A valódi változásért!

Augusztus 14-15-én 50 km-es zarándoklat volt Dobogókőtől a normafai Szent Anna rétre azért, hogy nemzeti sorsszentélyünkre, a Magyarország Nagyasszonya engesztelő kápolna megépítésére felhívja a figyelmet. A jó sorsom ide vetett és örömmel osztom meg ezt a csodálatos élményt.

A történet Natália nővértől, a Felvidéken született apácától eredeztethető, aki a portugáliai Fátimában, 1917-ben történt jelenésekhez hasonló tartalmú látomásokat kapott, amelyekben Jézus Krisztus és Szűz Mária egy Magyarországról kiinduló engesztelő mozgalom megindítását kérte, amely kiterjedve az egész világra, békét hoz az emberiségnek. Ennek az engesztelő mozgalomnak lett volna a fizikai kiinduló pontja a Szent Anna réten álló kápolna, amelynek helyét is pontosan megjelölte Jézus a látomásokban.  A jelenéseket XII. Piusz pápa is elismerte és hitelesnek minősítette, valamint Mindszenty bíboros hozzájárult a látomásokban szereplő kápolna megvalósításához.  A Lengyelországban élő nővér 1936-ban belső indíttatásból kérte Magyarországra helyezését. Ebben nagy szerepe volt annak, hogy látomásainak hatására el akarta indítani a Világ Győzedelmes Királynőjének, azaz Szűz Máriának a tiszteletét. A kápolna alapkövét 1944.december 8-án le is rakták, de a szovjet bevonulás után az ügy elhalt és Mindszenty bíboros letartóztatása után teljesen elakadt. Natália nővér 1992.április 27-én életének 92.évében Törökbálinton hunyt el.

A Világ Győzelmes Királynője tiszteletének elterjesztése, az engesztelő kápolna megépítése nemrég kapott új lendületre, de úgy tűnik az akadályok még teljesen nem hárultak el.

A zarándoklat annak a tiszta szándékú összefogásnak az egyik eleme volt, mely azért munkálkodik, hogy a Jézusi látomásban megjelölt gátak eltűnjenek, a szentély felépülhessen és a nővér látomásában leírtak szerint a Szent Korona ide kerülve, elnyerve végső és legméltóbb helyét feltárja alkotásának és sorsának misztériumát.

 

A gyülekezés a dobogókői Menedékháznál volt. Az anyaország több megyéjéből és Erdélyből érkezve 45-en indultunk el, miután a Magyar Zarándok Egyesület vezetője és a Csíksomlyóból érkező Gergely atya köszöntött bennünket és elénekeltük a Boldog Asszony Anyánkat. Csendes, elmélyedő utunk Mária kegyhelyeket és pálos romokat keresztezett. A települések polgármesterei köszöntve a zarándoklatot nagy szeretettel beszéltek faluik szakrális múltjáról és arról, hogy a feltárásokat milyen erők segítették, vagy gátolták. Pilisszántó nyugalmazott polgármestere a Makovecz tervezte Mária kápolnához és a templomba kísérve bennünket elmesélte, milyen különös véletlenek folytán találtak rá a pálos kőként elhíresült szokatlan formájú kettős keresztre, a pilist átszelő alagútrendszerre, és arról, hogyan kapott az örökségvédelmi hivatal helyett égi, honfitársi és külhoni segítséget, hogy mindezeket méltó módon ismertethesse meg a közvéleménnyel.  Ez a különleges karizmájú Ember (ilyen polgármestert kívánok minden településnek) távoztunkkor kis rozzant motorjával segítette a megfáradt társainkat még egy szakaszon. Az éjszakát a pilisszentiváni plébánia zarándokszállásán töltöttük, ahol Szántai Lajos köszöntött bennünket és beszélt annak jelentőségéről, hogy Szent István királyunk halála előtt hogyan és miért ajánlotta fel 1038-ban augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján az országot a Szent Korona nevében Szűzanyának. Ezen felajánlás következtében Szűz Mária az ország királynője (Regina Hungariae), Magyarország pedig a Boldogasszony országa (Regnum Marianum) lett. Ezért Magyarországon a misztikus hatalmat Szűz Mária gyakorolja a Szent Koronán keresztül.

Másnap emelkedett lélekkel és 25 kilométert próbált lábakkal indultunk tovább a budai hegyekbe. Gyakorlottabb zarándoktársainktól csodálatos Mária énekeket tanultunk, dúdolgattunk és a pihenők során egymás megismert sorsára, gondolataira csodálkoztunk. A természet is kegyes volt hozzánk. A rekkenő hőség ebben a két napban csillapodott. Amerre néztem sehol sem láttam tarvágást sem a Pilisben, sem a budai hegyekben. Néhol dolgoztak fakitermelők, a 4-5 méteres száraz rönköket darabolták és hasogatták. Szóba elegyedtem az egyikükkel és megtudtam, hogy errefelé nem adnak favágási engedélyt csak a téli és a kora tavaszi hónapokra. Tarvágásra itt egyáltalán nincs engedély. Nyáron a télen elvégzett gyérítést dolgozzák fel és szállítják el felhasogatva a megrendelőkhöz. Vajon a Mecsek erdeiben miért nem így van?  Máriaremetén megpihenve ismét pálos romot érintetünk, majd a Makkosmária kegytemplomot elhagyva megérkeztünk utunk végcéljához a Szent Anna rétre (melyet Anna rétként jelölnek még mindig) és azon a helyen gyűltünk össze, ahol a kegytemplom alapkövét anno elhelyezték. Itt Szántai Lajos várt és köszöntött bennünket ismét, majd Gergely István atyával fohászkodhattunk együtt a látomás beteljesüléséért.

 

Azóta is zengenek bennem a fohászok, a dallamok, a természet tisztasága. A test megpróbáltatása általi lélekemelkedettség még mindig itt van velem. Bárcsak minél többen érezhetnénk, hogy a jóra, a szépre, az igazra irányulás emel fel bennünket. Minél többen belátnánk, hogy nem a politikusaink és embertársaink bírálata, hanem például az engesztelő kápolna megépülésére irányuló őszinte kívánság viheti előbbre magunk és az országunk sorsát. Abban bízom, amíg ezt a kis írást olvassák megfogalmazódik az ajkakon egy-egy fohász. Álljon itt befejezésül egy Mária ének néhány sora: „Béke fejedelme, Szentséges Istenünk, Jézus szent szíve, békéért esdeklünk. Békét adj szívünknek, békét családunknak, békét nemzetünknek, békét a világnak”.

 

 

Comments

comments