1956-os megemlékezés

Tisztelt emlékezők!

 

Tisztelegni és emlékezni gyűltünk ma itt össze az 1956-os forradalom és szabadságharc kitörésének 58. évfordulóján. Az akkor történtek mindenki életét akár közvetve vagy közvetetten érintették és érintik ma is. A több mint fél évszázaddal ezelőtt Budapestről indult felkeléshez a különböző településeken élők az ország minden részéről csatlakoztak. Nem történt ez másként Pécsett sem, ahol elsőként az egyetemi diákság körében terjedt a forradalmi mozgalom. A Pécsi Tudományegyetem orvosi és jogi kara, valamint a Pécsi Pedagógiai Főiskola Hallgatói, tanárai még október 22-én a jogi kar Rákóczi úti épületének udvarán tartották meg a későbbi eseményekre nagy hatást gyakorló Diákparlamentet, és ebben a forradalmi hangulatban született a később híres költővé vált, akkor pécsi főiskolai hallgató Kiss Dénes mozgósító verse, a “Velünk vagy ellenünk”.

Kiss Dénes: Velünk, vagy ellenünk

 

Döntsd el magyar, mondd ki a szót!

Itt visszalépni nem lehet!

Az ifjúság acél-szíve

a forróságtól megrepedt! –

Döntsd el magyar, döntsd el diák,

és fonjuk lánccá a kezünk!

Döntsd el, ki élsz itt e honban,

velünk jössz-e? Vagy ellenünk?!

 

Felgyújtottuk a szíveinket,

szemünkben villámfény lobog,

hozzátok szólunk fásult falvak,

ébredő magyar városok! Mi

lettünk ma a vérkeringés, új

indulókat ver szívünk. Tudni

akarjuk, még ma! Tudni! Ki

van velünk és ellenünk?!

Ébredj magyar! Ma aludni

gyalázat! Vakondok-szerep!

Jöjj el közénk égő szívvel,

s emeld fel büszkén a fejed!

Birka-fejjel gyávák járnak!

Napba-néző a mi szemünk!

Ne várj tovább! Ma határozz!

Velünk jössz-e? Vagy ellenünk?!

 

Utódai a mártíroknak – mi

döntsük el a holnapunk!

bitófák nőnek virágok közt, ha

nem merünk, ha hallgatunk!

Kiégetik a lelkeinket, férgek

marják az életünk! Holnap

késő már! Ma kiáltson! Ki van

velünk és ellenünk!!

 

 

Az országos forradalmi események hatására október 24-én és 25-én Pécsett is tüntetések szerveződtek. Az egyetemisták csoportjaihoz addigra csatlakoztak a gyári munkások és bányászok is. Ekkora már az államvédelmi hatóság pufajkásai is megjelentek, majd lövéseik egy forradalmár életét is kioltották.

 

Városunkban, az országban is az elsők között alakult meg a helyi Forradalmi Bizottmány, továbbá az első munkástanácsok már október 24-én megszerveződtek. A pécsi gyárak, üzemek, vállalatok munkástanácsai október 27-én meg is alakították a Munkástanácsok Baranya Megyei Bizottságát.

 

A pécsi bányavidéken – Pécsbányán, Szabolcson és Vasason – is hasonló történések játszódtak le. A pécsvidéki szénbányák törzsgárdája generációk óta bányász volt, saját közösségeikben fegyelmezetten éltek együtt: radikálisak voltak, de kerülték a konfliktusokat. Az aknák védelmét, a munkáshatalom biztosítását szolgáló önvédelmi fegyveres század megalakítására vonatkozó követelésüket a Mecsekszabolcson október 31-én tartott közös gyűlésükön jelentették be. Csikor Kálmán, a pécsi forradalmi alakulatok parancsnoka beleegyezett ugyan 100-150 bányász felfegyverzésébe, de mire az alakulatok felállítása és kiképzése befejeződött volna, november 4-én a szovjet csapatok megszállták Pécset. A bányászság ellenállókészségét, aktivitását jelzi, hogy mindezek ellenére is röplapokon fordultak társaikhoz a forradalom vívmányainak megvédése érdekében. Álljon itt a vasasi bányászok felhívása a korabeli röplap szövegének felidézésével:

 

Vasasi Bányászok!

Ne felejtsd el a 12 éves szörnyű tiprást ellenünk, aki nem sztrájkol, az hazaáruló, hazafias kötelesség a sztrájk!

Munkások!

Ne hagyjátok az ígéretekkel félrevezetni magatokat. Követelünk többpárt rendszert, le a Kádárékkal, éljen Nagy Imre és kormánya! Ne felejtsd el a 12 éves szörnyű tiprást ellenünk!

 

A szovjet megszállást követően a pécsbányatelepi munkástanács felhívására a bányavidéken november 29-től december 1-ig szolidaritási éhségsztrájkot tartottak. Ebben az akcióban mintegy 350-400 bányász vett részt. A bányászok végül is írásbeli biztosítékot kaptak, hogy a sztrájk befejezése után ellenük nem fognak megtorlást alkalmazni. Mindezek hatására a pécsi bányák munkásainak zöme december 9-ét követően felvette a munkát, noha egyes aknáknál a sztrájk még december 15-ig elhúzódott.

 

A megtorlás évei alatt a retorzió a munkásokat és a bányászokat sem kerülte el. 1956 öröksége általuk, az Ő példájukon keresztül is üzen: fontos kiállni az értékek mellett, nem csüggedni, kitartani a nehéz helyzetben is.

 

Köszönöm, hogy meghallgattak.

Girán János P.M.J.V. alpolgármester

 

 

Felhasznált forrásmunkák: Rozs, A. (szerk.) (2008) Pécs-Baranya 1956-ban – tanulmánykötet In: Baranyai Történelmi Közlemények 3. (sorozatszerkesztő dr. Ódor Imre), Pécs, Baranya Megyei Levéltár 2008. (A kötet 15 szerző írásait tartalmazza, a közölt szöveg elsősorban az alábbi szerzők munkáira alapozva készült: Rozs András, dr. Debreczeni László, Péter Károly, Szakolczay Attila).

Comments

comments