Intelem a „büszke pécsi” polgároknak!

 

Mielőtt megszólalsz, gondold meg, szebb-e az, amit mondani akarsz, mint a csend, amit megszakítasz?

Kíváncsian kezdtem olvasni „a leválás kontra ne” vita kapcsán megjelent újabb véleményt! A stílusomat és jelzőimet illető kritika aligha késztetett volna arra, hogy reagáljak Kissné megjegyzéseire, de a vitát magát igen fontosnak tartom!  Mindig többre értékeltem azt, ha valaki névvel vállalja a véleményét, mint azokat, akik névtelenül, a háttérből keverik a „kávét”!  Fontos, hogy minél többen tudjanak arról, hogy vannak, akik kíváncsiak az önállóság kínálta lehetőségekre és ennek kiderítéséért tenni is készek!

Manapság, amikor a hétköznapi kapcsolatokban is inkább kommunikálnak az emberek, mint beszélgetnek és  lassan a vízcsapból is a PC (political correct) süketelés folyik, szokatlan, ha nevén nevezzük a dolgokat. A használt jelzőket illetően csak annyit, hogy: „ akinek nem inge  ne vegye magára, akinek igen, az meg ötözzön fel!

Vizsgáljuk meg alaposabban Kissné gondolatainak alap motívumát: „Ez az én véleményem, ez tartassék tiszteletben!” – „… sőt, tiszteletbe tartsák a másik ember eltérő véleményét. ” Nem tudom, hogy a fenti megállapításait értelmezhetjük általánosan, az érintett települések valamennyi lakójára vagy csak a vele azonos véleményt vallókra értette?

Amennyiben általánosan is értelmezhetőnek tekintjük megállapításit, akkor ez azokra is vonatkozik, akik  a leválás gondolatával bajlódnak ! Sőt, kéretik tiszteletben tartani azt, hogy Ők úgy gondolják, hogy végre öntsünk tiszta vizet a pohárba és lássuk, hogy miből gazdálkodhatnánk önálló településként !?

Ezen túl pedig kéretik nem mocskolni, minősíthetetlen jelzőkkel illetni őket, ha már a saját idejükből áldoznak a közösség esélyeinek, lehetőségeinek tisztázására! Joggal kérdezhetnék, hogy miért háborgok ezen, hisz már József Attila is megírta, hogy : „ … a boszorkák, kofák, kasok. / ( Csahos kutyák, nem farkasok ! ) / Vagy alkudoznak, vagy bölcselnek, / de mind-mind pénzre vált reményt ; / ki szenet árul, ki szerelmet, / ki pedig ilyen költeményt.  ”

Innen nézve talán érthető, ha néhány üveggolyó, támogatás, egyebek ígéretére megjelennek a „ mindig tettre készek ” és már harsog több szólamban és teljes hangerővel a „rágalom ária”.

Óva inteném Kissnét és azokat akik azonosulnak véleményével attól, hogy túlzottan elvakítsa őket a büszke pécsi polgárság tudata ! Én inkább megkérdeznék néhány bogádi vagy keszüi   „ falusit „ , hogy mennyiben érzik magukat hátrányosabb helyzetűnek, ( ellátottság, szolgáltatások terén ) mint egy – egy öntudatos városi polgár a  „ B vagy C „ utcából ? Azt már csak óvatosan említem  meg, hogy Kozármisleny „ galád vezetői „ odáig „ züllesztették „ a települést, hogy ma már városként szerepelnek a közigazgatás nyilvántartásában !

Manapság a közüzemi díjakkal és egyéb szolgáltatásokkal manipulálni az egyszerűbb embereket, szín tiszta demagógia ! ( A Somogy utca felső végén talán ezt már „ paraszt vakításnak” minősítenék! )

Sajnos ma is igaz Mark Twain megállapítása, mely szerint :  „ Sokkal könnyebb az embereket hülyíteni, mintsem meggyőzni őket arról, hogy hülyítik őket ! ”

Most már csak tétován kérdezem magamtól : – Lehetséges, hogy Kissné írása csak azok véleményét közvetíti, akik már a leválás gondolatára is merev görcsbe rándulnak ?  Féltik a pozíciójukat, előjogaikat, kapcsolataikat, esetleg munkahelyüket ! Mit sem törődve a többség érdekével, a települések jövőjével ?

Tudja kedves Kissné, mi itt Hirden csak sóvár irigységgel olvasunk a Somogy és Vasas intézményeiben zajló rendezvényekről ! Mert Hirden nincs egy olyan helység sem, ahol egy nagyobb érdeklődést kiváltó rendezvényt le tudnánk bonyolítani ! Pedig volt ! Mielőtt a helyi betájoltak és tettestársaik Pécshez csatolták volna a települést, volt helye a közigazgatásnak, kultúrának és a sportnak. Viszont rövid időn belül „ jól kiszerveztek mindent „ !  Ami van helyette, csak karikatúra ! Kórkép a  megálmodóinak, kivitelezőinek sajátos értékítéletéről, torz lelkéről.

Volt idő, amikor annak is örülhettünk, ha az ( elvileg ) érdekeinket képviselő részönkormányzat vezetője nem „ lobbizott ” a helyi kezdeményezések ellen ! Csodálkozva kérdezhetnének az indítékok felől . A válasz egyszerű : csak !  Nehogy működjön bármi az ellenőrzése, fennhatósága  nélkül ! ( Ha már az elkötelezettjeink,   „ fogalma sem volt arról „  hogy lehetne újjáéleszteni a helyi közéletet ! )

Mint tudjuk, a közösségek éltető eleme a közösen megélt élmény ! A rendezvények szervezése, lebonyolítása mind-mind közös élmény a szervezőknek. Itt születhetnek barátságok, tartós kapcsolatok és kialakulhatnak olyan közösségek, akik képesek irányítani, formálni az adott közösséget. Persze, ha nincs rendezvény, akkor nincs probléma amit meg kell oldani !

A fentiekből egyértelműen következik : – Ha választani lehet a : „ majd el leszek még egy választási ciklusig mint képviselő, azután meg úgy is nyugdíjba megyek  !  ” és a „ vizsgáljuk meg milyen lehetőségeket kínál a leválás és ennek ismeretében döntsünk  ” alternatíva között akkor én és a „ magamfajták ” az utóbbira fogunk szavazni !

“Fáradozásunk legnagyobb jutalma nem az, amit kapunk érte, hanem amivé válunk általa.”

Pataki Ferenc

 

 

 

 

 

 

 

 

Comments

comments