Vasasi zenészek – Göndöcs János emlékére

Vannak emberek, akik már rég eltávoztak közülünk, de mégis olyan értékes és meghatározó nyo­mokat hagytak maguk után, melyre azok akik ismerték, szívesen emlékeznek vissza, ilyen ember volt Göndöcs János is.

1977-ben a Vasasi Bányász Kultúrház előtt jártam, ahonnan kihallatszott egy tisztán szóló, kétszólamú ének. A dr. Zsivágó zenéjét az Álomvilágot hallottam, ez annyira tetszett, hogy megvártam a következő számot is, ami egy ütemes fox volt, ha emlékezetem nem csal, a Stux úr, majd ezt követte egy kb. fél órás csárdás, gyorscsárdás és verbunk egyveleg. Azt hiszem, ekkor kedveltem meg ezt a méltánytalanul elhanyagolt zenei műfajt: a mulatós, népi magyar zenét. Göndöcs János (trombita, gitár), Fuchs Miklós (trombita), Németh Tamás (dob), Bali Gyula (orgona) és Schleining János (gitár) nagyon értettek a jó hangulat megteremtéséhez, évekig zenéltek együtt lakodalmakban, bálokban, valamint bányász- és egyéb rendezvényeken. Volt egy sajátos hangzásuk, Jani énekelte a prímet, Miki pedig rátercelt, és a trombitaszólóknál is többnyire két szólamban játszottak. Szívvel-lélekkel zenéltek, mellyel mindig maximálisan kiszolgálták a szórakozásra, jó hangulatra, táncolni vágyó közönségüket. Minden vendég igényét ki tudták elégíteni sokrétű zenéjükkel, játszottak beat-, rock-, diszkózenét, a csárdás-gyorscsárdás-verbunk egyvelegekkel pedig hagyományt teremtettek, melynek hatása jelenleg is visszatükröződik a Vasasi és Hosszúhetényi szüreti felvonulásokon, bálokon és lakodalmakban.

Ennek a hangulatos, szép kornak az emlékeiről kérdezem Göndöcs Jánosról özvegyét, Zsuzsát.

– Mikor és hol kezdte Jani a zenélést?

– 1948 telén a baranyai kis faluban Kékesden született. Gyermekként, Pistivel, a testvérével autodidakta módon, zenei alapképzés nélkül ismerkedtek a tangóharmonikával. Tizenkettő-tizenhárom éves lehetett, amikor a szülők munkalehetősége miatt a család Vasasra költözött.

Itt a meglévő felnőtt fúvószenekar mellett a karmesterek az iskoláskorúak részére, az utánpótlás érdekében kottaolvasást és a fúvós hangszerek használatát is tanították. Jani baritonos lett. Aztán a bányászzenekar működése néhány évig szünetelt, majd a ’70-es évek elején ismét előkerültek a Bányászotthon padlásán raktározott hangszerek. Közben a világ könnyűzenei változásai magukkal hozták az elektromos gitárok, billentyűs hangszerek használatát. A középiskolai évei alatt Vasason a barátaival (Németh Tamás, Starcz Andor, Kengyel Feri, Friedszám Jancsi) és a testvérével, a Gépipari Technikumban osztálytársaival, a katonai ideje alatt a katonatársaival alakított zenekarban szórakoztatta az adott közönséget. A zene nem csak a kikapcsolódást, hobbit jelentett az életében, hanem a családunk megélhetéséhez kereset kiegészítést is. A baranyai falvak lakodalmaiban, bálokban fontos volt a népi hagyományokra épülő magyar fúvószene ismerete is. Jani ezt a fajta zenélést – már mint trombitás – a szilágyi Kaszás Sándor, valamint a lothárdi zenekar prímása Hegyi Győző segítségével sajátította el.

– Máshol is zenélt még?

– Igen, 1972-ben alakult a Hosszúhetényi Népi Együttes, ahova Kaszás János (édesapám) hívására ment el prímásnak, és a bányász fúvószenészek közül Schlégl Antal karmesterrel közösen megszervezték az együttes zenekarát. Tóni bácsi mellett a hangzás, a hangszerelés tudományáról szerzett ismereteket. Ezzel kezdetét vette egy népi hagyományápoló misszió, ami az együttes és a családunk életében a mai napig tart. Jól megkoreografált csárdásokat, gyorscsárdásokat és verbunkokat, a népi ruhákba öltözött énekesek, táncosok adták elő fúvós kísérettel. Az együttes jó néhány országba eljutott, igen sok díjat, elismerést szerzett. Egyébként a mai nevén a –  HOSSZÚHETÉNYI HAGYOMÁNYŐRZŐ EGYESÜLET – 2012. szeptember 15-én a Komlói színházban ünnepelte fennállásának 40. évfordulóját, ahol méltóképpen megemlékeztek a korábbi táncosok, zenészek tevékenységéről. (Az shvonline.hu oldalon meghallgatható és letölthető egy kb. 60 perces előadás a Hosszúhetényi Népi Együttes műsorából, ahol még Göndöcs Jani fújta a trombitát.)

– Tudnál-e mondani pár vicces történetet, a zenész múltjából?

– A hosszúhetényi együttesben, több éven keresztül Zsuzsa és Gabi lányaink mellett jó magam is táncoltam. Egyik alkalommal, amikor tréfás kedvében volt az édesapjuk, azt mondta: – Most aztán úgy táncoltok, ahogy én akarom, ahogy én fújom!

Janit sok bolondságra rá tudták venni a vendégek. Egy alkalommal a lakodalom vége felé felültették egy tehén hátára, és onnan kellett fújnia a talpalávalót, a nadrágja úgy átvette a tehén szagát, hogy azt csak többszöri mosással lehetett újra használhatóvá tenni.

– Mi volt János civil foglakozása, hol dolgozott?

– Az érettségi letétele után villanyszerelő volt az uránbányában, majd jött a katonaság. Ezt követően a kendergyárban dolgozott néhány évig, és mivel tartalékos tiszt volt, a KIEG munkát kínált neki a parancsnokságon, amit el is fogadott, ide civilként járt be, de mikor azt kérték, hogy húzzon katonaruhát, azt már nem vállalta. Ezután a szénbányák villamos-üzemének alkalmazásában hosszabb ideig Vasason is tevékenykedett. 1994 januárjában egészségi állapotára való tekintettel kérte a leszázalékolását. A rokkantsági határozatát megkapta, de az első nyugdíj kifizetését már nem érte meg, április 21-én álmában érte a halál.

További tartalom:

Göndöcs János. Hetényi Zenék – 1 mp3

Göndöcs János. Hetényi Zenék – 2 mp3

Comments

comments