Euro 2016, ahogy mi láttuk

A foci eb okozta őrület, ami egy hónapja még mindenkit elért, mostanra már elcsendesült. a magyar csapat meccseit övező hangulat lassan már feledésbe merül, ahogy az ember újra a magyar bajnokikat kénytelen nézni. Vannak azonban, akik erre az eb-re egész életükben emlékezni fognak. A focitorna, amire az egész világ figyel, nem múlhatott el somogyi, vasasi és hirdi szurkolók nélkül, a magyar csapat mindhárom csoportmeccsén jelen voltak településeink lakói, e sorok írója is egy kisebb társasággal utazott Franciaországba.

Az első meccs helyszínére, Bordeaux-ba három nap alatt autóztunk, amibe belefért egy gyors kitérő Nizzában, hogy lengyel szurkolótársainkkal is találkozzunk. A hangulat már a meccs helyszínén is hasonló volt, olasz, belga és walesi szurkolók bíztattak minket és hangoztatták, hogy ők is a magyaroknak szurkolnak. A stadionban állni és szurkolni aztán végképp leírhatatlan érzés volt; mikor a válogatott kifutott a pályára, egyszerre próbáltunk fényképezni, üvölteni, tapsolni és minden pillanatot, képet megjegyezni. SOMOGY, HIRD ÉS VASAS KÖZÖSSÉGI LAPJA • 2016.

Olyan szurkolóként, aki eddig jobbára a parcsini pályán nézte a Vasasi Bányászt, felfoghatatlan volt testközelből látni egy ilyen fontos meccset. A meccs után, mintha csak mi magunk játszottunk volna, hullafáradtan, de boldogan indultunk vissza a belvárosba, fontosnak éreztük, hogy minden helyi lakos, akivel csak találkozunk, tudja meg az eredményt, bár kétséges, hogy a magyar nyelvű, artikulálatlan kiabálásból mennyit értettek. Túl sok idő az ünneplésre nem volt, hiszen másnap már indult is tovább ez a vándorünnep, a magyar csapat következő meccsét 600 kilométerrel arrébb rendezték. Marseille-be érkezvén azon gondolkoztunk, hogy vajon ki maradhatott otthon, ha ebben a dél-francia városban ennyi magyar van? Minden utcában, minden üzletben és kocsmában magyarok voltak. Erre a napra mindenki mindenkinek a barátja lett: vadidegen magyarok az otthonuktól 1500 km-re kínálták egymást sörrel és pálinkával, együtt nevettek és ölelkeztek. Marseille-ben arra az egy napra nagyon jó érzés volt magyarnak lenni. Ilyen előzmények után a vereségre gondolni sem mertünk és szerencsére a magyar válogatott is legalább a döntetlent kiharcolta. Az utazás, bár nem volt olcsó mulatság, életre szóló élmény marad, ami még sokszor eszünkbe fog jutni. Ha pedig elvonási tüneteink lennének a következő tornáig, akkor csakis a parcsini aréna és a Bányász TC jöhet szóba. Hajrá Vasas, hajrá magyarok!

Bodor Miklós

Comments

comments