Aki nem csak javítja, hanem koptatja is a cipőket…

Környékünkön majdnem mindenki ismeri Schneider Pál vasasi cipészmestert. Azt azonban valószínűleg már kevesebben tudják róla, hogy a munka végeztével sokszor elindul futni, hol az aszfalton, hol az erdőben rója a kilométereket az időjárástól függően, télen, nyáron. Újságunkban már többször adtunk hírt a szenior versenyeken elért szép eredményeiről, az idei korosztályos országos bajnokságon elért II. helyezése alkalmából hosszabb beszélgetésre kértem, remélve, hogy ezzel kedvet csinálhatunk másoknak is a kocogáshoz.

-Kedves Pali! Légy szíves mondj egy pár szót magadról, a családodról, mióta vagy vasasi lakos?

-Fekedről költöztünk ide 1984-ben, a testvéremék is itt laknak, sőt édesanyám is itt lakott idős korában a Legény utcában. Az egész család áttelepült, Pécs közelsége vonzott, a munkalehetőség, az iskolák, ahova így a gyerekeink könnyebben eljutottak. Most már igazi vasasinak érzem magam.

-Mikor, hogyan kerültél kapcsolatba az atlétikával?

-Fiatal koromban Véménden fociztam megyei I, II, ifi NB III.-as szinten. Vasasra költözésünk után Véménden abbahagytam a focit, de a nagypályás öregfiúk meccsekre még visszajártam. Ott is gyakorlatilag másfél órán keresztül mozogni kellett. A katonaság alatt kezdtem el futni, először csak kedvtelésből, de éreztem, hogy jól esik, és jól is megy. Az, hogy versenyeken induljak, viszont sokáig eszembe se jutott.

-Hogyan kezdődött akkor a versenyzői pályafutásod?

-2002-ben/ 47 éves koromban/ egy barátom, Forr Jancsi szólt, hogy kéne még egy ember a 6 fős csapatba, hogy Vasas kiállíthasson egy maratonváltót. Itt mindenkinek 7 km-t kell futni, vannak profi versenyzők is, de főleg baráti társaságok, iskolák, munkahelyek állítanak csapatot, nem is az eredmény a fontos, hanem a jó hangulat, a közös futás, utána beszélgetés, sörözés, fényképezkedés. Némi rábeszélés után igent mondtam, és nagyon jól éreztem ott magam, nagyon megtetszett a légkör. Mellesleg én futottam a csapatból a legjobb időt, mindenki gratulált, velem örültek, ez is jól esett. A következő évben elindultam a budapesti őszi félmaraton versenyen, ez 21097 m, rengeteg futó, profi szervezés, elektronikus időmérés, minden, amit egy futó kívánhat. Azóta, a Pécs-Harkány országúti futóversenyt is beleszámítva-ez 25 km- kb. 30 félmaratoni versenyen vettem részt. Korosztályomban több első, második, harmadik helyezést értem el. Legbüszkébb a 2012-es Nike nemzetközi félmaraton korosztályos I. helyére vagyok./1.33.28./, és 2013- beli legjobb időmre:1.29.46. Egy évben általában 4-5 versenyen veszek részt. Idén a Pécs-Harkány futóversenyen, Budapesten, Komlón, Pécse futottam, és lesz még egy félmaraton a Balaton mellett novemberben. Sajnos a Barcs-Verőce félmaraton a menekültválság miatt az idén elmaradt, remélem, jövő nyárra normalizálódik a helyzet, és megrendezik újra.

-Egyedül szoktál futni, vagy van valaki társad is?

-Felkészülni egyedül szoktam, jól is esik zavartalanul élvezni az erdő, a szántóföldek csendjét, ilyenkor az ember nem csak testileg, hanem lelkileg is felfrissül. A versenyeken viszont jó, hogy sokan vannak, így lehet maximális teljesítményt nyújtani. Ahogy mondják, egy verseny tíz edzéssel felér. Szerencsére mostanában már a családban is van sporttársam, kb. egy éve Erika lányom váratlanul elém állt, hogy menjünk futócipőt venni, mert ő is elkezdi a futást. Azóta három kisebb verseny után már ő is lefutotta élete első félmaratonját, nagyon biztató eredménnyel./1 óra 53.04/. /Norbi fiam focizik és teljesítménytúrákon vesz részt, ezek 40- 50 km hosszúak. Tavaly a barátaival egy nap alatt körbebiciklizték a Balatont, az is nagyon szép élmény volt. Ránk is igaz, hogy az alma nem esik messze a fájától. El kell azt is mondanom, hogy a feleségem ugyan nem versenyez, de mint segítő, fotós és szurkoló, ő is sokat szaladgál körülöttünk a versenyeken, el is fárad rendesen. Ezúton is köszönöm a türelmét és támogatását!

– A futáson kívül van még valami hobbid? Egyáltalán van még szabadidőd a munka és az edzés mellett?

-Nem szoktam én olyan sokat futni, hetente maximum háromszor, és inkább hétvégén. Hetente egyszer rendszeresen sakkozunk a régi ellenfeleimmel/sporttársaimmal, de sajnos egyre kevesebben vagyunk. Pedig ez remek kikapcsolódás, és az agyat kiválóan karban tartja. Ez is legalább olyan fontos, mint a testedzés! Szívből ajánlom mindenkinek a futást és a sakkozást is! Igaz, hogy sok kitartás, szorgalom is kell hozzá, de állítom, hogy busásan megtérül! Aki egyszer ráérez az ízére, nehezen hagyja abba, minden körülmények között szakít rá időt.

– Nem is kell abbahagyni, folytasd még jó sokáig! További sikereket kívánunk Neked, és a gyerekeidnek is! Köszönöm a beszélgetést!

 

Taar Ilona

Comments

comments