In memoriam….

Rettenetes, döbbenetes volt a hír karácsonykor, hogy Ébert Antalné, Ilonkánk tragikus hirtelenséggel eltávozott közülünk.

Végtelen a szomorúság a szívünkben. Hiszen kedves Ilonkánk drága, mosolygós arca, tartózkodó kedvessége, mindannyiunknak nagyon hiányzik, és mindig hiányozni fog. Most is magam előtt látom kicsiny kis törékeny alakját, mikor megjelent körünkben, itt az asszonyklub összejövetelein….

mindig csinosan, netten, mint egy hófehér hajú tündéranyó, a mindig tiszteletet kivívó lényével.

Vagy farsangkor, mikor-fiatalabbakat is megszégyenítően-fáradságot, készülődést nem sajnálva jelmezbe öltözött a mi mulattatásunkra is: hol úrinőnek, hol japán gésának, vagy virágáruslánynak…

És a legendás süteményei, melyekkel szépkora ellenére is csupa szívvel, örömmel lepett meg bennünket a névnapján, de farsangkor fánkkal, és karácsonykor beiglivel is mindig.

December 18-án az asszonyklub karácsonyi ünnepségén a csodálatos beiglit megköszönve, egy öleléssel búcsúztam tőle, hogy várjuk pár hét múlva a farsangi fánkot! Hozom kedvesem, hozom…..ha még élek…….mondta utoljára.

De az élet kegyetlen, kiszámíthatatlan. Kedves drága Ilonkánk nekünk már sohase fog sütni…..Eztán már odafent, az angyalok fogják körülülni süteményeit….

Drága Ilonkánk! Búcsúzunk Tőled. Reméljük lelked örök békére lelt! Soha nem felejtünk, szívünk melegével őrizzük emlékedet!

Kisné Hering Irén

Jószerencsét Asszonyklub

Comments

comments