A nyulak is olvasnak?

A minap elmentem az erdőbe gombát szedni. Reméltem, hogy a gombák növekedésére még mindig van hatása a nem is olyan régen lehullott bő csapadékmennyiségnek, ami árvíz sújtotta térséggé változtatta kis hazánk jó pár Duna menti települését. De nem sok gombát találtam. Pár kisebb vargányát, őzlábút, egy-két rókagombát és egy-két kukacos kékhátú galambgombát, illetve néhány keserű gombát is. Feltételezem, azért lehet kevés a gomba, mert amikor esik az eső, akkor lehűl a levegő, a gombák növekedéséhez pedig a víz mellett melegre is szükség van. Hol vannak már azok a vargányaérlelő meleg nyári záporok?!

Persze a gombahiány másik oka lehet az is, hogy már lassan erdő sincs. Fakitermelés viszont bőséggel van, és nagyon nagyüzemben folyik. Akik ismerik a jó gombatermő helyeket, meglepve tapasztalhatják, hogy jó pár kiváló vargányalelő hely eltűnt, mivel ezekben az erdőkben tarvágást végeztek. Ugyan nem tudom, hova kerül ez a rengeteg kitermelt fa, de gyanítom, nem a helyi családi házak kazánjaiba, kályháiba. Kis túlzással állíthatom, ha ilyen ütemben folytatják a fakitermelést, akkor pár éven belül ki fogják vágni a legutolsó fát is a Mecsekben, és nem hogy vargánya nem lesz, de még gyilkos-, sőt piruló galóca sem, és pirulhat a fejünk, amikor az unokáink megkérdezik: Tényleg voltak itt valamikor fák, madarak, őzek, nyulak és gombák? Nem is tudom, erre mit válaszolhatnék, azt hiszem, csak annyit: Igen, valamikor még voltak itt fák!

Így hát nem is csoda, hogy a vaddisznók, őzek bejárnak a somogyi és vasasi kiskertekbe, ahol hihetetlen kárt okoznak a veteményesekben. Gyakorlatilag ki vannak kergetve az erdőből az állandó favágás, a munkagépek és az egyre gyakrabban megjelenő cross-motorosok fülsiketítő zaja miatt.

Valójában mégsem erről szerettem volna írni, hanem a szemétről. Mikor beléptem az erdőbe, riadt nyuszi iszkolt el előlem egy meglepően nagy szemétkupac mellől. Újságok, könyvek, matematikai képletekkel teleírt lapok, mindenféle üdítőspalackok és sok egyéb háztartási szemét fogadott a vasasi külfejtés melletti erdőben. Meglep, hogy a vashídnál elhelyezett szelektív hulladékgyűjtő konténerek helyett a papír- és műanyag hulladékot némelyek az erdőbe hordják. Így aztán az erdő olyan szemétteleppé válik, mint azok az építkezési törmelékhegyek, melyek sajnos még mindig ott díszelegnek a vasasi vasúti átkelő szomszédságában, és érdekes módon nemhogy csökkenne a méretük, hanem egyre csak növekedik. Bárcsak mindenki, aki az erdőn-mezőn jár, vigyázna a tisztaságára, csendjére, rendjére! Ugyanúgy, mint mindenki a saját otthonában… mert biztos, hogy senki sem borítja a szemetet a szobája közepére vagy a szépen gondozott virágoskertjébe. Legnagyobb meglepetésemre a Sok Hírünk Van újság márciusi száma is ott díszelgett a szemétkupac tetején a hűsítő lombok alatt, így ha egy nyúl arra járna, egy nyugalmas percben elolvashatja a címoldalon található vezércikket, aminek címe találóan: „Bántja a vasasiak szemét a szemét”… De valóban, bántja?

 

Bocz József

Comments

comments