Mert ezer esztendő

„Mert  ezer esztendő előtted annyi, mint a tegnapi nap………..”

25 év is kevés ahhoz, hogy elfelejtsük, ami akkor történt, 1986.02.18-án. Rémület ülte meg kis községünket, zarándoklat indult meg a bányához:kik maradtak lenn, kiket hoznak fel még élve?Jajongott még az is, akinek semmi köze nem volt a szerencsétlenséghez. Aztán temettek apát, férjet, testvért, és barátot. Vasason, Somogyban, és más falvakban , még Lengyelországban is.11 hősi halott, akik nem a harcmezőn, hanem a föld alatti csatában estek el. Majd lassan feledésbe merültek, csak a családjuk szívén maradt egy soha be nem gyógyuló seb.

25 évig nem jutott senkinek eszébe, hogy méltóképpen meg kéne emlékezni róluk, míg végre a pécsi bányakapitányságon Ihász Sándor szívében megmozdult egy húr. Felkérte a Vasasi Szent Borbála Egyesületet, hogy a szomorú jubileumon megemlékezést kellene tartani. Mindenki jónak tartotta az ötletet, ezt bizonyította a teli templom, ahol mintegy 300 ember rótta le kegyeletét az elhunytak előtt. A bánászzenekar gyászindulói előkészítették a szíveket, majd a magyar és lengyel himnusz után Ruzsicsics Ferenc köszöntője, és megemlékezése alatt az oltárra kerültek az égő bányászlámpák. Szem nem maradt szárazon, ezt jelképezte  az oltáron levő 11 szál szegfűből készült ,könnycsepp alakú koszorú is.

Hoppál Péter képviselő úr a 90. zsoltárból vett idézettel figyelmeztetett a múló időre, mely csak az Isten előtt rövid, de akik órákat, napokat töltöttek a  mélyben, azoknak egy örökkévalóság. Megható volt Szilasi László verse, a somogyi iskolások és a népdalkar műsora. Roman Kowalski lengyel nagykövet szép magyarsággal előadott beszéde tovább erősítette a lengyel- magyar barátságot.

Ezután kerültek a 11 bányászlámpa elé az emlékezés virágai. A koszorúk később az elhunytak sírjára lettek kitéve. Meghajlottak a zászlók, mert a hősöknek kijár a tisztelet 25 év után is, és reméljük, az elkövetkezendő években is.

K.W. K

Comments

comments