In memorian Spolár János

Pár napja kaptam a szomorú hírt, hogy Jani bácsi nincs többé köztünk. 78 évesen távozott. Már jó ideje gondok voltak az egészségével, amit ő viccesen csak így mondott a vele három éve készített riportban, „Tönkrementek az ízületeim, nem tudok járni. Autós nyelven szólva totál káros a futómű.” Jani bácsit nem lehetett nem szeretni, őszinte, másoknak a tisztelet mindig megadó, nagy tudású ugyanakkor szerény ember volt. Nagyon nagy szíve volt, és kivétel nélkül mindenkihez volt néhány kedves biztató szava. Búcsúzóul idézném a vele készült riport két részletét.
*
„A kérdése egy nyolcadik X-ét taposó ember számára ezernyi dolgot ébreszt fel. Olyanokat is, melyek már szunnyadó állapotban vannak. Az érdeklődés olyan, mintha álmából ébresztenék az embert.”
*
„Nagyon várom, hogy ismét barangolhassak Somogy, Vasas, Hird általam régóta ismert utcáin. Ráköszönhessek az emberekre, elcsodálkozhassak azon, hogy még megismernek régi tanítványaim, ismerőseim. Ezek a motorizált séták jelentik a mindennapjaim derűs, optimizmust adó perceit, óráit. Ez is egy életforrás, egy „kút”, melyből sok minden meríthető. Azt mondtam, nincs tudatos jövőépítés a múlt ismerete nélkül. A hozzám hasonlóak, a velem egykorúak pedig ebből képesek újra töltődni, erőt meríteni. Mindenkinek kívánok mozgalmas, élményekben és sikerekben gazdag sok szép évet. A régi köszönéssel: Jószerencsét!”

Békés pihenést kívánok Önnek, a tanítványai és magam nevében! Bocz József

ui.: Spolár Jánossal készített interjút elolvashatják az http://shvonline. hu/letoltesek/szamok/2013-11.pdf oldalon a Sok Hírunk Van újság
2013. novemberi számában.

Comments

comments