Bukics Albertné: Anyák napi versek

Bukics Albertné:    Anyák – napja
Sok elrontott élet, elhibázott álmok,
Más lett a valóság, egész más az igazság.
Nem olyan semmi amit elképzeltünk,
sajnos minden ember  a valóságtól távol,
mesébe illő álmokat sző,
a felébredés fájó és megalázó!

Vannak akik könnyen váltanak,
elhagynak gyermekeket, családot.
Mindent felrúgva, odább állnak!

Van aki vállalja, van aki marad,
életét a családjának szenteli,
tűri  amit az Élet kirótt Rája.
A szeretetét  arra használja,
védje gyermekeit s hogy
boldog legyen a családja!

Ilyen egy Anya! Ilyen a Lelke!
Soha nem adja fel,
harcol addig amíg ereje engedi.
Szeretete a bajokat legyőzi!
Ha gyermekei ragyogó szemébe nézhet
ez feloldozást ad egész életére!

Bukics Albertné :   Anyák napi emlékezés.
Anyák napján szomorú  a szívem, mert  az Édesanyám  már régen  itt hagyott.
Én már csak a temetőben tudom megköszönni Neki, hogy életet adott, felnevelt.
Ezzel az élettel amit Tőle kaptam, kaptam lehetőséget arra, hogy én is  Édesanya  lehettem!
Az vagyok!   Azt  hiszem nagyon jó Anya!  A  gyermekeim részéről ezt a visszajelzést kapom!
Ezt is az Édesanyámnak köszönhetem, Ő tanított  meg arra,hogy a gyermekeket, a családot szeretni kell,
az összetartozás  fontos az emberek életében!
Nyugodjon békében, kint a temető csöndjében!

Bukics Albertné: Édesanyám!
Édesanyám jó szavával figyelmeztet a hibákra,
Arra kér jó legyek, baj ne érjen, ügyeljek!
Fáradt szemét le-le hunyja,
Fárasztja az élet súlya.
Arra gondol mi lesz velem
ha nem  ügyel rám a két szeme.

Nyugodtan pihenj Édesanyám!
Vigyázok én magamra!
Vigyázok én Terád is,
N e gondolj a rosszra  máris.

Fáradt szemét már lehunyta,
nem ügyel rám többé soha!
Legföljebb a Menyből  nézi,
drága gyermeke, hogy él itt lent nélküle.

Comments

comments