In memoriam Huba János 1920-2015

Szomorú tény, hogy Vasas nagy tanár-tanító egyéniségei sorra távoznak közülünk az Örökös Hazába. Kistamás Irénke néni, majd Temesi Margit néni után most „utolsó mohikánként” Huba János Tanár Úr hagyott el bennünket.

A bólyi születésű Huba János a Bajai Tanítóképzőben végzett, s 1945-ben került Vasasra. Ekkor már megismerte a világháború borzalmait, az orosz hadifogság szenvedéseit, és rémségeit. Mint kitűnő hegedűs, zenei pályára készült, megkezdte tanulmányait, de a világégés közbeszólt, és megváltoztatta élete alakulását. Fogékony volt önmaga továbbképzésére, 2 évig magyart és történelmet tanult a Pécsi Tanárképzőn, majd ének-zene szakos tanár lett.

Igazi alkotó területe az oktatásban és környezete fejlesztésében egyaránt a daltanítás és zeneoktatás lett. Kiváló ismerőjel volt a híres Kodály módszernek, hitte a hallás fejleszthetőségét, a zene megszerettetését. Vallotta, hogy az emberi hallás alakítható, hogy az éneklés és zenetanulás hasznos, nemes tulajdonságokkal ruházza fel az embert, pontosságra, türelemre, szorgalomra tanít. Az ő idejében virágzott a vasasi iskolások karénekes szereplése, felléptek az Éneklő Ifjúság rendezvényein, szerepeltek a színházban, a rádióban, és a pécsi Liszt teremben. Évtizedekig élt az általa irányított Szalonzenekar, amely rendkívül magas színvonalon szórakoztatott, színesítette a vasasi, pécsi, és más környékbeli rendezvényeket.

1967-től igazgatóhelyettes, majd a vasasi iskola igazgatója lett, ám erről lemondva visszavonult az ő igazi területére, a hangszerelés, a karvezetés, zeneszerzés, és a gyerekekkel való közvetlen foglalkozáshoz. Saját szerzeményét, a rendkívül dallamos és értékes mesejátékot 1956-ban mutatták be Álomvilág címmel, nagy sikerrel. Szolfézsoktató tevékenységét hosszú évtizedekig tovább folytatta a Kontrasztok Zeneiskolában.

2009-ben vesztette el Szilvi nénit, szeretett feleségét, ezután példát mutatott a méltósággal megért öregségre. Megőrizte szellemi frissességét, széleskörű érdeklődését, és a zene végtelen szeretetét. Halálával Vasas szegényebb lett, mert elvesztett egy nagy Pedagógust, egy értékes, rendkívül bölcs, nagy tapasztalatú Mentort. Tanításai, szép dalai, a patinás melódiák foszlányai emlékezetünkben szépítik életünket.

Tisztelt Tanár Úr! Kedves János bácsi! Legyen könnyű a hamvakat takaró vasasi föld! Nyugodjon békében, Isten vele!

 

Tóth Mihályné Fischer Ilona

tanítvány, majd kolléga

Comments

comments