In memorian Vókó János Nyugalmazott Címzetes Iskolaigazgató

In Memoriam Vókó János

 

 

„Jelet hagyni, mint bicska vágta seb a fa eleven húsában. Megmaradni a mérhetetlen, föl nem fogható végtelenben. Lélek maradni: fény az éjben, hogy látva lássák, miért éltem. Minden dologban olyan jelet hagyni, ami engem tükröztet, elvégezni csak én tudhattam s megmaradni is jelként abban.”

(Bárdosi Német János)

 

Mély megrendüléssel hallottam a hírt, hogy „elmentél”, óriási űrt hagyva magad után.

Vókó János 1940. december 8-án született, Somogyon. Ide járt iskolába, majd a Tanárképző Főiskola magyar–történelem–rajz szakán szerzett diplomát. A főiskola elvégzése után, 1963-ban Somogyra került tanítani, és haláláig itt dolgozott. Hívták sokfelé, de ő ragaszkodott a szülőföldjéhez, melyről a következőket írja:

„Somogy a térképen elvész a Mecsek rengetegében, de mi, gyermekei bárhol is vagyunk, visszavágyunk hozzá, mert mindig hazahív erdős hajlatainak édes dallamossága. Ez a táj a mi legszűkebb hazánk. Ezért szeretjük földjét, a fölötte feszülő eget, madarai hajnali énekét és a közelgő estjét, melynek megnyúló árnyai alkonyatkor hazakísérnek bennünket.”

Kis falusi iskola, fala görbe, mállott, itt gyújtottad egykor a gyönge mécsvilágot. S oly fogyhatatlan volt hited, mint kút vize, vagy az ég csillaga csöndes éjszakán: nem csuktál semmit, szabadon ki-be járt hozzád, aki jött: mert tenyereden ott fénylett a tisztaság. S amivel lelked is tele volt, színültig töltve a szeretet, jóság és tudás poharával, szétosztottad közöttünk. Megajándékozott téged a Teremtő a sok-sok elesett, de ott legbelül boldog és tiszta somogyi gyerekek szeretetének fogadására is, elhintve közöttük a szépet és a jót, mely által megerősödött lelkük egy életre szóló útravalót kapott.

Hitvallásod volt Zrínyi Miklós gondolata: „Egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók.” Ebben a szellemben kapcsolódtál be a terület, a település, kulturális, sport, valamint a helytörténeti kutatómunkába.

Te indítottad útjára a Költészet napi szavalóversenyt, a Kazinczy szép kiejtési versenyt, melyek városi szintűek voltak, és melyeken Bertók László pécsi költő a zsűri elnökeként több alkalommal is részt vett.

1975-ben a pécs-somogyi iskola igazgatója lettél. Kollégáid tiszteltek, szerettek, a gyerekek rajongtak érted. Verseket írtak, amelyekből egy színvonalas irodalmi délutánt tartottak a szüleiknek. Tanóráid emlékezetesek maradtak még a mai ötvenéves korosztály számára is. Nem csak oktattál, elsősorban a saját példáddal neveltél. Olyan iskolai légkört teremtettél, amelyben a gyerekek szerettek iskolába járni. Vallottad, hogy minden gyereket a saját képességeinek megfelelő szintjére kell eljuttatni. Volt tanítványaid kérésére felélesztetted az iskolai irodalmi szakkört – már felnőttekkel –, akik a település minden rendezvényén, ünnepélyén színvonalas műsort adtak.

Feldolgoztad József Attila, Radnóti Miklós életét, költészetét. Elkészítetted a Pécs irodalmi emlékhelyeit bemutató hangosított diaműsorát, melyet a város több iskolájában is bemutattál.

Baráti kapcsolat alakult ki közted és Bárdosi Német János költő között, akinek munkásságát szintén feldolgoztad.

De sorolhatnám még a különböző bányásztémájú műsoraidat, melyekből legutóbb két bányászmártírra – Faitig Imre és Pernecker István – emlékezve rendeztél emlékestet. A Hősök-napi megemlékezéseket, augusztus 20-i műsoraidat, beszédeidet.

1990-ben, a rendszerváltás után alapítottad meg a Pécs-Somogyi Kulturális és Környezetvédelmi Egyesületet, mely összefogta a település kulturális és sportéletét, melyből számos civil szervezet jött létre.

Te indítottad útjára a Somogyi Tükör című helyi újságot és tervezted meg Somogy címerét. Az egyesület vezetőjeként visszaszerezted a település eredeti nevét, a Somogy nevet. Több cikluson keresztül vezetője voltál a pécs-somogyi részönkormányzatnak, s aki hozzád fordult segítségért, nem távozott üres kézzel.

A sport területén mindent megtettél, hogy a megfelelő feltételek meglegyenek. Mint a részönkormányzat vezetője meg tudtad szerezni a Pajtás utcában a két füves sportpályát, ahol május 1-jén és augusztus 20-án Szent István Kupa meccseket rendeztek a sportbizottság vezetésével. Több városi kispályás labdarúgócsapat vett részt ezeken a mérkőzéseken. A győztesek kupákat, érmeket és Somogy címerével ellátott emléklapot kaptak. A mérkőzések után vidám hangulatú baráti beszélgetésekkel folytatódott a nap.

Csak másért élt, a másét sohasem akarta, csupán a viharért nem járt a viharban. Becsületes szívének becsületes jussát kereste a harcban.

Vallottad azt is: ki kell lépnünk önmagunkból, mert csak így tudunk másoknak is adni, mert aki semmit sem ad másoknak, annak másoktól sem jár semmi, azt elhullajtja az idő, mint a száraz levelét a fa. És mindezt együtt, mert a maga szárnyán egy madár sem száll túl magasra.

Egész pályafutásod alatt makacsul őrizted a lelked mélyében rejtőző hazai dombok, dűlők múlhatatlan szeretetét. Így születhetett meg több időszaki kiállítás után a XIX. sz. végi, XX. sz. eleji falusi életet megörökítő állandó Helytörténeti Múzeum, a bányászmúltat őrző Bányászati Múzeum, valamint az iskola 100 éves évfordulójára készült Iskolatörténeti Múzeum. E három múzeum anyagából időszaki kiállítás nyílt a Várostörténeti Múzeumban, valamint a Zsolnay Negyed E78 termében.

2006-ban a település 600 éves évfordulóján jelent meg a Pécs-Somogy történetét feldolgozó monográfia, melyet minden somogyi lakos ingyen vehetett kézbe. Ez a könyv arról szól: „hogy a szülőföld minden embernek talán a legnagyobb élménye. A születéskor az első élmény és észlelet, a világ felfedezésének semmi mással nem pótolható öröme. Később az ezernyi szállal magához vonzó és kötő emlékek sora, a gyermek-, az ifjú- és a felnőttkor világa. A mással össze nem hasonlítható tulajdonságokkal megáldott föld, táj, hegy, völgy, utca, ház, erdő, rét, fűszál és kődarab. A szomszédok, barátok, ismerősök, iskola- és játszótársak ezernyi emlékekben rögzült, az emlékezet abroncsai által összetartott gondolati rendszere. És mindig magához húzó, elengedni soha nem tudó visszaölelő képessége”. (Dr. Szirtes Gábor kandidátus, a Pro Pannónia Kiadó igazgatója)

Ahogy Kölcsey írja: „…az emberi szeretet és óhajtás tárgyainak egész öszvessége, oltár, atyáid által istennek építve, ház, hol az élet első örömeit ízleléd: föld, melynek gyümölcse feltáplált…”

A szakköri foglalkozásokon ismerték meg a gyerekek a könyv és a múzeumok anyagán keresztül Somogy múltját. Lévai Mónika, volt hon- és népismereti szakkörös tanítványunk így emlékszik vissza:

 

„Köszönet

Sokunk nevében szeretnék gratulálni, és kifejezni hálánkat, amit kis falunkért tettek. Sok mindenért lehetne nekik köszönetet mondani, most régebbre nyúló tapasztalásaimért mondanék köszönetet, sok helyi lakos, gyerek, nevében, akik hasonlóan éreznek. Amikor ezt a fotót megláttam, melegség töltött el, hiszen gyerekkori közös élményeink jutottak eszembe. Emlékszem a hon- és népismereti szakkör számos alkalmára, amikor mi (sokan gyerekek) újdonságként éltük meg, hogy programok az iskolán kívül is, a kis falunkban is rendelkezésre állnak. Emlékszem, milyen jó csapat voltunk, összetartó, vidám csapat. Minden sütés, kirándulás, bográcsozás, a délutáni verselések, beszélgetések, versenyek, vidám pillanatok, megmaradtak emlékeimben, és a visszajelzések alapján sokan vagyunk így ezzel.”

A szakkörös gyerekekkel felkerestük a település dűlőit, nevezetes helyeit, régi épületeit, s a kirándulások során színes őszi leveleket gyűjtöttünk. E lepréselt levelek mellé megtanítottad őket a japán haiku versekw írására is. A kirándulásokat mindig nyárssütés, játék követte, melyet a gyerekek nagyon szerettek.

Munkásságodnak e pár gondolat csupán nagyon csekély töredéke, mert olyan sokrétű munkát végeztél, hogy egy élet nem elég, hogy feledjük (megfizessük vagy megháláljuk) ezeket az évtizedeket.

 

„Most már megállhatok:

Már-már minden emlék,

De mégis, ha újra,

Ha százszor születnék:

A jussáért küzdő

Lantos és parittyás,

Csak ugyanaz lennék.”

(Ady Endre)

 

Ha nem mi, lesz, aki helyettünk is szeret, épít és arat még: gyermekeink és unokáink.

Sok terved volt még, amit szerettél volna megvalósítani. Sajnos a sors erre nem adott alkalmat, elszólított szeretteid köréből, felfoghatatlan hirtelenséggel, óriási űrt hagyva magad után. De vigasztaljon bennünket az a tudat, hogy fiad, Vókó Tamás földrajz–testnevelő szakos tanár is itt, Somogyon tanít és folytatja munkásságodat. Jóságban, szeretetben, szellemiségében méltó utódod. Egész életműved a szívünkben, lelkünkben velünk van, biztatva bennünket újabb feladatokra Somogy közösségeinek javára.

 

Munkásságod elismerését több kitüntetés is jelzi.

  • Pécs Város Érdemes Pedagógusa
  • Pedagógus Aranydiploma
  • Pécs Város Közművelődési Díja
  • A Baranya Honismereti Egyesület Oklevele

 

 

„Nincs múlt idő, a múlt nem múlik el. Megőrizzük, ahogy a rég leégett erdők virágporát a tómeder iszapja. Ami volt, nem ér soha véget: megszűnik, és nem tud megszűnni mégse.” (Rakovszky Zsuzsa)

Alkotó ember voltál, és minden téren, mindig a minőségre törekedtél. Minden elismerés és köszönet mellett megmaradtál szerénynek, türelmesnek, közvetlennek, a mindenki által tisztelt és szeretett igazgató bácsinak.

 

Drága Igazgató kollégám!

Nyugodj békében!

Örökké hűséges barátod és munkatársad:

Hámori Istvánné Eta

Comments

comments