A fekete gyémánt csillogása

Pár napja megvettem a téli fűtési szezonra szánt tizenöt mázsa lengyel extra fekete diószenet. Miután leborította az autó és elült a por, különleges fényjelenséget tapasztaltam. Ahogy a napfény ráesett a szénkupacra, úgy szikrázott, mintha valódi csiszolatlan gyémánt lenne, szinte vakított, sőt percekig nem is láttam, csak hunyorogtam… bár az is lehet, hogy csak a szénpor ment a szemembe, amitől már olyan régen elszokott a szemem. Ez a szén pont úgy nézett ki, mintha Vasason fejtették volna ki. Ennek a 6700 kcal/kg extra dió fekete gyémánt csillogásának viszont elég komoly ára van, főleg miután a kormány bevezette az útdíjat a teherautókra. Meglepődtem, hogy az eddig is igen drága, jó minőségű lengyel feketeszén mázsájának árát ez a „kis” állami beavatkozás, jelentősen, 500 Ft-tal emelte meg, ami így most 5800 Ft/q-ról 6300 Ft/q emelkedett. Bár ez még így is sokkal olcsóbb a fával együtt, mintha gázzal fűtenénk, mert manapság az már megfizethetetlen. Míg hordtam a tárolóba a szenet, felidéződtek bennem a bányában ledolgozott évek emlékei, és képzeletben a vasasi 5/a szinti döntő melletti fejtési szalagnál jártam…

Mozdonyosként megvolt a lehetőség arra, hogy míg töltötték a vagonetteket, odaállhattam a fejtésből kijövő szalag mellé, és a legszebb és legjobb minőségű szenet a csillébe válogathattam. Amikor szép szén jött a fejtésből, volt, hogy 3-4 csillével is megszedtünk munkatársaimmal együtt egy sikten. Fizetni nem kellett ezért a szénért, mert járandóság volt, és ez a porciószén mindig elég volt a teljes fűtési szezonra. Fát sem kellett venni, mert a bányából „visszarabolt” fát a fűrésztelepen igény szerint kályha- vagy kazánméretűre vágták, és a szénnel együtt a bánya tulajdonában lévő teherautóval házhoz is szállították. És ezért nem kellett se útdíjat, se a szén árát, sőt egyáltalán semmit sem fizetni, ez megjárt, mert bányászok voltunk, és ingyen volt! Furcsa ezt kimondani, mármint azt, hogy voltunk. És nem is akárhányan. Vasason, Somogyban, Hirden és több környékbeli településen talán nem is létezett olyan család, ahonnan valaki ne tartozott volna valamelyik bányaüzemhez, és ezeknek az embereknek a téli tüzelőjét mind a Mecseki Szénbányák szolgáltatta. Ingyen, szénjárandóságként! Aki panelban lakott, az megkapta a szén árát, vagyis a szénpézt. A Tüzépeken akkoriban főleg mecseki feketeszenet lehetett venni. Volt mecseki darabos, dió, mogyoró, iszapszén, brikett, és ez mind megfizethető áron, tehát a nem bányász lakosság is lényegesen jobb helyzetben volt e téren… Mára csak lengyel-, orosz- fekete és herkulesi barnaszén kapható a Tüzépeken.

Közben behordtam az utolsó csille, akarom mondani utolsó vödör szenet is a kazánházba, és lassan visszatérek a XXI. századi valóságba.

Rossz érzés belegondolni, hogy már húsz év telt el azóta, hogy kihozták az utolsó csillét Vasason…

Az igazság az, hogy sokkal szívesebben hordtam volna a kazánházamba vasasi szenet, mint lengyelt, kiváltképp útdíj megfizetése nélkül… aztán ki tudja, talán még egyszer köszönnek úgy a bányászok a Petőfi-aknai bányában, hogy Jó szerencsét!

Bocz József ex mozdonyos

Comments

comments