Filléres vonat

Ülök a füredi hársfák alatt. Előttem-nagy szerelmem- a Balaton. Pajkos kis hullámgyerekek tapsikolnak a köveken. Beljebb, a napfény húzta csíkon pillangóként lebeg egy fehér vitorlás. Az áhitatos csöndbe hirtelen belekiabál egy mozdony sípja, én pedig visszarepülök a múltba.
Balaton. Mikor is láttam először? Régen, 1951-ben.akkor kezdtem dolgozni a MeSzHaRT Petőfi aknai irodájában, a darabbérezőknél. Nyár volt, és én megkaptam az első fizetésemet:452Ft-ot.Figyelem ifjúság! 452 Ft-ot egy teljes hónapra!Hova lehet ennyi pénzt elkölteni, hogy emlékezetes is legyen?

Megvan! Elviszem az Édesanyámat a Balatonra. Életében nem látta, még Hosszúhetényben sem járt, s most megnézzük együtt a magyar tengert. Hogy mivel?Hát filléres vonattal!
/Amikor az osztálytalálkozón óvatosan rákérdeztem társaimra, mintegy saját memóriámat ellenőrizve: emlékeznek-e a filléres vonatra? Felcsillantak a szemek: én is azzal jártam először a Balatonon! /
Nem tudom már, hogy mennyibe került a menetjegy, de méltó volt a nevéhez:kifutott kettőnk jegye a fizetésemből. Vasárnap hajnalban indultunk Hirdről. Tömegek vándoroltak oda, s pöfögve, füstös kormot szórva az ablakokból kihajlókra, zakatol a fapados szerelvény Kaposváron át Fonyódra. A vidám utasok dalolnak Kóré József, a boltos vezetésével, még egy harmonika is előkerül, talán Szudi hozta?
Nem tudom leírni azt az érzést, amikor megláttam ŐT. Hétágra sütött a nap, csillogott a tó, egy bokor védelmében felkerült a fürdőruha s a nénik cipőt, harisnyát levéve, felemelt szoknyával bemerészkedtek térdig a nagy vízbe. Őrző tekintetük mellett mi is beóvakodtunk, s amikor selymes karjával átölelt a Balaton, az maga volt a csoda!Azt hiszem, ez a szerelem, ami azóta sem múlott el. Lábunkkal az iszapban megpróbáltunk kecskekörmöt találni-akkor még volt.
Szemben Füred és Badacsony,, ahova komppal mentek át a telhetetlenek, hogy visszafelé zengjen a nóta: Badacsonyi kéknyelű…..
Vállunk, hátunk pecsenyére égett, de nem számított, csak másnap, hiszen eljutottunk a világ nagy csodájához, hazánk hatalmas tavához- ha filléres vonattal is. Számunkra csoda volt, eddig elélhetetlen álom. De a nap aranyhidat vert már a vízre s a fonyódi állomáson útra készen tüsszögött a filléres vonat.
Éjszaka értünk Hirdre. Kijózanító séta a bölcsős úton haza. Arról a prózai dologról nem is beszélek, milyen volt 1-2 órai alvás után dolgozni menni.
Máig nem tudom, kinek köszönhető ez az élmény. A MeSzHaRT-nak, vagy a MÁV-nak, vagy mindkettőnek? A cél az lehetett, hogy a nép eljusson a magyar tengerhez, lássa meg mindannyiunk kincsét, amit eddig csak a tankönyvekből ismert. De ez már nem is fontos. Legfeljebb annyi, hogy most, amikor olyan sok embernek van egy kis „vityillója” a Balaton partján, amikor filléres vonat helyett elegáns kocsik suhannak a tó felé- jusson eszünkbe az a régi kedves vonat.
Ülök a füredi hársak alatt, s hallgatom a víz csobogását. Beszélgetek a habokkal, mert megértjük egymást. Ha egy évig nem láthatom, hiányzik, vágyódom utána. S mennék, akár filléres vonattal is.
Nem múlott el az első szerelem.

Korcsmárné Weyse Klára

Comments

comments