Egy régi bányásznap emlékére

1978-at írtunk, amikor először léptem át Vasas-bányaüzem kapuját, pedig nagyapám által elmesélt horrorisztikus bányabeli omlásokról, sújtólégről, vízbetörésekről szóló rémtörténetei alapján elhatároztam, hogy soha, de soha, még a bánya közelébe se fogok menni, aztán az élet úgy hozta, hogy mégiscsak a bányában kötöttem ki. Öt év aláírásával csak három hónap katonasági időt, tíz év aláírásával pedig kedvezményes lakást lehetett kapni, ehhez jött a hűségjutalom, plusz a többi munkahelyhez képest magasabb és biztos fizetés, azt hiszem, ez elég jól hangzana sok fiatal számára most is, és abban az időben is nagyon jól hangzott.

Aztán eljött az első leszállásom napja, a kas úgy zuhant lefelé, hogy azt gondoltam, itt a vég, görcsösen kapaszkodtam a kosár kapaszkodójába, már lilult a kezem is, az adrenalin az egekbe szökött, közben a vezérlécek ide-oda dobálták a kast és engem is, míg végre megérkeztünk a 4. szintre. Egy örökkévalóságnak tűnt az a pár másodperc, akkor ott arra gondoltam, hogy ezt még egyszer nem akarom átélni, én többet nem szállok le, leszámolok. De a java még csak ezután jött. Gyalog mentünk a 4. északi gurítóhoz, és mindenhol azt a tömény, átható bányabűzt lehetett érezni, sőt volt olyan hely, ahol olyan záptojásszag (kénhidrogén) volt, hogy a reggelim majdnem visszakéredzkedett a gyomromból. A budapesti elvarázsolt kastély jutott eszembe, amikor megláttam az első mozdonyt, olyan érzésem volt, mintha földrengés lenne, nem volt hely a menekülésre, kevés hely volt csak ahová félre tudtunk húzódni, és ahogy a vagonettek elszáguldoztak az orromtól pár centire, már biztos voltam benne, hogy ez életem utolsó pillanata, aztán ezt is túléltem. Majd az első nap után jött a második és azt követte még 14 év, nem voltak könnyű évek, de anyagilag teljes biztonságban érezhettük magunkat. Aztán lassan, de biztosan eljött az 1993-as év és minden jel arra mutatott, hogy nagy a baj.

Egymást érték a tiltakozó gyűlések, kérvények aláírásai és elterjedt a hír –, lehet, hogy bezárják a bányát, aztán végül sajnos ez is bekövetkezett, ’93-ban bezárták Petőfi-aknát. (Van egy 9 perces dokumentum filmünk az utolsó csilléről, ami megnézhető az shvonline.hu oldalon.)

Ennek kapcsán szeretnék megosztani pár emléket egy régebbi bányásznapi bálról.

*

Míg működtek a bányák, a bányásznapok mindig népszerű események voltak, ekkor kaptuk a hűségjutalmat, és így részünk volt anyagi és erkölcsi elismerésben is, sőt az év 365 napjából egy napot mi is megkaptunk, ez volt szeptember első hétvégéje, és ez csak a miénk volt, bányászoké, sőt még most is a miénk, azoké, akik lélekben bányászok tudtunk maradni.

1982. szeptember első hetében, mikor a Bányász-kertben zenéltünk, a bányásznapi ünnepélyt követő bálon megszámoltam és kb. 2000 főleg bányászokból és családtagjaikból álló vendégsereg gyűlt össze, aztán mikor felcsendült a Fel, bányászifjak… című dal, az összegyűlt sereg még az erősítők hangját is túlharsogva énekelte a refrént Fel, szerencse fel, jól fogjon a csákány

Szabolcsfaluban, Hősök terén, Széchenyi-aknán, Komlón, Pécsett és az ország összes városában, ahol bányászat volt, mindenhol a bányászok ünnepeltek és a bányászokat ünnepelték. Ennyi idő távlatából is jó érzéssel tölti el az embert, hogy valaha elismert szakma volt a miénk. Szép idő volt, mondhatnánk, és valóban így is volt, ugyan a bányászmunka nehéz és veszélyes volt, és sokszor mérgelődtünk a pokolba kívánva a bányát, de úgy gondolom, akit egyszer vagy kétszer megcsapott a bánya szaga, az mindig jó érzéssel gondol vissza a bányában ledolgozott évekre, hisz a bányamunka igazi férfimunka volt.

Úgy gondolom, ide illik egy volt osztálytársam, Novák József prédikációjából idézett gondolat:

„Az életünk legnagyobb kihívásai most a legszebb emlékek…”

Bocz József, ex mozdonyos

A képre kattintva megnézhetik a videót.

[hana-flv-player video=”https://www.youtube.com/watch?v=BSY5WSl6V2A&feature=player_embedded” width=”400″ description=”” player=”5″ autoload=”true” autoplay=”false” loop=”false” autorewind=”true” splashimage=”http://imagerz.com/QE9FWUtvAwMAXgkfQAVR” /]

Comments

comments