Hartung István – Riport

A fehér egértől az elefántig

Dr. Hartung Istvánt településeinken mindenki ismeri, akinek kutyája, macskája vagy bármilyen háziállata van. Tapasztalatból tudom, hogy a Doktor Úr nem csak az állatok betegségeit gyógyítja, hanem az aggodalmaskodó gazdik lelkét is, az együttérző, mindig derűs és barátságos emberségével. Honnan indult, milyen volt az életpályája, mit tud mondani haszon- és kedvenc állatainkról?

 

– Kérem, meséljen gyermekkoráról, ifjú éveiről.

A szüleim mágocsi származásúak, de mint sok más sváb családot anno, őket is kitelepítették, így én már a Somogy megyei Nagybajom községben születtem 1955. november 20-án. Apám kovácsmester volt, majd a helyi gépállomáson dolgozott kovácsként, később lakatosként. Anyám a család állatait gondozta, valamint nevelt bennünket a húgommal együtt. A munkalehetőség és az ipar fejlődését követve a szüleim Kaposváron építkeztek, majd 1962-ben beköltöztünk a városba.

Az általános iskolát a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában végeztem.

– Mikor határozta el, hogy állatorvos lesz?

Az alapképzés után a kaposvári Munkácsy Mihály Gimnázium következett, ahol 1970-től 1974-ig a biológia szakos osztályban nagyon meghatározó 4 évet töltöttem. Magas szintű természettudományi képzést kaptunk, de ez mellett a mai napig is összetartó közösséget alakítottak belőlünk a tanáraink, akikre a mai napig szívesen emlékszem vissza (bár annak idején nem minden esetben tetszett a szigor a fiúknak). A középiskolás évek során sokat segítettem a szomszéd faluban lakó nagybátyámnak a „háztáji” disznóállománya (6-8 koca és szaporulata) ellátásában, valamint a szarvasmarhatelepen, ahol akkor egy fiatal állatorvos dolgozott. Amíg ő az állatokat gyógyította, tartottam a táskáját, kézre adtam a gyógyszereket, műszereket, hallgattam a történeteiket, és megtetszett a foglalkozás. Akkor nem az éjszakai nehézellést, a rothadó magzatburok szagát és az egyéb nehéz és kellemetlen, de sikerélményt adó részét láttam a szakmának.

– Mikor doktorált?

1974-ben sikertelenül felvételiztem az Állatorvostudományi Egyetemre, így egy év fizikai munka melletti tanulás és egy sikeres felvételi után 1975 és 1980 között 5 boldog egyetemi év következett Budapesten.

– Mikor költöztek Hirdre?

Az állatorvosi doktori diploma megvédése után egy évet dolgoztam a kadarkúti tsz-ben üzemi állatorvosként, majd 1981 és 1985 között a Kaposvári Mezőgazdasági Főiskolán és annak kísérleti telepén dolgoztam és tanítottam. Itt, ahogy mondani szokták, a fehér egértől az elefántig minden állatfajjal kapcsolatba kerültem. Volt egy lovasiskola kb. 50 versenylóval, juh- és kecsketelep, baromfi-, pulyka-, gyöngytyúktelep, galamb teljesítményvizsgáló/posta és húsgalamb/nyúl/angóra és húsnyúl/telep, valamint laborállatok. Itt megfelelő gyakorlatot szerezhettem a gyógykezelésükben, és országos hírű szakemberektől tanulhattam a tenyésztésük és tartásuk rejtelmeit. 1985 és 1990 között a Nagypeterdi Mgtsz vezető állatorvosa voltam, ahol főként szarvasmarhával, sertéssel, és a szövetkezethez tartozó 5 község háztáji állományának gyógykezelésével foglalkoztam. 1990-ben megpályáztam az éppen nyugdíjba vonuló Gazsó doktor megüresedő körzeti állatorvosi helyét, és azóta dolgozom itt a környéken. 2000-ben másoddiplomaként szakállatorvosi diplomát szereztem.

– A haszonállatok mennyisége növekvő vagy csökkenő tendenciát mutat?

A ’90-es évektől a gazdasági haszonállatok (szarvasmarha, sertés, baromfi) száma fokozatosan csökkent. Kevesebb gazda tart szarvasmarhát, de aki ezzel foglalkozik, az nagyobb létszámot tart. Az úgynevezett háztáji sertéstartás szinte már teljesen eltűnt, csak néhány udvarban tartanak egy-két hízót, koca pedig alig van. Viszont a kedvtelésből tartott állatok száma a 2000-es évek körül emelkedett, és 2011-től lassan csökkenni kezdett. A kutya mellett új házi kedvencek jelentek meg, mint a görény, degu, hüllők, egzotikus madarak. Az állattartás kultúrája is javul, hisz a házőrzőből családi kedvenc lett, így a szolgálatért járó ellátás helyett már a séta és foglalkozás, játék is az állattartási kultúra része lett. Néha sajnos még vannak negatív jelenségek, az állatkínzás határát súroló tartási körülmények, rövid láncra kötött, nem megfelelően táplált kutyák, de a ’90-es évekhez képest sokat javult az állattartási kultúra. A felelős állattartás terjedésével együtt növekedett az ivartalanított kutyák és macskák aránya, vagy egyéb módon igyekeznek a gazdik a nemkívánatos szaporulatot megakadályozni. Nagyon pozitív hatása van a 2012-től kötelező microchipnek is. Lényegesen csökkent az utcára kirakott kutyák száma, az elkóborolt kutyák visszakerülhetnek a gazdájukhoz, vagy esetleg a kárt okozó kutya biztosan beazonosítható, az eltulajdonított eb tulajdonjoga bizonyítható stb. Saját példaként említhetném, hogy budapesti túrázók kutyája a Mecsekben megszökött, 3 héttel később fogták be, és a chip segítségével került vissza a gazdájához.

– Mondana néhány szót a családjáról?

Aki már járt a rendelőmben, vagy keresett, találkozott a feleségemmel, Marikával, aki a családi tűzhely gondozója és az asszisztensem is, valamint ennek következtében a kapcsolatok tartója a pacientúrával.

Két gyermekünk van. István fiam 30 éves, nős, pszichológus, a szekszárdi kórházban dolgozik, valamint oktat az Orvostudományi Egyetemen, és a PhD doktori iskolát végzi. A fiaméknak két gyermekük van, Anna (2 éves), Alíz (5 hónapos). Így mi kétszeres boldog nagyszülők vagyunk! Katalin lányunk közgazdász, a Közgazdasági Egyetemen dolgozik, és szintén a PhD doktori képesítését szerzi meg.

Elérhetőségeink:

Dr. Hartung István, 7693 Pécs-Hird, Szathmáry u. 32.

Tel.: 06-30-947-8949, 72/267-257

Rendelés: H–P 18–20-ig

hartungistvan@gmail.com

Bocz József

Comments

comments