IRONMAN másodszor.

 

2013. július 27-én, immár másodszor sikerült teljesítenem a Nagyatádon megrendezett IRONMAN Országos Bajnokságon az triatlon klasszikusnak mondott IRONMAN távját.

Az időjárás július végéhez hűen forró volt: olyan igazi „aszfaltolvasztó” meleg. Még a gyékényesi bányató vize is 26,4 fokos volt, de egy az IRONMAN távot teljesítő ember ne a kifogásokat keresse, ne panaszkodjon, ne magyarázkodjon, hanem konok elszántsággal darálja le a távot. Persze lehet előre terveket, álmokat szőni az időeredményről, ideális felkészülésről, az egymásra épülő edzésekről, megfelelő időjárásról, a technika (bringa) állapotáról, minőségéről, de egy magamfajta amatőrnek az igazi célja minden esetben „csak” a teljesítés lehet. Ez idén, hála Istennek újra sikerült. Újra átélhettem a célegyenesben és csak ott tapasztalható csodálatos érzést. A minden kínt feledtető öröm a célszalag átszakításával újra az enyém lehetett.

És még mielőtt valaki azt hinné, hogy ez egy egyéni verseny, akkor ideje, hogy megtudja: NEM AZ, mert kell egy CSAPAT. Bár a pályán neked kell 3,8 kilométert úsznod, 180 kilométert bringáznod és 42 kilométert futnod, de segítők, CSAPAT nélkül ez nem menne. Ők, akik feladják a frissítődet. Ők, akik biztatnak, hogy jól nézel ki, de te érzed, tudod, hogy ez a drukkolás része, akik elviselik, hogy a felkészülés során hosszú órákra elmész edzeni… Igen, ez a CSAPAT nekem a családom. Az IRONMAN célszalagját ugyan egyedül szakítottam át, de az érem, a diploma az Övék is.

Köszönöm azoknak is, akik gondoltak rám és szurkoltak nekem.

Ha Isten megtart, akkor szeretnék még beszámolni hasonlóan nagy további próbák teljesítéséről is.

Bertalan Csaba

Comments

comments