Minden egyes hópehely ……

Már az adventi asztaldíszítésnél felkerül nálam a fenyőgallyra egy pici kerámia angyalka. Ezüstös ruhácskája, csillagos szárnya, aranyhaja láttán elszorul a szívem, s könnybe borul a szemem. Ennek azangyalkának a történetét szeretném megosztani az Olvasókkal.
Éveken át kedves szokásunk volt boldogult nővéremmel, hogy minden szerda délután elindultunk valahova. Rossz időben múzeumok, tárlatok látogatása volt a cél, jó időben a hegyi járatokra igyekeztünk, s innen tovább gyalog a természetbe. Ezen a szép adventi délutánon csizmán felül ért már a hó, nem is járt a Tubesen más lélek, mint mi ketten. Tiszta, fehér lepel borította a tájat, csak egy- egy madár csippentett a csendháborításra. Majd fiúk síelő csoportja suhant el mellettünk, de értékelve a közös természetimádatot, ránk köszöntek. Mi meg néztük a lassan lebukó nap bíbor színeit, gyermekkori versekkel nosztalgiáztunk: „Amikor az égbolt piros színben játszott,
Sütöttek cukorkát, habkiflit, kalácsot…”
Lassan vissza kellett fordulnunk, közben eleredt a hó, óriási, kristályforma pelyhekben. Ekkor így szóltam:-Akkorák ezek a hópelyhek, hogy elhiszem, el tudom hinni, hogy” Minden egyes hópehely
Angyaloknak lakóhely…..”
Nővérem szó nélkül a táskájába nyúlt, s kivette belőle az Angyalkát.”Karácsonyra szántam”.Csak átöleltük egymást, mert a Szeretet magáért beszél.
Hát ilyen áhitatos, szeretetteljes Karácsonyt kívánok mindenkinek, és áldott, békés új esztendőt!
Korcsmárné Weyse Klára

Comments

comments