Iskola az erdő szélén

 

Nehéz lenne összeszámolni azoknak a diákoknak a számát, akik a somogyi iskolából indultak el a NAGYBETŰS életbe. Vannak köztük orvosok, pedagógusok, bányászok, szakmunkások és az élet minden területén dolgozó emberek. Tagadhatatlan, hogy az általános iskolában eltöltött nyolc év, minden ember életében nagyon meghatározó tényező. De milyen az élet 2014-ben ebben az iskolában, kérdezem Szende Csabáné Pavlicsek Irénkét, az iskola igazgatóhelyettesét.

– Te is itt jártad ki a nyolc osztályt, milyen emlékeid vannak azokból az időkből, mikor még ide jártál?

Az az igazság, hogy nagyon sok emlék fűz ehhez a településhez és az iskolához. Valóban itt jártam ki az általános iskolát és tanulmányaim befejeztével ide is tértem vissza. Szerencsére megadatott számomra az a csodás dolog, hogy azokkal a nagyszerű emberekkel dolgozhattam együtt, akik még engem is tanítottak. Nem volt könnyű a pályakezdés, de mindig segítő kezekre találtam, amiért köszönettel és hálával tartozom. A régi emlékek idővel megszépülnek, és csak a jóra emlékezünk, de úgy gondolom szép volt, s büszkén tudom vállalni minden percét. Szerettük és becsültük egymást, összetartottunk s tartunk mind a mai napig is, annak ellenére, hogy egyre kevesebben élünk itt Somogyban. Nem voltunk válogatott csapat, voltak köztünk jók és kevésbé eredményesek, de ez soha nem jelentett egyikünk számára sem hátrányt vagy problémát.

– Kérlek mond el, milyen az iskola mostani helyzete?

A Somogyi Iskola jelenleg egy integrált intézmény, melynek működtetése fontos szakmai kihívás számunkra. Nyitott, befogadó iskola vagyunk, ahol minden családot megismerve, és velük együttműködve próbálunk megoldást találni a gyerekek iskolai előmenetelére, ami egyre különbözőbb szükségletekre válaszol. Iskolánk olyan, mint maga a település. Nem homogén, és ez így van jól. Nem lehet gyermekeinket mindig burokban nevelni. Becsapva érzik magukat, ha irreális elvárásokat támasztunk feléjük.

Mit jelent ez a gyakorlatban?

Mi nem tartunk felvételit, mert egyrészt a helyi lakosságnak szeretnénk alternatíva lenni, és az itt élő családok gyermekeivel szeretnénk együtt dolgozni. Elfogadunk mindenkit olyannak, amilyen háttérből jön. Minden gyereknél először meg kell találnunk azokat az erősségeket, amit hoznak magukkal, ami pozitívan jellemzi őket.

Az esetleges problémát sem általánosan kezeljük, mert úgy gondolom, hogy mi Pécs-somogyi lakosok sem általános problémákkal küzdünk. A gyerekeink tükörképei sok esetben nekünk felnőtteknek. Amit látnak tőlünk, azt leutánozzák.  A jó és rossz példák megmaradnak bennük. Amiket látnak, azok nem mindig a legjobb és legegyszerűbb problémafeltáró és megoldó javaslatok, és gyakran feladják nekünk is a leckét.  Ezért egymástól közösen kell, hogy tanuljunk toleranciát.

– Úgy hallottam nyert az iskola egy pályázaton, mire lesz fordítva ez az összeg?

Iskolánknak mindig is meg voltak s vannak azok a fizikai korlátai, melyeket szem előtt kell tartanunk:

Emlékezz még arra, hogy az első két osztályt nem ebben az épületben végeztük, és akkoriban itt 6 tanteremben működtek az osztályaink.

Igazi tornaterem pedig soha nem volt.

Talán most adódik majd lehetőség arra is, hogy sok huzavona után végre gyermekeinknek hivatalosan is tornateremben tarthatjuk majd meg a testnevelés órákat, ellentétben azzal a szükségmegoldással, amit eddig viseltünk.

A DDOP-val az iskola épülete is megújul, külső és belső átalakításokat terveztünk: megújulhat a zsibongó, fejlesztőszobák, közösségi terek kerülnek kialakításra.

– Hány diákotok és osztályotok van?

8 osztállyal működünk közel 90 tanulóval.

– Az évek múlásával, csökken vagy növekszik a tanulók száma?

Ha kizárólag a létszámot nézzük, akkor csökken. De ez a csökkent létszám viszont a gyermekekre nézve nagyobb odafigyelést, gondoskodást, és a segítségre szoruló tanulóinknál (SNI, HH, HHH) szélesebb körű segítségnyújtást eredményez.

– Az iskolát nem fenyegeti a bezárás veszélye?

Nézd! Mondj ma egy magyar iskolát, melyet nem fenyeget a bezárás veszélye, hiszen nem mi vagyunk a fenntartók, és folyamatosan finanszírozási, valamint szakmai megújulási gondokkal küzdenek az intézmények országszerte.

Pályázatok útján eddig is megvoltak az életben maradás esélyei, és ezt a folytonosságot, a 2014-2015-ös tanévben sem szakítjuk meg.

–         Milyen arányban vannak a cigány kisebbségi tanulók?

Kb. 40 %-ban, de ez a keleti városrész összes iskolájára igaz. Viszont a bőrszín ma már nem jelenthet sehol sem problémát.

–         Milyen hatással vannak egymásra a cigány és a magyar gyerekek?

A gyerekeket az nem szokta érdekelni, hogy ki cigány és ki nem. Az viszont igen, hogy ki mennyire trágár, mennyire agresszív, milyen egyéb képességei vannak a tanuláson kívül is, milyen játékokat játszhatnak egymással, s abban jól érzik e magukat.

Választott példaképeik is nagyban meghatározzák viselkedéseiket. Az iskola alapítványa két éven keresztül tudott a Roma Mentor Programon keresztül befolyást gyakorolni a gyerekekre e tekintetben is. A program lényeges része volt a művészeti fejlesztésen túl, hogy egy roma származású pedagógus és festőművész ember életét ismerhették meg, és az általa létrehozott integrált csoportban gyermekeink tanulhattak tőle. Bogdán János kompetenciái nagy hatással voltak a gyerekekre, majd a gyerekeknek egymásra is.

– Milyen szakkörök, foglalkozások vannak a kötelező délutáni ottlétre?

Szeretnénk szakítani a szakkörök fogalmával, és leginkább műhelymunkáknak hívnám. Pont azért, mert finanszírozási problémák miatt, az egyéb programokat főként pályázati forrásokból tudjuk megvalósítani. Ezek adott időhöz kötöttek, és ilyenkor igen intenzíven éljük az életet az iskolában, melynek arculata olyankor közösségi térré változik. Ilyenek a városi földrajz versenyeink szervezése és megvalósítása, a versmondó versenyeink, az 5 iskola és fiatal felnőtt részére megvalósított őszi-tavaszi focikupa, a település karácsonya, a kreatív manuális műhelymunkák a kicsiknek és a nagyoknak, valamint évről évre segítjük a bejövő gyerekeknek az iskolakezdését az iskola előkészítő programban. 2013 októberétől pedig működtetjük a Kézen Fogva Programot a somogyi óvodával együttműködve. Az idén újra festhetünk falképet, ami az iskolánk éttermének homlokzati felújítását is eredményezi, a fiatalok tervei alapján készül, felnőttek és fiatalok keze által. Működik a Manó torna a kicsiknek, a lányoknak a ZUMBA és a fiúknak a foci. Nagyon szomorú viszont, hogy minden, amiért fizetni kellene, az itt nem működik. Ezért szűnt meg a zeneoktatás, de talán az ígéret alapján jövőre látunk reményt a zenei művészeti oktatás újraindítására.

Június 15-ével pedig nem zár be az iskola, hanem három héten keresztül ingyenes nyári napközis tábort biztosítunk a nálunk tanulók számára, ahol élménypedagógiai módszerekkel és játékos feladatokkal ismerkedhetnek meg a fiatalok ebéd biztosítása mellett.

–         Milyen terveitek vannak az iskola jövőjével kapcsolatban?

…..hogy tovább fejlődjön ez az iskolamegtartó közösség a szülőkkel és a gyerekekkel együttműködve.

Ehhez mérten keressük meg a programjainkat és képezzük a szakembereket. Ehhez keresünk finanszírozási alapokat, melyek a továbbiakban sem mentesek a nyertes pályázatoktól. Fontos továbbá, hogy a munkatársakban, a szülőkben és a gyerekekben a csökkenő támogatás ellenére se vesszen el a motiváció, hogy legyen értelme itt maradni és tovább csinálni.

Elindult a Komplex Instrukciós Program (KIP), ami ezt segíti, és országosan is elismert szakmai megújulást jelent a pedagógia területén. Fő célja, hogy olyan feladatot kapjanak a gyerekek, amelyekben a kommunikációs képességek fejlődnek, tanulási motivációik növekednek, és muszáj egymással együttműködniük, segíteniük a másikat. Ennek bevezetése már az idén elkezdődött, és folyamatos kapcsolattartással végezzük a munkát a Hejőkeresztúri Általános Iskolával.

– Sok helyi lakos viszi gyermekét Pécsre valamelyik iskolába, mivel tudnátok ösztönözni a helyi lakosokat arra, hogy ide hozzák gyerekeiket tanulónak?

A szülők egy részét megértem. Nyilván minden szülőt az érdekli, hogy hogyan tud jobbat, szebbet adni a gyermekének. Ezzel a céllal indulnak el az iskola választhatóságának a lehetőségét megragadva.

Az iskola egyik nagyon fontos feladata az, hogy minden gyerek szükségletét megismerje, ehhez mérten a szülővel együtt egy befogadó, családias mikrokörnyezetben biztonságot adó intézményt teremtsen. Az iskola nem csomagmegőrző. Emberekkel foglalkozni nagyon nehéz, és a gyerekek nem kicsi felnőttek. Egy játékos világból jövő kis embernek, aki maximum 7 éves, egyre nagyobb önállóságot próbál adni a szülő és a pedagógus egyaránt. Számukra még az iskolába érkezés is egy izgalom, mert ki vannak téve a közlekedési és az időjárási viszonyoknak egyaránt. Az intézményben pedig meg kell tanulniuk azt, hogy hogyan kell 10 perces szünetekkel akár 5-7 óra x 45 percben koncentrálni a munkájukra, majd meg kell felelniük az egyéb szabadidős programokkal (sport, zene, nyelvtanulás) megstrukturált délutánokon, de a leckeírás se maradjon el! Ez HATALMAS KIHÍVÁS. Próbáljuk átérezni, hogy ez mennyi lelkierőt és energiát igényel tőlük.

Sok felnőtt, aki ezt elvárja gyermekétől sem hiszem, hogy ilyen fegyelmezetten él.

Ezt kell nagyon mérlegre rakni, mikor iskolát választunk a gyermekeinknek. Figyelnünk kell gyermekünk óvodai viselkedését, meg kell ismernünk szocializációs képességeit. Ez már árulkodik a terhelhetőségükről és nekünk felnőtteknek hatalmas felelősségünk van abban, hogy különbséget tegyünk a vágyaink, a lehetőségeink és a gyerek adottságai között.

Ennek zökkenőmentessé tétele érdekében indítottuk el a Manó-vár, a Kézen fogva Programot mely az iskolára való felkészítést próbálja segíteni az óvodás korúak számára, valamint az okosító tornát a kisiskolásoknak.

Magunk finanszírozzuk ezeket a programokat, és jelenleg a felszereléseink és a szakembereink is megvannak ahhoz, hogy tartalmasan, jól felépítetten tudjuk ezt a munkát végezni. Szeretnénk, ha ezt minél többen igénybe vennék és élnének az általunk nyújtott lehetőséggel gyermekeik érdekében.

–         Átlagban milyen iskolákat választanak a távozó gyerekek, van-e erre vonatkozó felmérésetek?

Igen van kimutatásunk róla.

Jó kapcsolatot ápolunk a szülőkkel, és öröm számunkra, hogy elfogadják javaslatainkat és gyermekük képességének megfelelően választanak iskolát, ahová többnyire be is kerülnek a gyerekek. A többség nem veti el az érettségi megszerzését sem.

Ha csak az idei beiskolázást nézem, akkor pl. két tanulónkat vettek fel a Leőwey Gimnáziumba, de a többség az érettségi megszerzésén túl egy szakma megszerzésére orientálódik. Évek óta a Széchenyi, a Kereskedelmi, a Simonyi és a Pécsváradi Szakközépiskola a legnépszerűbbek a diákjaink és szüleik körében. De vannak olyanok is, akiknek mind a tanulmányi eredményük, mind a szociális körülményük megkívánja, hogy a szakma megszerzése legyen az elsődleges, hogy minél előbb munkába tudjanak állni, megkezdve fiatal felnőtt életüket.

Nagy öröm számunkra, hogy az elballagott gyerekek, ha idejük engedi, visszajárnak hozzánk, az anyaintézménybe egy-egy beszélgetésre, 1-2 jó szóért, támogatásért. Gyakran panaszolják, hogy nagy a verseny a fennmaradásért, minden percben meg kell küzdeniük valamiért. Összességében elveszítik azt a kontrollt és közösségi hatást, a családias légkört, amit nálunk kapnak, kaptak. Egy kis iskolából bekerülnek egy több száz fős létszámú intézménybe, amire nagyon vágytak, de ugyanakkor féltek is tőle. Azt gondolom, hogy jobb, hogy ezt érettebb fejjel tapasztalják meg, mint 6-7 éves korban.

Aki többet szeretne tudni a Somogyi Iskola életéről annak figyelmébe ajánljuk az iskola honlapját. http://www.budaivaroskapu.hu/somogyisk/

Comments

comments