Pillangó

                                   

                             

 

                          

                           Nekem nagyon tetszik ez a szó, pillangó,

                           tán a legszebb szavak közé sorolható.

                          A legtöbb betűnek is, van hangulata,

                           egy-egy értelmes mondatba foglalva.

                           Mindenki tudja, hogy vannak magánhangzók,

                           de létszámban sokkal több, a mássalhangzó.

                           Hadd lássunk néhányat, kezdjük az elején,

                           a tanulságot megtaláljuk, legvégén.

                        

                          A pé betűt a középmezőbe írjuk,

                           hangoztatáskor, puha ajakkal mondjuk.

                           A lába az alsó mezőbe is leér,

                           ez mit sem számít, jellemébe belefér.

                            Abc-ben, vége felé található,

                           de mégis, értékes betűnek mondható.

                           A pé, gyönyörű szavakban előfordul:

                           toll-pihe, polc, puszta, pilóta, megpuhul.

                          

                           Az i, aranyos betű, fején kalappal,

                            van egy lánytestvére, haján egy hajcsattal.

                           A gyerekek is könnyen le tudják írni,

                           ponttal, vagy vesszővel kiegészíteni.

                           Hosszú í-vel mondjuk az ételt, ízesnek,

                         ha kell ketten, egy mondatban is megférnek:

                          Sírokra illatos virágot helyezünk.            

                           a múltat idézve, mindig csak könnyezünk.                        

                          

                           A két el betű, szerethető ikerpár,

                            de néha külön, máskor párosával jár.

                           Hosszú testük a felső mezőbe nyúlik,

                           egyformák, mert egyik olyan, mint a másik.

                           Párosan dallamokat tudnak alkotni,

                         a szavak zenéjét mindig jó hallani:

                           Az illatos akácvirág hullik alá

                           és enyhe szellő viszi,…ki tudja, hová.

                        

                          Az a betű nagyon gyakran előfordul,

                           a magyar abc-sora, vele indul.

                           A betű, társaira mindenkor figyel,

                           az abc-t ismerni kell, erre ügyel.

                        A testvére, az á betű, jön mögötte,

                          vigyáz rá, hogy szerepét el ne tévessze,

                           merthogy ő, fontos betűk közé tartozik,

                           jelentősége, orvosnál mutatkozik.

                       

 

 

 

 

 

 

                        

                          Az en betű idők óta két lábon áll,

                           ugyanakkor az em, három lábon flancál.

                           Mégis mindketten jól megvannak egymással,

                           mondatokban jelennek meg, barátsággal.

                           A mendemonda egyáltalán nem szép szó,

                          de en és em, ez esetben is, kitartó.

                         Kétlábúra, nehéz szép szavakat találni,

                           de azért akadnak: isteni, nemzeti.                        

                          

                           A gé felvág a kacskaringós testével,

                           nem törődik, a hallott véleményekkel,

                           nem izgatja, hogy leér az alagsorba,

                           sőt, fittyet hány, a negatív mondatokra.

                           Párja is van, néha hozzá kapcsolódik,

                           de az, állandóan mögéje húzódik.

                           Párban így szól: győzelem, gyertya, gyönyörű,

                           de akár gyémánt, vagy hatalmas fagyűrű.

                        

                          Az ó, a pillangó végén, elragadó,

                           akár, e hangulatos szóban, sóhajtó.

                           Az olimpia, ország, mind oly szép szavak,

                           néha még tán, könnyeket is fakasztanak.

                         Régmúlt kifejezésére is használjuk

                            de gyönyörű szavakban is megtaláljuk:

                         Bimbó, ragyogó, zászló, kiváló, anyó,

                           itt nem ér véget, sokáig folytatható.

 

                          

                            Ugye, mily kifejező egy betű, egy szó,

                           a magyar szókincs vége, nem belátható.

                           Egy nemzet addig él, míg nyelvét műveli,

                           ezt sohasem szabadna elfelejteni!

                          A mi nyelvünk, legszebbek közé tartozik,

                           ápoljuk, fejlesszük, örökké őrizzük!

                           Az idő nem áll meg, sohasem múlandó,  

                           ne hagyjuk, hogy elszálljon e szó: pillangó.

Huba János

Comments

comments