünket.

A „Bányászszív” dalcsapat 2015-ben alakult Pécs-Vasason. Tagjai egykori vasasi bányászok: Farkas Sándor csapatvezető vájárként, Molnár Tibor és Bocz József pedig földalatti mozdonyvezetőként dolgoztak Petőfi-aknán. Célunk a magyar és külföldi bányászdalok egyfajta modern, tánczenei műfajba való feldolgozása és előadása. A külföldi dalaink magyar szövegeit, Móró Imre nyomdász, Ipolyi Ágnes dalszövegíró és Kovács László bányászköltő írták, a zenei alapokat Pomázi Attila komlói zenetanár és stúdióvezető készítette. A dalcsapat eddig két magánkiadású CD-t jelentetett meg, az első a Jó szerencsét, a második pedig a Fekete könny, e lemezek összesen 17 bányászdalt tartalmaznak, melyek nagy részében eddig magyar országon teljesen ismeretlen dalok voltak, napjainkban pedig a harmadik lemez munkálatai folynak. A régi magyar bányászdal feldolgozások mellett, Angol, Amerikai, Kanadai, Lengyel és Német dalok is szerepelnek, illetve a harmadik lemezre Francia, Cseh és Holland bányászdalok magyar feldolgozásai is felkerülnek. Facebook oldalunkon meg lehet hallgatni dalaink egy részét. Hallgatottságunkkal kapcsolatban annyit szeretnék megjegyezni, hogy pl. egyik dalunkat, a Hova tűnt a sok bányász-t eddig 172 ezren nézték Facebook oldalunkon, és a többi feltöltött dalunk is nagyszámú nézettségre tett szert, https://www.facebook.com/banyaszsziv/.

Április 22-én szerepelni meghívtak bennünket a Bányászkórusok és Hagyományőrző dalkörök VIII. Tatbányai találkozójára. Összesen hét kórus szerepelt, mely közül a mi voltunk a legkisebb létszámúak, mindössze hárman. Azt tudni kell a Bányászdalainkról, hogy egy előre elkészített zenei alapra éneklünk fellépéseinken, ezért mindig fontos a precíz technikai előkészület, mikrofonok és a zenei alap jó beállítása, hogy a fellépésen minden jól szóljon. Itt sem történt másképp, időbe bepróbáltunk mindent, és minden kifogástalan is volt. De a technika ördöge, itt is jelen volt. Az első dalunknál olyan technikai probléma adódott, hogy csak torz recsegés jött ki a hangfalakból, így az első dal gyakorlatilag csak egy szál gitár kísérettel játszódott le, de a vége mégis nagy tapssal végződött. Második dalunknál a „Fekete Könny”-nél már helyre állt a rend, működött minden, és bizony sok néző szemébe igazi könnyeket csaltunk nem „feketé”-ket. Harmadik dalunkat a Márkushegyi tragédiá-t és a negyediket a Hova tűnt a sok bányász?, pedig igazi vastapssal ajándékozta meg a közel háromszáz fős közönség. Természetesen mind a hét kórus nagyon kitett magáért, és öröm volt látni és hallani, hogy a bányász hagyományoknak ez a dalos válfaja még mindig él és virul, és még mindig megdobogtatja a bányászszíveket.

Bocz József

 

Comments

comments