Levél Temesi Károlynéna

Margit néni!

Tudtuk, hogy beteg vagy, hiszen voltak közülünk, akik meglátogattak a kórházban. Tudtuk, hogy nem tudsz közénk jönni, mégis úgy szerveztük, hogy a névnapodra jöjjön össze az a kis csapat, akik 1949-ben ezen a napon ballagtak Vasason. A 40. jubileumra gyűltünk össze először, s azóta 23 éve lehetőség szerint, mindig találkozunk ilyenkor.

Hatvanhárom éve margarétával volt tele az osztály, amit a réten szedtünk – hol van már az is! S most úgy gondoltuk, hogy erre, és a sok más szép élményre emlékezve, most szobád ablaka alatt adunk szerenádot. Ha a felét el is sírjuk, de halld újra tőlünk, hogy „hullámzik a búzatenger-talán nincs is boldog ember…….” és ha ki tudsz nézni az ablakon, s meglátod a sok ősz fejet, tudni fogod, hogy nagyon szeretünk. Évtizedeken át tanítottál, sőt neveltél, szépre, jóra nem csak minket, de gyerekeinket, sőt unokáinkat is. Pedagógus voltál a szó nemes értelmében, akinek a gyermek volt az első.

Margit napon, pedagógus napon ezt szerettük volna megköszönni Neked. Sajnos az élet úgy hozta, hogy a margaréta-búzavirág csokrot csak a verandára tehettük le, reméljük megkaptad levelünkkel együtt, melyet a „maradék” mind aláírt.

Margit néni, Isten éltessen, és gyógyítson meg!

Régi tanítványaid nevében: Korcsmárné Weyse Klára

Comments

comments