Interjú – Polgár Attila

Ejtőernyővel Dzsibutiba I.


Egy hirdi srác az Idegenlégióban

Biztosan mindenki álmodozott már arról, hogy milyen lenne  egy korábban olvasott könyv történeteit  átélni. Szerencsére vannak, akik valóra is váltják ezeket az álmokat, Polgár Attila például a Rejtő Jenő könyveiből szinte mindenki által jól ismert, és mégis titokzatos francia idegenlégióba lépett be. 26 évesen  egy egész életre elegendő élménye, tapasztalata van. Vele beszélgettünk.

-Kezdjük  az elején. Gyerekkorodban is katona akartál már lenni?Hogy jött ez az ötlet egyáltalán?

– Nem, semmi ilyesmire nem gondoltam. Épp végeztem az iskolákkal, kimentem Franciaországba. Gondoltam,  ha nem vesznek fel, akkor megnézem Párizst és hazajövök, mit veszíthetek vele?

-Tehát ennyire hirtelen jött ez az ötlet?

-Nem, mondogattam itthon, hogy szeretnék légiós lenni, csak nem hitték el. Akkor kezdte a családom  komolyan venni, mikor megvettem a repülőjegyet. Sokan kinevettek, nCastelnaudary bázisem vettek komolyan, tehát valamilyen szinten dacból is csináltam, hogy megmutassam nekik. A Wizz Airnél 9000 Ft-ért vettem egy repjegyet Pesttől Párizsig, 4300 Ft volt a vonat Pestig és 13 eurót fizettem egy buszosnak a párizsi reptéren, hogy bevigyen a városba, tehát durván 15ezer Ft-ba került, hogy innen, Hirdről eljussak Párizsba egy toborzó irodáig.  A párizsi iroda egy nagyobb központ, de ilyenből több is van országszerte. Strasburgban is van egy, de ott sokat váratnak és onnan még átküldenek Párizsba és csak azután mehetsz a légió központjába, Aubagne-ba. Párizsból, ha összegyűlik elég ember, egyből mehetsz Aubagne-ba. (Ez a dél-franciaországi kisváros a Földközi-tenger partján van, gyakorlatilag Marseille külvárosa, itt van a légió központja) Tehát, ha az ember nem elég körültekintő, várakozhat akár egy-másfél hónapot is, mire történik valami. Én Párizsban voltam egy hetet, utána Aubagne-ban másfél hetet és utána egyből mentem Castelnaudary-ba.( Ez a város Marseilletől nyugatra van, a hegyekben, ez is egy légiós kiképzőbázis, népszerűbb néven a Farm).

-Hogy zajlik egy  toborzás?

-Bemész egy  irodába, már adod is a papírjaidat, tudják, hogy miért mész oda. Vagy azért, mert katona vagy, akkor mutatod a katonaigazolványod, vagy ha civilként, akkor egyből bekísérnek, megkérdezik, honnan jöttél,  kerítenek valakit, aki beszéli a nyelvedet, minden papírodat elveszik. Ezután van még két nagyon alapszintű logikai teszt, körülbelül 6 éveseknek való. Már ezen is vannak, akik elvéreznek. Ezek után van még egy hasonlóan komoly orvosi vizsgálat. Ezután küldenek Aubagne-ba, a kiképzőközpontba, ott már azért komolyabb a szűrés, ott már vannak különböző sporttesztek, de egy átlagos edzettségi állapotban lévő embernek ez se túl nehéz. Nincs nagy elvárás, azt mondják, majd a kiképzőtáborban  formába jössz.

-Úgy tudjuk, hogy a légióban a hivatalos és kizárólagos nyelv a francia, minden franciául van kiírva, minden utasítás franciául van. Ez nem okozott gondot az elején?Hogy értetted meg, amit mondtak neked?Volt valami francia nyelvtanfolyam?

-Nagyon egyszerű volt. Kezedbe adták a serpűt és azt mondták: Balayer!(“bálé!”). Akkor ment a söprés, és így hamar megtanultad hogy ez mit jelent. A számokat a fekvőtámaszok miatt könnyű volt megtanulni és így szép sorjában rám ragadtak a szavak, felszedtem egy alap nyelvtudást. Volt ugyan valamiféle nyelvtanfolyam, de  nagyon komolytalan. Inkább a többiektől tanultam a nyelvet, mert három franciával laktam együtt, ha valamit rosszul mondtam, máris kinevettek, hogy falusi a kiejtésem.

-Úgy tudjuk, hogy aki belép a légióba, bármilyen álnevet használhat a belépésnél. Ezt a nevet te választod magadnak?

-Nem, ezt ott adják. Van valami könyvük, amiből választanak, ez nagyjából úgy néz ki, hogy a kezdőbetűk legyenek ugyanazok, eszerint adnak nevet. Én P. Ádám voltam 1,5 éven keresztül.

-Pontosan milyen beosztásban szolgáltál kint?

– Ejtőernyős voltam a légióban, azoknak van Calviban, Korzikán a bázisuk. Itt kellett megtanulnom az egészet az alapoktól. Sokan itt ugranak először, ezért sok baleset is van. Nem oktatóval ugrunk, hanem megtanulunk mindent a földön, egy hétig gyakorlunk, és a következő héten már ugrunk. Először 300, aztán 400 méterről. Az első 6-7 próbálkozás rossz, utána már tudod élvezni az ugrást.

-Milyen volt az első ugrás?

-Az első volt a legjobb, mert nem tudtam, hogy mire számítsak. Az utána következők nehezen mentek, durván a 7.-8. ugrásnál van már annyi rutinja az embernek, hogy nem töri össze magát, hogy élvezni is tudja. Összesen 57-szer ugrottam.

-Hogy lettél pont ejtőernyős?

– Már rögtön az ezred befolyásolja, hogy hova kerülsz, mit fogsz csinálni. Mikor kimész, a 4 hónap alapkiképzés Castelnaudaryban,  mindenkinek ugyanaz. Itt nagyon alapszinten megtanítanak lőni, megtanítják, hogyan kell viselkedni, megtanítanak franciául. Ez végül is nem volt nagyon nehéz, rosszabbra számítottam.

A kiképzés fontos része a fegyelemre, engedelmességre nevelés, és érdekes módon a takarítás, rendcsinálás. Ezt nagyon komolyan veszik. Leginkább a franciák miatt kerültünk bajba, ők mindig okosabbnak gondolták magukat a többieknél. Ha nekem azt mondták, hogy pucoljam ki a folyosót, annyit mondtak: folyosó, takarítás! hogy én is megértsem. De a francia már elkezd ilyenkor kombinálni, hogy ő értette, mit mondtak, és nem azt mondta, hogy neki is takarítani kell. Ilyenkor jött a kollektív büntetés. Szokták is viccesen mondani egy-egy feladatnál, hogy a nem-franciák magyarázzák el a franciának.( Francia állampolgárok hivatalosan még mindig nem lehetnek tagjai a légiónak, ezért általában felveszik a svájci vagy kanadai állampolgárságot és úgy jelentkeznek.)

-Úgy tudom, többször is jártatok Afrikában.

-Igen, és ott annyi élményem volt, hogy arról a következő számban mesélek , bővebben.


Comments

comments