Hazaszeretet

 

Márciusba a 48-49-es szabadságharcra emlékezünk leginkább. Petőfi, Jókai, Vasvári lelkesítő beszédeire, amikor fiatalok s idősebbek ezrei csatlakoztak a honvédő seregekhez. Nemsajnálták életüket sem feláldozni a szabadságért, mert a hazaszeretet lángja lobogott bennük.

Nekem most mégis egy XX. századi történet jut eszembe a hazaszeretet példájaként.

Fiatalabb koromban, a lehetőségeimhez mérten nagy utazó voltam. Saját hazámon kívül kíváncsi voltam más országokra is.Így tervezgettem egy utat Lengyelországba. Szokásomhoz híven megtanultam az udvariasság szavait: kérem, köszönöm, stb. Ehhez kértem kedves lengyel kolleganőm segítségét, aki Magyarországra jött férjhez.Kaptam is tőle egy utiszótárt, majd a kiejtéseket is gyakoroltuk. Amikor megkérdeztem, hogy mivel hálálhatom meg a fáradságát, mosolyogva felelte: hozzak neki lengyel levegőt! A furcsa kérésen nevettünk, én meg elutaztam.

Végigjártuk varsó nevezetességeit, megcsodáltuk Krakkót, virágot tettünk Hedvig/Jadviga/ magyar királylány márvány síremlékére, izomlázat kaptunk a wieliczkai sóbányában, megcsodáltuk a Morskie Oko csillogó víztükrét, megtapasztaltuk, hogy „lengyel-magyar két jó barát” de Bozsenának nem találtam a jándékot.Végre Zakopanéban az út mellett kirakott sok népművészeti munka között feltűntek a csodás faragású dobozok. Egy doboz pedig hazajön velem! Kinyitottam, kiszellőztettem, s úgy csomagoltam be. Itthon átadtam azzal, hogy tulajdonképpen nincs benne semmi.Bozsena ráhajolt a kis dobozra:lengyel levegő!- s kicsordultak a könnyei. Megdöbbenten álltuk körül, nekem eszembe jutott Simon István Hazám című verse:”Levegőm vagy, nem hiányollak soha, de ha kifogynál belőlem, hiányod megfojtana.”

Külföldre, jobb anyagiakra vágyó fiatalok, tudjátok-e még úgy szeretni ezt a kis hazát, amiért nem kell hősi halált halni, csak a szíveteket vegye körül egy kis magyar levegő?

Korcsmárné Weyse Klára

Comments

comments