Kínában magyar népdallal köszöntötték a 100 éves nagymamát.

Kínában magyar népdallal köszöntötték a 100 éves  nagymamát.

Sorosits Gergő mesél az éneklés öröméről, a pécsi kórusokról, és a kínai koncertkörútról

 

 

-Aki ismeri a családodat, -nagyapád Németh Tamás, a vasasi bányászzenekar oszlopos tagja, édesanyád Sorosits Judit (lánykori nevén Németh Judit )énekesnő- az nem is csodálkozik azon, hogy zenével foglalkozol, de az egy kicsit szokatlan, hogy egy fiatalember nem egy rock együttesben, hanem egy férfikórusban énekel. Hogy kerültél ide?

-Valóban, kicsi koromtól fogva zenéltek, énekeltek körülöttem, hamar kiderült az is, hogy nekem is jó a hallásom. A pécsi Belvárosi Iskola zenetagozatára jártam, utána a Kodály Gimnázium zenei tagozatára. Ide már komoly felvételi vizsga után lehetett bekerülni. Akkor még nagyon izgultam a „fellépéstől”, ha édesanyám nem kísér el, talán be sem mentem volna a meghallgatásra. De szerencsére bementem, fel is vettek. Itt nagyon jó tanáraim voltak, Kertész Attila Liszt-díjas karnagy, Rózsa Bernadett, és Várkonyi András. Ő vitt el először a  Bartók Férfikar koncertjére. Amikor először hallottam őket énekelni, beleborzongtam a gyönyörűségbe, de úgy gondoltam, én ilyen jó énekesek közé soha, de soha nem állhatok be. Ekkoriban a Bartók kórus egy fiúkórus alapítását tervezte, Várkonyi tanár úr elküldte  néhányunk jelentkezését. 2013-ban alakultunk meg,iskolánként 4-5 taggal. Ennek a kórusnak dr.prof. Lakner Tamás volt a vezetője. Ővelük kezdtem koncertekre járni, és nagyon megszerettem a próbákat. A fiúkórus néhány hónapig működött amíg adtunk egy koncertet, s ez után következett a meghallgatás a férfikarba, ugyanis a férfikari utánpótlás volt a lényege ennek a kisebb fiú csapatnak.). Lakner karnagy úr komolyan foglalkozott velünk, és felajánlotta, hogy aki akar, jelentkezhet a Bartók Férfikarba. Ez hármónknak sikerült. 2014 óta vagyok tagja a kb. 50 főből álló Bartók Férfikarnak, a tenor szólamban énekelek. Évente 20-25 belföldi szereplésünk van, és egyre több a külföldi meghívás is. 2015-ben voltam először külföldi koncerten velük Prágában.-Ott figyelt fel rám Balásy Szabolcs, (a Babits Gimnázium énektanára,a  Vivat Bacchus énekegyüttes oszlopos tagja)  aki egy másik kórust vezet, és meghívott, hogy énekeljek velük is.  Ez a VoiSingers nevű vegyes kar, kicsit más a repertoár, inkább könnyedebb, populárisabb műveket adunk elő. Szabolcs úgy nevezi, hogy ez egy „motivációs kórus”: a fiatalokkal megismertet sokféle zenét, motiválja őket a kórusban való éneklésre. Ez az együttes is egyre népszerűbb, nem csak Pécsett, hanem az ország más részein is, sőt velük is voltunk már külföldön is. Tavaly felléptünk a bécsi adventi vásáron, Nis-ben ( Szerbia) pedig elnyertük a „legjobban előadott külföldi mű” díját. Érdekes , hogy még 5 évesek sem vagyunk de 2016-ban mi voltunk Magyarország legtöbbet foglalkoztatott kórusa,sőt ez az év 3db Kovács Ákossal (magyar híres szólóénekes ) való közreműködést hozott. Nagyon szeretem ezt a formációt  is, itt több a fiatal, és vannak lányok is!

-Hogy győzöd ezt a sok gyakorlást, koncertet, és mellette a munkát, meg a szórakozást?

-Heti egy próbánk van mind a két együttessel, a munkahelyemen úgy csináljuk a beosztást, hogy ezekre el tudjak menni. A fellépések általában hétvégén vannak, a hosszabb utazásokra pedig szabadságot veszek ki. A szórakozás? Maga a kórusba járás a szórakozás, itt is van sok barátom, és  a próbák sem olyan véresen komoly hangulatban zajlanak, mint ahogy sokan elképzelik. A legjobb szórakozás pedig a kórussal utazás valahova.

-Tavaly nagyon érdekes helyen jártatok, mesélj erről!

-2016 nyarán két hétig Kínában turnéztunk, ez felejthetetlen élmény volt! Öt nagyvárosban voltunk, mind többmilliós lélekszámú. Pekingbe érkeztünk -12 órás repülőút után- itt töltöttük az első pár napot. Díszvendégek voltunk a pekingi kórusfesztiválon, mert 2014-ben és 2006-ban már járt ott a kórus, és Világ Kórus Játékok férfi  kamara kórus kategóriájában  bajnoki aranyérmet nyert ( kórusolimpia) .   Akkor én még nem voltam velük, most sikerült bekerülnöm a 35 kiválasztott közé. Úgy is bántak velünk, ahogy egy díszvendéghez illik, gyönyörű szállodában laktunk, sok látnivalót megmutattak, már amit a külföldieknek szabad megmutatni. Az étkezéssel is kitettek magukért, rengeteg egzotikus ételt, italt kaptunk, de ez nekem nem ízlett, volt amit csak azért kóstoltam meg, hogy ne sértsem  meg a vendéglátókat. Azt mondhatom, hogy éheztem  volna két hétig, ha nem viszek magammal az itthoni stifolderből, de ez megmentette az életemet!Pekingből szupervonattal mentünk a következő helyre, Senjang -ba, a közel végig 300km/h-val haladtunk az 1300km hosszú úton.Természetesen a vonaton is az első osztályon utaztunk. Innen repülővel kellett volna tovább mennünk, de a rossz időjárás miatt törölték a járatot, ezért busszal visszamentünk Pekingbe-több mint 10 óra alatt- és onnan tovább újra vonattal Sanghajba.
Sanghaj, a legszuperebb hely, amit eddig láttam. Igazi világváros a maga 14,3 millió lakójával. Ahogy a filmekben látszik, csupa fény, felhőkarcolók, nyüzsgés, nincs különbség a nappal és az éjszaka között. Csodálatos volt ott lenni, a szálloda tetejéről lenézni, alattunk a forgalom, mintha kis hangyák mászkáltak volna.Innen újra vonattal mentünk tovább Hsziamenbe-be, majd egy kis városnézés után, busszal indultunk tovább Mingszibe méghozzá  nem is autópályán. Fárasztó volt, de így legalább a kínai vidékből, a rizsföldekből, falvakból is láttunk valamit.
Ming Szi-be azért mentünk, mert ez „Kínai Csabi” szülővárosa. Ő az az ismert kínai üzletember, akié a pécsi Konzum áruház is, és lelkes rajongója, támogatója a kórusunknak. Ő is velünk tartott, szervezte a programjainkat, mindenben segített. 2014-ben, megígérte a nagymamájának, hogy ha megéri a 100 évet, elhozza a kórust neki ajándékba. Be is tartotta a szavát, volt nagy meglepetés, amikor 35 magyar férfi, nagy virágcsokorral bevonult a lakásába! Szívet melengető érzés volt köszönteni, énekelni neki. A néni, akin egyáltalán nem látszott, hogy 100 éves, kicsit meghatódott, de nagyon élvezte. Mindezek után busszal visszamentünk Hsziamenbe ahol egy igazi magyar étteremben fogadtak minket, igazi magyar szakáccsal, magyar zenével, és gulyás levessel.Természetesen itt is mint mindenhol máshol fergeteges hangulatot teremtettünk ének szóval. A kínaiak nagyon kedves emberek, a belső vidékeken a fehér ember elég ritka vendég. Boldogan kísérgettek mindenfelé, örültek, ha csinálhattak velünk közös fényképet. Én szinte óriásnak számítottam ott, fehér vagyok, szőke hajú is, nagyon népszerű voltam köztük. Ez volt a kínai utunk utolsó állomása, rengeteg élménnyel, kimerülten, de boldogan jöttünk haza. Ha mindent el akarnék mesélni, amit ott érdekeset láttam, egy könyv is kevés lenne!

– A közeljövőben lesz valami verseny, vagy fontos fellépésetek?

-Igen, szerencsére mindig van mire készülni. Júniusban Olaszországba megyünk egy fesztiválra, júliusban pedig Rigába, a kórusok Eurovíziós Dalfesztiváljára.Ez nagyon nagy szó, Magyarországról 8 kórus kapott esélyt, minket választottak Magyarország képviselőivé, és a tv közvetítéseket is beleszámítva akár 200 millió ember is láthat bennünket!  Ki kell tenni magunkért, és Pécsért!

-Sok kitartó próbát, és sok sikert kívánunk nyárra! Köszönöm a beszélgetést!

(a Bartók Férfikar, és a Voisingers felvételeit megnézhetik a youtube-on)

Taar Ilona

Comments

comments