Lélekmadár

Fejtésomlás, mentés 1986. február 18-21.

– Emlékmű alapkőletétel 2014. február 18.

 

16 óra 00 perc: A vasasi V/a szinten a 11/1 telepi fejtésben, ahol 32-en dolgoztak,

megremegtek a támok, hullottak a kövek és a szénpor. Előre-hátra billent ott a világ, és minden elsötétült. 40 méter hosszban összedőlt. Ezen a szakaszon 17-en tartózkodtak, vagy idáig menekültek. Akiket nem temetett el a lezúduló kőzet, felfelé és lefelé rohantak. Eltelt talán egy perc, talán csak pár másodperc, és futottak vissza, hogy kimenekítsék, akiket lehet. Czekaj Józsefnek sikerül az összement területről kiugrania. Visszaértek az első összeomlott sorig. Ott találták beszorulva Gál Istvánt, akit rögtön ki tudtak menteni. Közben valaki elrohant a telefonhoz, hívta a diszpécsert. A diszpécser riasztotta az ügyeletes mentőket, akik talpra ugrottak, felszereltek és siettek menteni a társakat. Értesítették a mentőket és a Központi Bányamentő Állomást. Beindult a szakszerű mentés! Nem sokkal később a helyszínre érkezett Kapolyi László akkori nehézipari miniszter is. A mentős csapatok, fejtési és elővájási vájárok, segédvájárok és csillések két oldalról,  – a szállítóberendezés alatt  – alulról mentőgurítót, a felső szint felől ereszkét, azaz menekítő vágatokat kezdtek – az ép szénfal előtt – gyorsan és szakszerűen kialakítani. Rengeteg szenet és törmeléket kellett eltakarítani, hogy a bajba jutottak közelébe kerüljenek. Még éjfél előtt 22 óra 55 perckor megtalálták Berzsenyi Géza csillést, akit épen, szinte sértetlenül szabadítottak ki. 23 óra nyolc perckor viszont az élettelen Szanda László csapatvezetőt tudták kiemelni az omladékból. Nulla óra 28 perc: sérülten szabadították ki Wladislaw Sraczynsky lengyel vájárt, 2 óra 51-kor pedig Bogumil Marczak lengyel és Jung Miklós magyar vájárokat. Ők is sérültek voltak, de éltek. A fejtés többi része már rosszabb állapotban volt. Kövek, szén, fém támok és süvegek erdején kellett átverekedni magukat a bányamentőknek. Az éltető levegő azonban még áthúzott az omladékon, ami reményt adott az élőkért folytatott további küzdelemhez. Szerdán, 19-én 9 óra 10 perckor – lesújtó hír – Brandt János és Jozef Cwikla fiatal vájárok holttestét találták meg, szabadították ki az omladék alól. Utána szinte elviselhetetlen hosszú ideig csak a sietős munka folyt. 20-án, csütörtökön hajnalban, 4 óra 55-kor leltek rá Ryszard Kurczak és Klajbár Mihály vájárok holttestére. Ekkor Franczisek Strey vájárt is megtalálták, sajnos őt is élettelenül. További kemény munka után 8 óra 39 perckor ismét egy áldozat az omladék alatt: Horváth János vájár. A bányamentők között óriási az izgalom, mert délelőtt 10 órakor életjeleket észleletek. 14 óra 30 perckor azonban Jan Kurzacz lengyel várár holttestét találták meg. További lázas munka, míg 17 óra 40 perckor még élve mentették ki Stanislaw Ziaját. Össze volt gömbölyödve, pokrócba tették, úgy szállították a légvágatra. Ott két mentős raj, fejtési emberek, két orvos, s két segédnyújtó küzdött az életéért, hogy életfunkciói stabilizálódjanak, de minden erőfeszítés ellenére sajnos elhunyt. Megint munka, váltott emberekkel, megfeszítve. Pénteken 0 óra 25 perckor Bartók Béla, majd 0 óra negyvenkor Gémes Illés bányalakatos holttestét tudták kiszabadítani. Véglegessé vált a megdöbbentő és szomorú névsor tizenegy hősi halottal. Hat magyar és öt lengyel dolgozó vált áldozatává a mecseki szénbányászat bő kétszáz évének egyik legnagyobb bányakatasztrófájának.

 

A Vasasi Szent Borbála Egyesület szervezésében három évvel ezelőtt tiszteletteljesen megemlékeztek a vasasiak a 25. évfordulóról, és akkor fogalmazódott meg bennünk, hogy szélesebb körű összefogással egy méltó Emlékművet kellene állítani a hősi halált halt bányászoknak. Úgy gondoltuk, hogy a hősök emlékének megörökítésével együtt Magyarországon egyedüliként a Bányászhimnusznak is emlékművet emelünk. Dr. Hoppál Péter országgyűlési képviselőnk akkor megígérte, hogy segít megvalósítani a vasasiak tervét. Az elmúlt évben sokat tett azért, hogy támogatókat szerezzen. Számos tárgyalással, kérvénnyel sikerült támogatónak bevonnia a Lengyel Nagykövetséget, a Lengyel Bányász Szakszervezetet és Gazdasági Minisztériumot is. Magyar részről az Emlékmű építtetését vállalta Pécs MJ Város Önkormányzata és Dr. Páva Zsolt polgármester úr, illetve támogatóként az ügy mögé állt Magyarország Kormánya is.

A Vasasi Szent Borbála Egyesület felkérésére Prof. Dr. Bachmann Zoltán Kossuth- és Ybl Miklós díjas, friss Prima Primissima díjas építész ingyen vállalta a végleges nevén Lélekmadár-Bányászhimnusz Emlékmű megtervezését. Helyi civil egyesületekkel, a vasasi részönkormányzattal, Huba Csaba képviselő úr segítségével szeretnénk megvalósítani a terveket. Az építtető pécsi önkormányzat egy régi adósságát törleszti ezzel a vasasi bányászok küzdelmes önfeláldozása előtt.

A Vasasi Szent Borbála Egyesület megemlékezést tart a 28 évvel ezelőtti fejtésomlásban hősi halált halt 11 bányász emlékére. A megemlékezés 2014. február 18-án 14,30-kor kezdődik a Pécs-Vasasi róm. kat. templomban. Ezután a Bányász Emlékparkban a Lélekmadár-Bányászhimnusz Emlékmű ünnepélyes alapkőletételére kerül sor. Ezt követően a résztvevők megvendégelése mellett megtekinthetjük az Emlékmű kiállított terveit a Bányászotthonban.

 

Jó szerencsét!

Ruzsicsics Ferenc

Vasasi Szent Borbála Egyesület

Comments

comments