Vasasi ökölvívók

Dobsi Lajos, Rugós- bunyós, és tanítványaik a vasasi ringben- Pillanatképek a Vasasi Bányász Ökölvívó Szakosztály életéből

 

 

Valószínűleg már csak az idősebbek emlékeznek rá, hogy a Vasasi Bányásznak sikeres ökölvívó szakosztálya /is/ működött a múlt század közepén. Ezekről az időkről beszélgettem Mayer Andrással, Finak Jánossal, Szekeres Istvánnal, Brauner Lászlóval, és Mészáros Zoltánnal.

1948-49-ben alakult meg a szakosztály, ahol még Dobsi Lajos és Mayer András is versenyző volt.

14-15 éves fiúkkal kezdtek foglalkozni, de András bácsi elmondta, hogy ő 12 évesen kezdett bokszolni, a versenysúlya 33,5 kg volt! Rendszeresen edzettek, és bemutató mérkőzéseket tartottak, hogy minél több fiatalt toborozzanak a csapatba. A megye III. osztályban működtek, egyre sikeresebben, de játszottak mérkőzést más megyeiekkel, pl. barcsiakkal is. Ez a csapat 1954-ig működött. A szakosztály vezetője Kraft Ferenc, az edző Deák László volt. A szó jó értelmében amatőr csapat voltak, csak munka mellett sportoltak, András bácsi meséli, hogy 1954-ben, a területi bajnokság napján délelőtt dolgozott a bányában, és ezután ment versenyezni. Egyszer még törött bordával is kénytelen volt kiállni, és ráadásul pont azon a helyen ütötték meg. Fájdalmában felkapta a térdét,ezért a mozdulatért le is léptették, mert szándékosnak tűnt. Így ragadt rá a Rugós-bunyós név. A bánya azért segítette a versenyzőket, utaztatással, teremmel, felszereléssel, jól esett a vezetőknek is hogy lehet dicsekedni a fiúkkal. A csapat több tagja a helyi focicsapatban is játszott, az is előfordult, hogy ökölvívás után, vagy előtt, még egy meccset is lejátszottak. Akkoriban az ökölvívás volt a sikeresebb, az ő mérkőzéseiken általában több néző volt, néha a focibíró díját is a bokszolók állták, mert ott nem gyűlt össze elég pénz a belépőkből. A felnőtt csapat tagjai Keszler Béla, Mayer András, Palánki Mihály, Kengyel Ferenc,Grávics Ferenc, Kraft Ferenc, Lutz Mihály/Tita/, Jazbinsek Antal,Jazbinsek Alajos/Lujzi/ Dobsi Lajos,Várvizi László,Tordai Dénes, Kollár József, Komlós József Kiss István, Németh László, Hollósi László voltak.

Néhány év szünet után 1959-ben kezdtek újra edzeni, versenyezni, ekkor már Dobsi Lajos lett az edző, Mayer András az ifjúsági korcsoportnál segédkezett neki. Ebben a csapatban volt többek között: Szekeres János/Boxi/, Kocsis István, Götlinger Ernő, Hoffercsik Sándor, Brauner László Finak János, Zádori László, Grávics János,Lovász Győző, Somogyi István,Szekeres József, Solymosi László, Gyurica Pál, Szekeres István, Kabar József, Mészáros Zoltán, Bátai László, Schwebler Károly, Bárány János, Nyíri László./ Ugye sok köztük az ismerős név?/ Beszélgetőpartnereim még most is emlékeznek rá, hogy Dobsi Lajos mennyire szerette a gyerekeket, milyen jól tudott hatni rájuk, ki tudta hozni mindenkiből a legjobb teljesítményt. Hetente háromszor volt edzés a vasasi Bányászotthon nagytermében, sokszor alig fértek el, annyian jöttek. Sokan pár hónapnál tovább nem bírták, de aki maradt, az eredményes versenyző lett. Kevés olyan egyesület volt, mint a Vasasi Bányász, amelyik minden súlycsoportban ki tudott állítani versenyzőt. Akkoriban volt külön Bányász-kupa sorozat, főleg ezeken jeleskedtek a vasasiak a tatabányai, oroszlányi, salgótarjáni, komlói ellenfelekkel szemben. Mészáros Zoltán 1960-ban és 61-ben kétszer volt országos bányász-bajnok, Finak János 1962-ben pedig ezüstérmes a bányász-bajnokságon. Szekeres János/Boxi/ 1960-ban a Baranya Kupa serdülő bajnoka lett, 1961-ben Salgótarjánban ezt mefgismételte. Az ajkai csapatbajnokságról hét vasasi versenyzőből hat éremmel jött haza!

Nagy rajongótáboruk volt, azt mesélik, hogy amikor a Bányászotthon nagytermében volt meccs, nem csak a terem, és a lépcsőház volt tele nézőkkel, hanem létrát támasztottak az emeleti ablakokhoz, és még oda is felmászott, akinek nem jutott máshol hely! A versenyzők sokszor csak a hátsó csigalépcsőn tudtak felmenni, akkora volt a tömeg. Máig emlékezetes jelenetek is előfordultak, pl. mikor Jazbinsek Toncsit az ellenfél szabálytalanul hátulról megütötte, az első sorban ülő édesapja a mankóját dobta be a küzdőtérre, szerencsére nem okozva komoly sérülést. Akkoriban még lazábbak voltak a szabályok, nem volt védősisak, fogvédő, gyakrabban történtek sérülések, nem egyszer a mentő vitte el a gyengébben szereplő sportolót. Pedig mindig orvos jelenlétében játszották a meccseket, ez már akkor is kötelező is volt. Kummer doktor és Pál doktor is szívesen, díjazás nélkül vállalta ezt a feladatot. Egyszer-kétszer kegyes csalás is megtörtént, ha az ellenfél sokkal jobban állt, és akármilyen kicsit is megsérült, a doktor urak szigorúan egészségvédelmi okból nem engedték a meccs folytatását. A hangulat is forróbb volt, néha az edzők is „ beszálltak a bunyóba” mint például az egyik bányásznapon, amikor Kabar József nem bírt magával, az edzője ütötte ki. Azok a régi szép idők…..

1963-ban a vasasi csapatot összevonták a pécs-szabolcsi és a komlói ökölvívó szakosztállyal, így alakult meg a Pécsi Bányász Ökölvívó Klub. Ezután már Újhegyen voltak az edzések, és Pécsen a hazai meccsek. A vasasiakra főként a jó ifjúsági szakosztály miatt volt szüksége az új egyesületnek, de a felnőttek is jól szerepeltek, pl. Mészáros Zoltán, Szekeres János, és Kocsi?

Az, hogy újra legyen önálló vasasi ökölvívó szakosztály, már csak álom, hiszen ehhez felszerelés, terem, edző, pénz stb. kellene. Nem is erre vágynak beszélgetőtársaim, de azt fájlalják, hogy aránylag kevés fiatal sportol, pedig most is lenne rá itt-ott lehetőség. Jót tenne az egészségüknek, az állóképességüknek, növelné a fegyelmet, a kitartást. Aki valaha sportolt versenyszerűen, az tudja, miről beszélnek. Szerencsére ők még ma is többé-kevésbé egészségesek, kiegyensúlyozottak, és már csak a szép emlékek maradtak meg a kemény meccsekből és edzésekből. Köszönjük, hogy megosztották az olvasókkal a régi élményeket, érdekes, új oldalukról ismerhettük meg a köztünk élő idősebb bányászokat. További jó egészséget kívánunk! Hajrá Bányász!

 

Taar Ilona

Comments

comments