Jónak lenni jó!

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Decemberben a médiában országosam meghirdetett „Jónak lenni jó!” szlogen beköltözött az emberek szívébe.

Számos, országosan működő karitatív szervezet kivette a részét a hátrányos helyzetű embertársaink, a rászoruló családok részére történő jótékonysági akcióból. A sokszor reménytelennek tűnő élethelyzetek javítása sokat jelent ezeknek az embereknek, még akkor is, ha ez ilyen intenzitással szinte csak a karácsony előtti időszakra korlátozódik.

 

Az országos megmozduláson túl a helyi önkormányzatok, közösségek is több helyen végeztek karitatív tevékenységet, és lehetőségeik függvényében igyekeztek olyan rendezvényeket szervezni, ahol egy kis ajándékkal vagy akár egy tál meleg étellel tudtak javítani az elesett emberek közérzetén.

Ez nálunk sem volt másként.

 

A karácsony előtti időszakban az önkormányzat tíz porció tűzifát szállított ki a településeink rászoruló lakóinak. Ugyancsak kiosztásra került jó néhány tartós élelmiszert tartalmazó ajándékcsomag is.

A Vasas-Somogy-Hird Településrészi Testület költségvetéséből idén is megrendezésre került mindhárom településen az idősek karácsonya. Az idős lakókat terített asztal várta és minden kedves vendégünk egy kis ajándékban részesült. Az ünnepségen egy kis műsorral is kedveskedtünk. Az ünnepségek lebonyolításában Hirden a Napsugaras Ősz Egyesület, Vasason a Vasasi Szent Borbála Egyesület és Lobodáné Somlai Erika, továbbá Somogyban a Tegyünk Egymásért Egyesület és a Somogyi Kulturális és Környezetvédelmi Egyesület irodalmi köre sok feladatot vállalt magára.

A vasasi és somogyi idősek napközi otthonaiban is kis műsor keretében nyújtottuk át az ajándékcsomagot és még egy ünnepi ebédre is futotta a keretből.

Mindhárom óvoda gyermekei is kaptak némi segítséget az ünnepi készülődéshez.

A közmunkások fáradtságos, lelkiismeretes munkáját már több korábbi írásomban is elismertem, dicsértem. Ezt a kitartó munkát – mint minden évben – idén is megköszöntem nekik egy-egy személyre összeállított kis ajándékcsomaggal.

 

Talán a legmeghatóbb, ha olyan emberek is akarnak adakozni, akik maguk sem dúskálnak az anyagi javakban. A közmunkásokra gondolok.

Az utolsó munkanapjukon, december 23-án a fagyos idő ellenére tisztára mosták a kis teherautójukat, hogy az általuk összekészített adományokat még karácsony előtt ki tudják szállítani azoknak az elesett családoknak, akiket ők választottak ki. Hogy mit adakoztak, mit tettek az ajándékzsákba? Amit maguk a mindennapi munka mellett az év során két kezükkel megtermeltek: krumplit, hagymát, almát és egy kevés diót. Természetesen minden közmunkásnak és még a korábban náluk dolgozó közmunkásoknak is jutott a készletből.

 

Még karácsony előtt feltűnt a közmunkások vezetőjének, Reisch Dezsőnek, hogy a reggeli szürkületben, ködben, fagyban egy kisfiú minden nap kerékpáron jön Hirdről a vasasi iskolába. A gyerek át volt fagyva, a kerékpár a szürkületben nem igen látszott az úton, Dezső ezt veszélyesnek ítélte. Megállította és néhány perc múlva megajándékozta a gyereket egy kisebb méretű kesztyűvel és egy láthatósági mellénnyel. (Mindezt a közmunkások büszkén közölték velem és kérték, hogy az újságban ezt a kis történetet mindenképpen tegyük közzé.)

 

Ehhez hasonló történeteket gondolom sokan átéltek a karácsony előtti napokban. Kis odafigyeléssel, némi anyagi ráfordítással talán az év más időszakában is tudunk olyan embereken segíteni, akik rajtuk kívülálló okok miatt vagy akár emberi gyengeségük miatt kerültek nehéz helyzetbe. Sajnos még sok lenne a tennivaló e téren.

 

 

Huba Csaba

 

Comments

comments