Jézus Krisztus születése, karácsony és a betlehemi csillag

– Valóban, 0 év december 25-én született meg emberként Jézus Krisztus a földre? Lehet-e tudni születésének valós idejét?

Jézus születésének időpontjára nézve Lukács evangéliuma 2,1-6-ban arról értesülünk, hogy a Megváltó az idő tájt született Betlehemben, amikor Augusztus császár rendeletére Quirinius szíriai helytartó adóösszeírást hajtott végre. Arról a vagyonösszeírásról van szó, amelyet i.e. 8-ban Augustus rendelt el, de semmit sem tudunk arról, hogy ez a rendelet mikor érte el Palesztinát, amely akkor római provincia volt. Máté evangéliuma pedig beszámol a Heródes féle gyermekgyilkosságról, amelyből megtudjuk, hogy Nagy Heródes még élt, amikor Jézus született, de nem sokkal azután meghalt. Josephus Flavius kortárs történetíró részletesen leírja Heródes halálának körülményeit „A zsidók története” című művében. Többek között említi, hogy a király egyik utolsó rémtette idején Jeruzsálemben holdfogyatkozás volt. Nem sokkal ezután, húsvét ünnepe előtt Nagy Heródes meghalt. A csillagászok pontosan meghatározták, hogy Jeruzsálemben a húsvéti ünnephez közel eső időben i. e. 4. március 12-én volt holdfogyatkozás. Heródes tehát valószínűleg április legelején halt meg. Számításba kell még vennünk, hogy Jézust születése után 40 nappal bemutatták a templomban, éppen ez idő tájt lehetett a napkeleti bölcsek látogatása (utazásuk ugyanis bizonyos időt vett igénybe). Ezek után történt a menekülés Egyiptomba, ahonnan Heródes haláláról értesülve visszatérhettek Názáretbe. A felsorolt eseményeknek tehát i. e. 4, április eleje előtt kellett lezajlaniuk. Ezek az adatok vezetnek el Jézus születési idejének megközelítő pontosságú meghatározásához, amely i. e. 5 késő őszén lehetett. Mindezeket számításba véve nehezen képzelhető el, hogy télvíz idején, dec. 25-én a pásztorok kint legyenek a nyájaikkal a szabad ég alatt, hiszen Izraelben télen a hőmérséklet éjszakánként a fagypont alá süllyed. Időszámításunk, amely Krisztus születésétől számítja az éveket, Dionysius Exiguus (aki 540 és 560 között halt meg) római apát nevéhez fűződik, akinek nem állt minden adat a rendelkezésére ahhoz, hogy Jézus születésének évét pontosan meghatározza. Ő Diocletianus 248. évét Jézus Krisztus 532. évének vette. Számítási hibájából adódik az, hogy az időszámításunk nem esik egybe Jézus születési évével. Jézus tehát i.e. 5-ben születhetett.

– A Biblia fontosnak tartja-e Jézus Betlehemben történő születése napjának megünneplését?

Jézus születésének időpontját a bibliai jövendölések nem jelentették ki. Többek között a Messiás születési helyére, származására, szenvedésére, helyettes áldozati halálára, feltámadására, és második eljövetelére vonatkozóan találhatunk a Szentírásban próféciákat. A Messiás fellépésének időpontját például pontosan megadja a Dániel könyve (vö. Dn 9,25; Mk 1,15). Jézus születésének időpontját viszont az Úr nem tartotta fontosnak közölni. Vajon miért? Azért, mert Krisztusnak a küldetése és a messiási szolgálata a lényeges, Isten Országának a meghirdetése és az ember megváltása a döntő és nem az Ő születése. A gyermekkoráról is csak egy rövid epizódot találunk az evangéliumokban, mert nekünk nem egy kisded Jézust kell követni, hanem a feltámadt és értünk közbenjáró Urat (vö. 1Tim 2,5), aki így szól ma is hozzánk az Ő igéje által: „Jöjj és kövess engem!” Tehát a Bibliában sem az apostolok, sem az első keresztények nem ünnepelték meg Jézus születésének napját. A karácsonyi ünnepkör kialakulása későbbi eredetű.

– Miért december 25-26-án ünnepli a világ a Karácsonyt? Mi a Karácsony szó jelentése?

„Aurelianus római császár a 3. században tisztelője volt a Napistennek, és ezért bevezette a „Legyőzhetetlen Nap” (latinul: Sol invictus) ünnepét dec. 25-re, az antik számítás szerinti napéjegyenlőség napjára. Ez a 4. században már olyan népszerű pogány ünnep felkínálta a lehetőséget a keresztények számára, hogy Jézus Krisztusnak ’az igazság napjának’ (Mal 3,20) és ’a világ világosságának’ (Jn 8,12) születési ünnepét megüljék. A legrégebbi utalás a 354-ben lezárt ’Vértanúk jegyzékében’ (Depositio martyrum) található a nap pontos megjelölésével együtt.” A karácsony szó, a keleti keresztény egyház szláv nyelvéből kerülhetett a magyarba bolgár közvetítéssel. A bolgár „kracsun” szó téli és nyári napfordulót jelent, illetve az azok körüli ünnepnapokat.  Eredeti jelentése „átlépő”; ezzel a jelentéssel jutott el a „fordulónap”, „napforduló” mai tartalmáig.

– Ha pogány ünnepből ered, akkor hogyan válhatott a kereszténység egyik legjelentősebb ünnepévé?

Az előbbiek alapján kiderül az, hogy karácsony ünnepét a középkori egyház vezette be átnevezve ezzel a pogányság körében elterjedt ünnepet. Az ókorban a pogány népek Egyiptomban Ízisz fiának a születését, Babilonban Nimródnak, a „nagy szabadítónak” a születését ünnepelték ezen a napon. A pogány Rómában pedig Szaturnusz ünnepének is nevezték, és féktelen kicsapongások között öt napig ülték meg ezt a pogány ünnepkört Caligula keresztényüldöző császár rendelése szerint, valamint a „Natalis invicti solis” – a le nem győzött Nap születésnapja is volt. A Nagy Konstantini milánói rendelet utáni években (i. sz. 313 után) jött létre az egyházi és állami hatalom összefonódása, amely során az új ünnep is, császári hatalom által mindenki számára kötelező ünneppé válhatott a római birodalomban (lásd pl.: Nagy Theodosius császár ediktuma, 380. febr. 27). Krüzosztomosz, Jézus bátor bizonyságtevője és vértanúja ezt írta 380-ban: „Még tíz éves sincs, hogy megismertük ezt a napot (karácsonyt).” A középkori egyház azzal, hogy dec. 25-dikét Jézus születésének ünnepévé tette, tulajdonképpen egy pogány ünnep átnevezésével a pogány tömegek figyelmét Krisztusra, „a világ világosságára” akarta irányítani. Személyes megtérés nélkül azonban nem lehet pogány tömegeket az egyházba ilyen módon, császári rendeletre „beemelni”. Abból csak látszat-, vagy érdekkereszténység lesz.

– Tesz-e említést a Szentírás a karácsonyfáról, honnan ered ez a szokás?

A Biblia természetesen nem ír semmit a karácsonyfáról, csak a keresztfát említi, amelyre a Megváltó Jézust feszítették, aki önként vállalta ezt a kimondhatatlan áldozatot minden ember bűne miatt, és minden ember helyett, hogy „aki benne hisz el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (vö. Jn 3,16; Róm 6,23). A karácsonyfa állítás szokása szintén pogány eredetű, amelynek eredete az ókori Babilonba nyúlik vissza. Babilonban a fenyőfa gyertyákkal az új életre kelt Nimródot, az agyonvert és új életre támadt istent ábrázolta. Ez a kultusz tehát Babilonból került át a még a több istenhitet valló, pogány Rómába. Magától értetődik, hogy ennek semmi köze sincsen Jézus születéséhez, sem a halálból való feltámadásához; ez utóbbi viszont minden keresztény ember hitének a középpontja mind a mai napig (vö. 1Kor 15,17.20).

– Valójában mi volt a Betlehemi csillag?

Kepler 1603 decemberében erre a számításra jutott: A Jupiter és a Szaturnusz olyan közel került egymáshoz, hogy egyetlen erős fényű csillagnak látszott. Mindez a halak jegyében történt, amely Izrael és a Messiás jelképe volt. A Jupiter királycsillag, míg a Szaturnusz Izrael védőcsillaga volt. Supárban, a híres csillagvizsgáló helyen feljegyezték ezt a jelenséget, amely i. e. 7-ben tűnt fel, és hét hónapig volt látható. Ez az elmélet nem valószínűsíti azt, hogy ez lett volna i. e. 5 őszén a betlehemi csillag, bár sokan ezt gondolják. Az evangélium alapján a csillag jellegzetessége igen különleges: valószínűleg hosszabb ideig volt látható, a napkeleti bölcsek előtt haladt, és megállt a betlehemi barlangistálló fölött (vö. Mt 2,2.9-10). Ilyen csillag nem létezik. A bibliai leírás alapján Isten fényes angyalainak egy csoportjára lehet gondolni, akiket a bölcsek messziről csillagnak véltek. Máté evangéliumából tudjuk, hogy Jézus születésekor angyalok jelentek meg a nyájat legeltető pásztoroknak (vö. Lk 2,8-15).

– Létező személyek voltak a három királyok, Gáspár, Menyhért és Boldizsár?

Máté evangéliuma szerint bölcsek jöttek napkeletről (vö. Mt 2,1.7), akik valójában ókori értelemben vett csillagászok voltak. A görög „magoi” azt jelenti, hogy „bölcsek” és nem azt, hogy „királyok”. Azt, hogy hárman voltak, a Jézusnak vitt háromféle ajándék (arany, tömjén és mirha) alapján gondolták, és a középkori vallási hagyományból ismerjük a nevüket, nem a Bibliából. Valószínűleg a „királyok” megnevezéssel jelezték azt, hogy a Föld minden királyától és uralkodójától hódolat, imádat jár a Messiás-királynak. Krisztus Urunk azonban csak őszinte, önkéntes alapon történő imádatot tud elfogadni. Az Isten szeretet (1Jn 4,8), és nem kényszerít senkit sem hatalmával arra, hogy imádják Őt.

– Honnan tudták a napkeleti bölcsek Jézus születésének helyét és idejét?

Mivel az izraeliták 70 évig voltak babiloni fogságban (i. e. 605-535), és mindenki nem tért vissza a Szentföldre, az ószövetségi irataik, és a héber nyelv is elérhetőek voltak az akkori bölcsek számára. Ismerhették Bálám próféta jövendölését, aki ezt jövendölte az eljövendő Messiásról: „Csillag származik Jákobból, királyi pálca támad Izraelből” (4Móz 24,17). Ha a bölcseknek nem lett volna a kezükben az ószövetségi iratok egy része, Bálám jövendölésével együtt, akkor hitük sem lett volna egy csillagnak látszó fényesség után 1200 km-t utazni, és az út fáradalmait vállalni. Különben is, miért hódoltak volna egy idegen nép újszülött királyának? A bölcsek pontosan tudták, hogy nem egy közönséges király született meg Júdeában, hanem a próféták által hirdetett Messiás-király, akinek az eljövendő uralmával egy új korszak kezdődik majd el. A feltűnt égi jel, csak megerősítette bennük Isten igéjének hitelességét, megbízhatóságát és igazságát.

– Az izraeliták is pontosan tudhatták azt, hogy a Messiás hol és mikor születik meg? Miért nem ők mentek elsőként a jászolhoz?

Isten ószövetségi választott népe évszázadokon át várta a megígért Messiást (jelentése „Szentlélektől fölkent szabadító”). Jézus földre születésekor azonban az írástudók magyarázatai és hagyományai elfedték a nép elől az Isten igéjének világosságát. Ez sajnos ma is így van. A magukat hívőnek valló emberek többsége ma sem ismeri a Szentírást, de a különböző hagyományokat, vallási tanításokat sokkal inkább. Ez volt az egyik oka annak, hogy a Messiás születésekor csak egy maradék hívő várta a Messiás születését (vö. Lk 2,8-18.25-38). A főpapok és írástudók azonban bár tudták, hogy a Messiás Betlehemben fog megszületni, akinek „származása eleitől fogva, öröktől fogva van” (Mik 5,2/1), – tehát valóságos isteni személyről van szó, – mégis, már a születésekor elvetették a szívükben Krisztust, és nem mentek át Jeruzsálemből Betlehembe (8 km), hogy köszöntsék Őt. Pontosan megmondták a bölcseknek, hogy hol kell a Messiásnak megszületni (vö. Mt 2,4-6), de ők nem hittek benne. Ma is vannak, akik ismerik a Bibliát, tanítanak is belőle, de közülük sokan nem hiszik el, hogy annak igéi Isten ajkáról valók (Mt 4,4); mert ha elhinnék, akkor engedelmeskednének is neki.

– Jelenleg hol tartózkodik Jézus, és milyen feladatot lát el?

A Biblia szerint Krisztus jelenleg a mennyben, az Atyánál van, és a mennyei templomban, a szentek szentjében látja el főpapi és papi szolgálatát a benne hívő népének javára. Közvetíti imáikat az Atyának, és eltörli azok bűneit, akik megvallották és megbánták azokat. Akik ennek következtében felmentő ítéletet kapnak tőle, azok az Ő második eljövetelekor (akár elhunytak, akár még élnek akkor) feltámadásuk, vagy „elváltozásuk” után az ég felhőin Krisztussal együtt a mennybe ragadtatnak az angyalok visszatérő seregével együtt. Azt az örömet, békét és romolhatatlan életet már senki el nem veheti tőlük (Jézus főpapi és közbenjáró szolgálata: 1Tim 2,5; Zsid 7,25; Róm 8,34; 1Jn 2,1; 3Móz 16; Dn 8,14; 9,24; Zsid 8,1-5; 1,3; 2,17-18; 4,15-16; az igazak feltámadása: 1Tessz 4,14-17; 1Kor 15,22-23.51-52; Jn 5,28-29).

– Amikor eljön Jézus, úgy tudom, az a nap lesz ennek az emberi történelemnek az utolsó napja. Elképzelhető, hogy a mi generációnkban bekövetkezhet ez a nap?

Urunk Jézus Krisztus második eljövetelének időpontját a mennyei Atyán kívül senki sem ismeri (vö. Mk 13,32), csak annak előjeleit jelentette ki az Isten igéje a Bibliát olvasó és annak hitelt adó hívő emberek számára. Csak annyit mondhatunk, hogy eljövetele közel van, és Jézus minden tanítványának jellemben is el kell készülnie a menny királyával, a Messiás-királlyal való találkozás nagy napjára. Jézus figyelmezette övéit, és ez ma is áll: „Ti is azért legyetek készen: mert amely órában nem gondoljátok, abban jön el az Embernek Fia” (vö. Mt 24,42-44; Lk 12,40. 21,34-36).

Minden karácsonyt ünneplő somogyi, hírdi és vasasi lakos számára kívánok kegyelmekben és tiszta örömökben gazdag karácsonyi ünnepeket és békés, boldog, új esztendőt: Pongrácz Róbert,

katolikus és egy protestáns teológiát végzett öt gyerekes édesapa,

a Keresztény Advent Közösség lelkésze

Felhasznált irodalom: Szent Biblia, Károli Gáspár fordítása, Bp., 2002; Biblia, Ószövetségi és Újszövetségi Szentírás, Szent István Társulat, Bp., 2008; Liturgikus lexikon, szerk. Verbényi-Arató, Ecclésia, Bp., 114.o., Újszövetségi kortörténet, Dr. Szatmáry Sándor, Sola Scriptura jegyzetek, Bp., 2008., 34-40. o.; Babilon, Karácsony, Húsvét, Albert Lüscher, EKE Kiadó, (1991), 17-25. o.; Jézus élete I., Takács-Vankó, Sola Scriptura jegyzetek, Bp., 2005., 37-39. o.; Római történeti chrestomathia, tankönyvkiadó, Bp., 1963, 281-282. o.; www.Wikipédia / a karácsony szó etimológiája

BJ.

Comments

comments