Bevezetés az olvasói levelek elé

Bevezetés az olvasói levelek elé

 

Az elmúlt két hónapban elkezdődött annak a DDOP pályázatnak az előkészítése, melyet Pécs M. J. V. Önkormányzat kívánt benyújtani az Uniós forrást igényelve a Magyar Máltai Szeretetszolgálattal, és a Vasasért Egyesülettel közösen. A tervek vázlatos megismerésekor, alapos megfontolás után egyesületünk tagsága egyöntetűen úgy szavazott, hogy ebben a pályázatban nem kívánunk részt venni. Ezt a február 4-i somogyi lakossági fórumon bejelentettük, és a városházi pályázati felelőst írásban is értesítettük. Az önkormányzat és a Magyar Máltai Szeretetszolgálat ragaszkodik a pályázat beadásához, és terveik megvalósításához, jelenleg másik, somogyi civil szervezettel tárgyalnak az együttműködésről. Erről a projektről sokaknak van véleménye, ezekből álljon itt kettő.

 

Üveggyöngyért egy falut?

A történet kezdődhetne akár úgy is, hogy a távolból jött utazók színes csillogó üveggyöngyökkel kápráztatták el a szigetlakókat.

Az üveggyöngy persze csak egy pályázat, ami eszközként funkcionál a városfejlesztéshez. Pécs Város pályázni kíván a szociális város rehabilitációs program keretében a Rücker aknai lakások lebontására és a bányatelep fejlesztésére. A projektet bemutató február 4-i lakossági fórumon nem nagyon kaptunk konkrét válaszokat a pályázattal kapcsolatos kérdéseinkre, aggályainkra, miközben az itt lakók egy negyed évszázad csendes elgettósodásáról számoltak be Pécs Város Polgármesteri Hivatal munkatársainak. Sokakban felháborodást keltett az a tény, hogy semmilyen megoldást, konkrétumot, alternatívát nem kaptak a pályázaton kívül a település fejlesztése kapcsán, csak azt, amit a szociális bérlakások fejlesztéséhez kötöttek. Vérlázító, hogy 25 év távlatából nézve csak keretek közé szorított pályázattal kívánnak néhány milliót elkölteni a telep rendezésére. Ennek a régóta aktuális ráfordításnak az lett az ára, hogy szociális bérlakások felújítását fogadják el az itt élők. Elhangzottak úgynevezett „garanciák” is ebben a témában, miszerint szerződésekkel kívánják garantálni a szociális lakások megfelelő használatát. Tudnunk kell, hogy most is minden intézményesített szociális rendszer szerződést köt a klienseivel, ezek a megállapodások eddig is éltek és nem biztos, hogy garantálták a „megfelelő” használatot. Kérdés az, hogy a projekt során mitől változnának a szankciók, mi lenne másként, hova tennék azokat, akik most sem működnek együtt. Tudjuk, hogy a szerződésszegőket, ahogy eddig sem, úgy ezt követően sem mozgatja el a rendszer, mivel nem engedheti el a kezüket, nem növelhetik a hajléktalanok számát. Így egyértelmű, hogy a program nem a szegregáció felszámolásáról szól, inkább annak a fenntartásáról.

 

A program másik „garanciális” elemeként a civil összefogás szolgáltatásait emelték ki a város munkatársai – bár összefogásról már nem beszélhetünk, hisz több mint 800 fő írta alá a pályázatot ellenző, és a bérlakások megszüntetését kérő íveket -. A szociális város rehabilitáció egyik sikert jelentő „garanciális” elemeként jelentek meg a 30-30 millió forintos „szoft” elemek, amit a civilekre kívánnak bízni (ezek a humánszolgáltatások csoportját jelentik). Gondolhatnánk azt, hogy akkor ez a siker kulcsa! De ne tegyük, hisz, mik lehetnek azok a humánszolgáltatások, amelyeket a Kormànyhivatal, Pècs MJV, a Holding jogokkal és kötelességgel bíró intézményei, munkatársai ilyen téren ne tudnának biztosítani. Minden esetre azzal, hogy ilyen gyenge garanciákat kapunk, további lendületet adnak a szegregáció fenntartásához és biztosak lehetünk abban, hogy ezzel lényegében nem törjük át a szegregáció problémáit.

Végiggondolandó az is, hogy a civileket egy ilyen forrás és a politika hogyan gyűri maga alá és szünteti meg szervezeti önállóságukat, miként alakítja át a civil önkéntest megélhetési civillé és hogyan hajtja az újabb és újabb szükségtelen pályázat irányába.

A városnak más alternatívát kell adnia a bányatelep rendezésre, nem egy kötött rendszerben működő pályázati csomagot. Jogokat kell adni az itt élőknek a településrészek közvetlen és közvetett ügyeinek demokratikus intézésére.

 

Hogyan tovább?

2014. február 4-én lakossági fórum volt a somogyi Kodály Művelődési Házban. Témája, hogy a pécsi önkormányzat pályázik egy EU-s projektre, mely az elmaradott településrészek felzárkóztatását segíti elő. A benyújtás határideje 2014. február 28.

Sokan vettünk részt a fórumon, mert az itt lakókat nagyon is érdekelte, hogy mi a valóság, hisz sok mende-monda kapott szárnyra.

Az önkormányzat alkalmazottja vázolta a lényeget. Kiderült, hogy le akarják bontani Rücker -aknát, és az ott lakó kb. 15 családot különböző helyekre akarják költöztetni. Zavaros előadás hangzott el arról, hogy Pécsett a Katalin, a Törekvés, a Kis Endre stb. utcákban levő önkormányzati lakásokat újítják fel ebből a pénzből. Nem derült ki, hogy ide akarják-e költöztetni a Rücker-aknai lakosokat. Kérdem én, a fenti lakásokat miért nem az önkormányzat pénzéből újítják fel, miért a Somogyra szánt uniós pénzből? Miért nem a Bányatelepen levő önkormányzati lakásokat teszik rendbe, és tisztességes, dolgos embereket – mint Nyica és családtagjai – költöztetik oda? Miért megint lumpen, bűnöző életmódot folytató, renitens, a közösséget zaklató embereket szándékoznak ideköltöztetni? Miért az utolsó pillanatban tartottak lakossági fórumot? Talán azért, hogy az itt lakó emberek ne tudjanak kellő időben fellépni saját és közösségük érdekének védelmében? Hol voltak a választott képviselők? Hiába gyűjtöttünk aláírásokat tiltakozásunk jeléül, a térség országgyűlési képviselője nem foglalkozott vele. Mi, adófizető állampolgárok, akik nem kevés házadót, telekadót stb. fizetünk, igenis követelhetjük, hogy lakókörnyezetünket ne tegyék tudatosan még jobban tönkre.

A közbiztonság egyenlő a nullával, hiába a hangzatos statisztika. Betörnek házainkba, ellopják javainkat, nyáron lelopják a veteményt, a baromfit, szétvágják a kerítéseket, és lopnak mindent, amit érnek. Meddig kell ezt tűrnünk? Mi, akik itt nőttünk fel, tudjuk milyen volt ez a település. Tisztességes és dolgos paraszt és bányászemberek lakták, akik vigyáztak egymás javaira is. A bányák bezárásával a volt bányászlakások átkerültek az önkormányzathoz, és szociális bérlakásként egyre renitensebb embereknek adták ki. Ennek a várospolitikának lett az eredménye a szegregáció! Ezzel elősegítették a bűnözés elharapózását. Ezek a települések addig voltak fontosak, míg a bányától, a kendergyártól, betonelemgyártól súlyos adóforintok folytak be, amíg felépült Meszes, Kertváros, amíg a sportot finanszírozták, utakat tartottak rendben, bölcsődét, óvodát tartottak fenn, és még sorolhatnám. Nem véletlenül csatolták az 50-es években Vasast, Somogyot és Hirdet Pécshez! Most hagyják tönkremenni ezeket a településeket, jóformán semmit nem költenek rájuk. Addig, amíg Hosszúhetény, Bogád önálló faluként fejlődni tudott, itt minden az enyészeté lett. Nő a bűnözés, elértéktelenednek az ingatlanjaink. A lakosság nagy része fel van háborodva, és el van keseredve, mert úgy érezzük hiába a tiltakozás, az aláírások, csak addig vagyunk fontosak, amíg az adót befizetjük, a szavazatainkat leadjuk. Elegünk van abból, hogy kirabolják otthonainkat, elegünk van a magyarázkodásokból, elegünk van abból, hogy választott képviselőink asszisztálnak a szegregációhoz! Most már érdemi választ várunk arra, hogy kiket költöztetnek a bányatelepi lakásokba! Reméljük nem lesz olyan civil szervezet, aki segíteni fog környezetünk nem szebbé, hanem még rosszabbá tételéhez!

 

Egy szűkebb környezetéért aggódó, felháborodott őslakos, akinek az ősei már az 1700-as évektől somogyi lakosok voltak: Méderné Kemény Ildikó

Comments

comments