Zenei élet Vasason az 1970-es években

A Laser együttes (4. rész)

 

Újra együtt a Laser, 2013. október 26-án este 6 órakor

 

Negyedik alkalommal idézzük fel a Laser együttes 1970-es éveit. Ezúttal Zsalakó Istvánt (Zsalát), a „Laser” volt gitárosát kérdezem a ’70-es évekbeli és a jelenlegi zenész- és magánéletéről.

 

– Hogyan kezdődött számodra a zene?

– Szüleim jóvoltából hegedülni tanultam. A hegedűlésre szüleim (édesapám nagyon jól hegedült) indítottak, a gitározás pedig a gimiben jött. Akkor már nem volt „kötelező” hegedülnöm, a divat pedig a gitárt diktálta.

Krétával kiskorunkban gyakran jártunk együtt zeneórákra. Ő Somogyból cipelte a harmonikáját a vasasi suli felé, én félúton csatlakoztam hozzá a húszdekás hangszeremmel. Télen szánkón húzta a herflit, én pedig cukkoltam, mert az én hangszerem könnyebb volt.

Hogyan lett mindebből rock- vagy beatzenekar?

– Krétával a gimnáziumot is együtt kezdtük. A gimiben akkor már volt zenekar. A Komarov Gimnázium vett erősítőket, és piszokul bosszantott minket, hogy nem mi játszhattunk rajtra. Érettségi után jöttünk össze újra, és elkezdtünk együtt zenélni. Mindketten gitárral. A somogyi bányatelep kultúrházában az igazgatót vettük rá egy nagy beruházásra, ő vásárolt egy 15 wattos VideoTon hangfalat. Szép, terpesztett lábú, politúros darab volt, és egy keverőn keresztül erre kötöttünk két gitárt és egy mikrofont, amibe ketten énekeltünk. Később a vasasi Bányász Művelődési Házba igazoltunk át, ott az igazgató hajlandó volt megvenni egy 100 wattos Marshallt.

– És hogyan lett mindebből Laser?

– Egyszer Kréta elhozta a lakásukon tartott próbára Stuplit (Duga Feri), mondván, hogy jó dobos. Tényleg kiválóan verte a ritmust a gitártokon, de én hitetlenkedtem, mondván, a dob több ennél. De Stupli drága jó szülei összeszedték az anyagiakat a felszerelésre, és már az első próbán kiderült, Krétának igaza volt. Viszont Krétától rövidesen könnyes búcsút vettünk: elment katonának. Ez bizony nagy törést okozott. Távozása után, ha jól emlékszem, Temesi Gábor zongorázott, Stupli dobolt, Güzü (Horváth Kálmán) szólógitározott, én basszusgitároztam. Voltak bulik, de nem az igaziak. Kréta hiányzott.

Hogyan másztatok ki a gödörből?

– Megjött Bérczes Laci. Egyszer csak feltűnt előttünk a nagyteremben, karba font kézzel, és méregetett minket. Neki mi újak voltunk, mi viszont ismertük őt, hiszen jártunk a Savages-bulikra, ahol ő volt a basszusgitáros. Én magam sejtettem, hogy az útkeresés stádiumában van, hiszen akkor már a Dunántúli Napló pályakezdő újságírójaként életem első nagy interjúját azzal a Meződi Józseffel, Dundával készítettem, akivel Bérczes együtt zenélt, és bizony Dunda akkor már az Apostol frontembere volt. Tehát Bérczes új csapatot keresett, és mellettünk döntött. Attól kezdve rendszeressé váltak a kemény próbák. Amit éjjel hallottunk a Szabad Európán és a Radio Luxemburgon, azt magnóra vettük, megtanultuk, és a hétvégi bulikon már játszottuk. Aztán én mentem katonának, de visszajött Kréta…

Mikor költöztél el Vasasról Pestre, és ott mivel foglalkoztál, illetve jelenleg mivel foglalkozol?

– Valójában a katonai szolgálat vitt el végleg a térségből. A hadsereg központi hetilapjánál töltöttem katonaságom jelentős részét, és leszerelés után hivatásos tisztként vissza is vettek. Azóta – kisebb megszakításokkal – a katonai sajtó területén dolgozom.

Jelenleg is zenélsz, vagy csak a mostani buli kedvéért poroltad le a gitárodat?

– Igen, zenélek. Négy gyermekem van, már a legkisebb is huszonnégy éves, és van két unokám, egyikük három-, másikuk ötesztendős. Az elmúlt közel negyven évben mindig volt olyan hangszer, amelyeken gyerekeknek és unokáknak játszhattam. Persze főleg gyermekdalokat. Az elektromos cuccot tehát természetesen a buli kedvéért poroltam le.

Mikor lesz a nosztalgiabulitok, és mi motivált benneteket arra, hogy ismét összeálljatok erre a mostani alkalomra?

– Október 26-án este 6-tól várjuk mindazokat a barátokat, akik velünk voltak a régi szép időkben, és ismét velünk szeretnének tölteni egy olyan estét, amellyel a régi szép időket szeretnénk felidézni. Semmiképp sem a nagyok nosztalgiakoncertjeit szeretnénk majmolni. Egykori törzshelyünkön, a Vasasi Bányász Művelődési Házban baráti találkozóra várjuk a régi haverokat, csajokat. Nonprofit a buli, tehát nincs belépődíj. Itt mondunk köszönetet előre is a Pécs-Vasasi Általános Iskola igazgatójának, hogy térítésmentesen bocsátja rendelkezésre a termet. A magam részéről azonban úgy gondolom, hogy a művelődési otthon működtetéséért is felelős intézmény számára manapság minden forint számít, ezért kérjük, hogy belépődíj helyett ki-ki tehetsége szerint tegyen pár száz forintot az e célra elhelyezett urnába.

(Hogy ez a mai jogszabályoknak miként felel meg, azt még addig kitaláljuk…)

Mit üzensz a régi és az új Laser-rajongóknak?

– Hogy rajongók voltak-e, nem tudom. Szerették volna magukat valahol jól érezni. És ezzel így voltunk mi is. Jó volt együtt. Tehát várunk mindenkit, aki szeretne újra együtt lenni a hetvenes évek csapatában! Baráti összejövetel lesz, sok zenével és sok beszélgetéssel. Persze sokan elköltöztek már Vasasról, ezért kérek minden régi barátot, hogy sms, e-mail és a közösségi oldalak útján értesítse azokat, akik e lap hasábjairól nem értesülhetnek a rendezvényről!

 

Comments

comments