Minden falu megér egy mesét

Minden falu megér egy mesét

 

Császár Leventét talán többen ismerik Vasason, de azt már kevesebben tudják, mivel foglalkozik. Mesekönyveket ír, amelyek nem klasszikus mesék, nem is kisgyerekeknek szólnak, hanem valami más, érdekes keverék műfajuk van. A közeljövőben megjelenő, tizennegyedik kötete kapcsán beszélgetünk vele.

– Mivel nem Vasason születtél, és nőttél fel, kérlek, először mutatkozz be pár szóval!

– 2010 óta lakom Vasason. Kárászon születtem, ott is nőttem fel, középiskolába Komlóra jártam. Az érettségi után egy évig Béta bányán dolgoztam csillésként, majd a katonaságot követően az erdészetnél favágóskodtam. A rendszerváltás körül a környéken fellendült az idegenforgalom, szüleim is kiadták kárászi házukat, nekik segédkeztem „vendéget fogni”, ezért kénytelen voltam turisztikai marketinget tanulni. Édesapám szinte az elsők között foglalkozott a vendégfogadással, de csak szinte, mert Kárászon a plébános már a múlt század 20-as éveiben elkezdett valami ilyesmit, az országban elsőként, ezzel az örökséggel próbáltam meg sáfárkodni. Sokat tanultam a kezdeti nehézségekből, rengeteg tapasztalatra tettem szert. Ezt aztán megosztottam a többi szállásadóval, a többi településsel, sok embert ismertem meg a közös munka révén. Ez hozta azt is, hogy az akkoriban létrejövő Keleti-Mecsek Tourinform iroda vezetője lettem, s ezt a munkát közel 20 évig végeztem. Ezzel párhuzamosan turisztikai szaktanácsadást végeztem, Baranyában én osztályoztam a kiadó házakat, én adtam a minősítésüket jelentő napraforgókat. Számos falu, kisváros ügyeit intéztem, jól megismertem a környéket. Ekkor kezdtem el érdeklődni a helytörténet iránt, ez kimeríthetetlen téma, mindig talál az ember új, érdekes adatokat, történeteket. Jelenleg is vannak turisztikai jellegű munkáim, külsősként végzem ezeket.

– Így kezdtél el meséket, történeteket írni?

– Igen. Ahhoz, hogy egy falu iránt felkeltsük az érdeklődést, nagyon jó, ha a helytörténeti, természeti látnivalókról van egy ismertető, esetleg egy előre összeállított útvonal, ami mentén végig lehet ezeket nézni. Ha ehhez még valami jó történet is társul, akkor sokkal szívesebben jönnek a látogatók. Először ez csak szórakozás volt, de pár éve már ez a fő tevékenységem. Akkor vagyok a legboldogabb, ha mesét írok. S ha a könyveim által ebből az érzésből valamit át tudok adni, az külön öröm számomra.

– Hogyan születik meg egy új mese?

– Nem tudok annál jobb ötletet elképzelni egy-egy mese alapjának, mint ami az adott település helytörténetében gyökerezik, hiszen azt maga az Élet szülte és az Életnél nincs bölcsebb tanítómester. Bár, az sem elhanyagolható érzés, mikor a Mecseket járva egyszer csak megdobban az ember lába alatt a hegy szíve. Ilyenkor nagyon résen kell lennem, mert biztos lehetek benne, hogy egy új mese van születőben. Sokáig gyűjtöm az anyagot, beszélgetek a falusi öregekkel, könyveket, monográfiákat böngészek, a mese megírása már gyorsabban megy. Számomra nagyon fontos a könyv kinézete, ezért az írással párhuzamosan már készülnek az illusztrációk, rajzok, festmények, vagy fényképek. Több grafikussal dolgozom, mindig az adott könyvhöz illő stílusút kérem fel, és munka közben is egyeztetünk, ha kell, közösen csiszoljuk a szöveget és rajzokat. Igyekszem kívül belül igényes munkát kiadni a kezemből.

– Tanúsíthatom, hogy ez sikerül, mert amelyik könyvedet láttam, azt mind öröm volt kézbe venni!

Eddig tizenhárom meséd jelent meg, miről szólnak?

– A történetek többségében baranyai ihletésűek, általában konkrét falu meséi, Mánfa, Magyaregregy, Hosszúhetény…, de megírtam már a Balaton-felvidék és a bükki Szarvaskő meséjét is. Jelenleg az erdélyi Torockó történetén dolgozom. Kitalálok egy főhőst és azt belehelyezem az adott település múltjába (Korró, Kósza, Erdék és Tündők, stb.). Könyveimet a 10 éves kor felettieknek, és felnőtteknek ajánlom, persze felolvashatnak belőle kisebbeknek is. A legjobb, ha a mese helyszínére látogat egy család, és ott sétálva, kirándulva követik a történetet. Kővágószőlősön például tematikus útként kitáblázták az ottani mesémet, az orfűi Medvehagyma-házban óriás-dián lehet végigkövetni a sárkányos történetemet.

– Hol lehet hozzájutni a könyvekhez?

– Mindig az adott településsel közösen adjuk ki a könyvet, vagy az önkormányzat, vagy egy civil szervezet, vagy egy helyi vállalkozás a társam. Így az a szokás alakult ki, hogy a település iskolájában ingyen megkapják a gyerekek, és jut belőle a könyvtárnak, kultúrháznak is. Rendelni tőlem lehetett, da a megjelent kiadványok sajnos már elfogytak.

– Jól tudom, hogy az itteni könyvtáraknak adtál pár példányt a régebbiekből?

– Igen, egy csokorra valót az addig megjelentekből, de az már régen volt. A közelmúltban tartottam egy előadást az ANK-ban a megye könyvtárosainak, őket is az érdekelte, a régi könyveimhez hogy lehetne hozzájutni? Mivel közel 20 kéziratom vár kiadásra, inkább az újabb könyvekre fokuszálok, nem a már megjelentekre.

– Miről szól a következő könyved, és mikorra várható? Hol lesz a bemutatója?

– Bikal meséjének Garabonciások könyve a címe, s egy hónapon belül napvilágot lát. Azt majd szeretném a HVS lapjain részletesebben is bemutatni, s abból már vásárolni is lehet majd. Év végére várható Pécs meséje Dömör király címen, ennek a megjelenését reményeim szerint a város támogatja majd. Nagyon szeretném, ha még ebben az évben megjelenne Pécsvárad és az Ormánság története. Az erdő íze c. 2011-ben megjelent könyvem kiadási jogát megvásárolta a Soproni Erdészeti Egyetem Könyvkiadója, a másodkiadás bővített formában karácsonyra jelenik meg kereskedelmi forgalomban. S kiadásra vár Vasas meséje, amelyben a bányában elhunytak részére állítottam emléket, s noha elkészültek már a grafikák, a könyv kiadásának finanszírozása egyenlőre még nem megoldott.

 

 

 

 

Remélem, hamarosan találkozunk a bemutatón! Köszönöm a beszélgetést!

 

Taar Ilona

Comments

comments