Emanuelle Tardi – Portré

Emanuelle Tardi:

 

Most először jár Magyarországon?

2010 óta évente általában kétszer jövök Magyarországra. Ez már körülbelül a hetedik versenyem itt. De szinte már mindenhol jártam a világban.

 

Ha jól tudom, akkor az a célja, hogy világszerte minden gyaloglóversenyen részt vegyen?

Igen így van. Versenyeztem már az ausztrál, a brazil, az olasz bajnokságban, részt vettem a malajziai 12órás gyalogló versenyen, illetve a Masters  világbajnokságon az USA-ban. És rengeteg barátom van itt Magyarországon, úgyhogy nagyon szeretek ide jönni.

 

És mit gondol a mi versenyünkről?

Úgy vélem, nagyszerű, hogy egy ilyen kis közösség, egy kis falu rendez egy ilyen versenyt. Szerintem nagyszerű a rendezés. Miklóst (Srp Miklós)már öt éve ismerem és már mondogatta, hogy ‘Gyere Pécsre, gyere Pécsre!’ én pedig megmondtam neki, hogyha rendeztek valamit Pécsen, akkor ígérem elmegyek és most el is jöttem.

 

Esetleg vannak valamilyen elvárásai a versennyel kapcsolatban?

Őszintén szólva nincsenek, főleg azért járok csak versenyekre, hogy találkozzak a barátaimmal és lássam a világ különböző részeit. Az egyetlen elvárásom annyi, hogy remélem a bíróktól nem kapok három piros lapot, illetve , hogy befejezzem a versenyt.

 

Mikor kezdett el foglalkozni ezzel a sportággal?

1985 körül kezdtem el űzni a versenygyaloglást, tehát körülbelül 30 éve. De emellett több atlétikai sportot is szeretek, járok maratonokra, fél-maratonokra is. De a gyaloglás a fő sportágam.

 

Melyik eredményére a legbüszkébb?

2009-ben Masters (?) világbajnok lettem Finnországban, hihetetlen érzés volt a dobogó tetején állni és a nemzeti himnuszom hallgatni, a nemzeti egyenruhámban. Ez egy csapatverseny volt és nagyon büszke vagyok rá.

 

Úgy tudom, hogy Ön volt a Holland gyalogló válogatott edzője is. Mesélne erről egy kicsit?

Ez egy érdekes történet. Nagyon el szerettem volna menni Oroszországba, a világbajnokságra és egyedül szinte lehetetlen vízumot szerezni, ezért az egyik holland barátom felajánlotta, hogy elmehetek velük, mint edző én pedig elfogadtam, így ezután egy hivatalos meghívást is kaptam hozzá. Majd másodszor Mexikóba mentem, mint a hollandok edzője, akkor azért, mert a hivatalos edző tanárként dolgozik és nem volt már több szabadsága, ezért én edzettem a versenyzőket Mexikóban két hétig. Erre szintén nagyon büszke vagyok és boldog vagyok, hogy egy kis ideig edző is lehettem. Bár a francia válogatott eléggé meglepődött, hogy én vagyok a hollandok edzője.

 

Most meddig marad itt Magyarországon?

Még három napig leszek Budapesten a barátaimmal fogok találkozni, edzeni fogok a Margit-szigeten, körbejárom a várost és meglátogatom a remek éttermeket.

 

Sok sikert kívánok a versenyhez és remélem, hogy jól fogja érezni magát nálunk. Köszönöm!

 

Köszönöm szépen!

 

Horvát srác

 

Ez az első versenye itt Magyarországon?

Nem,  idén nyáron már voltam egy versenyen Tatabányán. Úgy gondolom, hogy Pécs-Vasas nagyon  szép hely és az időjárás is remek, tetszik a vidéki hangulat. Mielőtt hazautazunk megnézzük a város többi részét is.

 

Mikor kezdett el gyalogló versenyekre járni?

Csak idén februárban kezdtem el. Előtte hosszútávfutó voltam, de volt egy balesetem, ezután pedig a gyaloglás egyfajta terápia volt a számomra. De eddig egész jók az eredményeim. Úgy gondolom, ahhoz képest, hogy csak nyolc hónapja versenyzem,jól teljesítek.

 

Mit gondol a mi versenyünkről?

Nagyon tetszik! Az utolsó kör, amikor bárki elindulhatott különösen tetszett. A pálya elég nehéz, mert van pár emelkedő és lejtő, de azért összességében jó.

 

A gyaloglás, mint sport, főleg Magyarországon, nem túl közismert. Ön mit gondol, kinek lenne érdemes elkezdenie, ön kinek ajánlaná?

Mindenkinek, a fiataloktól az idősekig. Még ha az embernek van valami komolyabb sérülése is, akkor sem olyan megterhelő az ízületek számára. És nagyon jó az állóképesség fejlesztésére is. Úgy gondolom, hogy mindenkinek kellene valamilyen mozgást végezni, én a gyaloglást ajánlanám.

 

Köszönöm szépen!

 

Osztrák néni

 

Mikor kezdte el ezt a sportot űzni?

Körülbelül 30 évvel ezelőtt kezdtem el és jövőre leszek 60 éves.

 

Ez lenyűgöző, gratulálok Önnek! És mit gondol, mi az ami motiválja?

Ezt nem igazán tudom. Igazából mindig is egy kissé mazochista voltam (nevet). Úgy érzem, hogy mindig muszáj valamit mozognom. Voltam már Európa- és világbajnok is.

 

Tart gyaloglóedzéseket is gyermekek, esetleg felnőttek részére is?

Van egy csoportom, akikkel edzeni szoktam, de Ausztriában elég nehéz, mert nem szívesen mozognak a fiatalok.

 

Mit gondol a mi versenyünkről?

Nagyon tetszett! A pálya jó volt és szerencsére az időjárás is nekünk kedvezett.

 

Nagyon inspiráló, hogy ennyi idő után is még ekkora lelkesedéssel csinálja végig a versenyeket.

Hát igen, gyakran szoktam futni is, telente pedig síelni járok, mindig csinálok valamit. Szerintem addig fogom ezt csinálni, ameddig csak képes vagyok rá. Reggelente mindig korán felkelek, majd sétálok egy kilométert a kutyámmal, ha az időjárás engedi, akkor futni is szoktam minden nap körülbelül 10-15 kilométert.

 

Köszönöm szépen!

 

Märcz Róbertné Gizi néni:

A pályájukra visszatekintve mit tudna tanácsolni a pedagógusi pályára készülő fiataloknak?

 

A férjemmel mindketten több mint négy évtizedet töltöttünk el a pedagógus pályán és azt hiszem, hogy mindketten erre is készültünk. Nagyon szerettük a munkánkat, nem számoltuk időben és pénzben, hogy mennyi időt töltünk a gyerekek mellett. Mindketten sok szabadidős foglalkozásban is részt vettünk, amik nagy élményeket adtak a gyerekek számára. Robi (Märcz Róbert) sokáig atletizált, majd edzősködött is, később pedig pedagógusként és diáksportvezetőként nagyon sokat tett a gyerekekért. Mindketten vallottuk azt, hogy a pedagógus pálya nagyon szép, bár a nehézsége az, hogy az ember a munkájának eredményét sokszor csak évek, évtizedek múltán tudja lemérni. Friss élményeim is vannak ezzel kapcsolatban, idén már a harmadik osztálytalálkozón vettem részt, mindhárom több mint 30 éves találkozó volt, és mind felejthetetlen élménnyé vált a számomra. Jó volt látni, hogy akiket annyi éve tanítottam, tisztességes, rendes emberekké lettek és hogy mindenki szeretettel gondolt vissza az iskolában eltöltött évekre, azokra az órákra, melyeket velem töltöttek. Robinak is egyik nagyon kedves élménye volt, hogy amikor odakerült Meszesre tanítani, akkor négy évig egy orosz tagozatos osztálynak volt az osztályfőnöke, ő tanította őket végig oroszra, miután végeztek, utána többször is rendeztek osztálytalálkozót és az is mutatja, hogy mennyire tisztelték és szerették őt, hogy a temetésén is nagyon sokan ott voltak, illetve a Facebookon is a mai napig nagy szeretettel emlékeznek meg róla. Én azt tudom mondani, hogy nekünk ez a pálya a legszebb pálya, bár sok nehézséggel jár, de nagyon sok szépsége is van. A férjemmel mi boldogok voltunk, hogy mindkét gyermekünk a pedagógus pályát választotta, nagyobbik történelem-angol szakos tanár lett, a kisebbik pedig testnevelés-földrajz szakos. Mindig úgy éreztük, hogy szeretik a munkájukat, talán kaptak is a családban egy olyan mintát tőlünk, amit ők is követnek, mivel sokat áldoznak a szabadidejükből is a gyerekere, melynek meg is van az eredménye. Péter kapta meg a városban először a Legjobb Testnevelőnek  járó kitüntetést, amit még a férjem, Robi is megélt és mindketten nagyon büszkék voltunk rá. Én biztatom a fiatalokat arra, hogy válasszák ezt a hivatást, hiszen nem is pálya ez, hanem egy hivatás, de csak az válassza, akinek van türelme, ereje, kitartása ahhoz, hogy a gyerekekkel foglalkozzon. Azt tapasztalom az utóbbi időben, hogy eléggé nehézzé vált a pedagógusi munka, hozzánk képest nehezebbek talán a feltételek, de helyt kell állni és helyt lehet állni. És én úgy gondolom, hogy a szülők szeretete és a gyerekek tisztelete is meghatározó abban, hogy valaki a pedagógus szakmát válassza.

 

Köszönöm szépen!

 

 

Czukor Zoltán:

 

Ön hogyan mutatná be ezt a sportágat a laikusok számára? Kiknek ajánlaná ezt a sportot?

Nagyon örülök ennek a kérdésnek, mert én foglalkozom hölgyekkel, akik a rekreációt, vagyis a gyaloglást csinálják. Én igazából ezt -csakúgy, mint a futást- kardió edzésnek mondanám. A futással ellentétben azért ajánlanám a gyaloglást, mert kíméli az ízületeket. Illetve a fogyni vágyóknak is általában azt szoktam mondani, hogy először gyalogoljanak, majd miután leadtak már pár kiló felesleget, akkor térjenek át a futásra. E mellett ha egy edzetlen személy hirtelen nekiáll mozogni, akkor elég hamar meglátszanak az eredmények, vagyis jön a sikerélmény. A hölgyeknek pedig azért is tanácsolnám még, mivel gyaloglás közben beszélgetni is könnyen lehet.

 

Az olimpiai élményeiről mondana nekünk pár szót?

Az olimpia az tényleg a legmagasabb szint, az a hab a tortán. Számomra ez az élmény szerencsére háromszor is megadatott. Az olimpiában szerintem az a legjobb, hogy rengeteg nemzet és nagyon sok sportág van jelen, úgyhogy én is nagyon sok különböző sportágat vehettem szemügyre testközelből, ez egy nagyon nagy pozitívuma volt. Illetve az, hogy a sportban nagyon sok barátságot lehet kötni, sok érdekes emberrel lehet megismerkedni. E mellett fantasztikus helyekre lehet eljutni a sport által. Nekem a Sydney-i olimpia volt az első, ami fantasztikus volt, egyrészt a szervezés részéről, másrészt azért is, ahogy az emberek hozzáálltak az olimpiához. Az ország megtehette azt, hogy a diákjainak az olimpia idejére szünetet adott, illetve az ausztrálok nagyon örültek, hogy a világ különböző tájairól érkeztek hozzájuk az emberek. De átlagosan is rengeteg helyen szeretik a sportot és remek dolog ezt megtapasztalni, úgyhogy én csak pozitívat tudok az olimpiával kapcsolatban mondani. És szerencsére mi magyarok is arról vagyunk híresek, hogy szeretjük a sportot, a sportolóinkat, szeretünk szurkolni és remek dolog egy ilyen országban élni, illetve eljutni más országokba, ahol ugyanúgy szeretik a sportokat is nagyszerű érzés.

 

Köszönöm szépen!

Comments

comments