„Régi időkre emlékszel-e még?”

Talán mindenkinek, aki a hirdi iskolába járt, ugyanaz a néhány emlék jut először eszébe, amikor arra gondol, milyen is volt az a négy év. Biztosan felderengenek a zsibongóban vagy az udvari mászókán töltött szünetek; felrémlenek az iskolai ünnepségek, a próbák, a versek, amiket mondtunk. Eszünkbe ötlenek a mulatságok, a szüreti báltól a farsangig; a papírgyűjtések; az iskolatársak; a tanórák és persze a tanárok.

Tanórák és tanárok. Minden iskolában központi kérdés. Megszabja az első négy osztály eltöltésének a milyenségét. Ennek a meghatározó négy osztálynak. De azt hiszem azoknak, akik hirdre jártak, még sincs miért panaszkodniuk: mindegyik tanár rengeteget adott. Hiszen már felsőben is nem egyszer mondták, milyen jól megalapozott tudásunk van. Azonban nemcsak tudásban, hanem emberileg is sokat kaptunk: értékeket, normákat, magatartásmintát. Ezt akkor és ott, talán nem tudtuk eléggé értékelni, de mára mindenki tudja, hogy a következetes számonkérésből és a szabályok kivételnélküli betartatásából tanultunk talán a legtöbbet.

És ezeknek az értékeknek az átadása – azon felül, hogy minden tanár lelkiismeretére volt bízva – sokban függött attól, hogy az igazgató hogyan áll a tanításhoz, a gyerekekhez, mik a céljai, miket tart fontosnak, miket ítél elsődlegesen átadandónak, megtanítandónak. És – mint tudjuk – a mi igazgatónk, Vassné Szántó Márta forrása, egyben kivitelezője is volt ezeknek a törekvéseknek.

Márta néni nemrég ment nyugdíjba, ebből az alkalomból szeretnénk neki köszönetet mondani a több évtizedes tanítói és igazgatói munkájáért. Az iskolában, a faluban mindenki ismerte és ismeri – ami szerepvállalása miatt nem meglepő –, de ő is ismerte nemcsak tanítványait, hanem tanítványainak szüleit, rokonait, testvéreit. Az egész iskolát, mondhatni az egész falut. Generációkat tanított végig, akár nagyszülőket és unokákat is.

Diákjaival a későbbiekben is foglalkozott, és foglalkozik most is: nyolcadikos ballagásokra, iskolai karácsonyi ünnepségekre jár; érdeklődik, hogy kivel, mi történt az utóbbi években, figyelemmel kíséri volt tanítványai sorsának alakulását; és amíg tanított, mindig szívesen látta, mosollyal és örömmel fogadta az elballagottakat az iskolában. Mindig tudja, hogy aktuálisan kivel mi történik, sokszor jelenlétével próbál segíteni. Az iskolában páratlan, családias légkört teremtett, a szülőkből kivételesen összetartó munkaközösséget alakított.

Biztos vagyok benne, hogy senki nem bánta meg, amiért a hirdi iskolába járt. Ezt bizonyítja az is, hogy a kisebb testvéreket, az unokákat is ide íratták be. És biztos, hogy mindenki örül, hogy Márta néni kezei alatt cseperedhetett és tanulhatott. Hiszen sokat köszönhetünk neki, és biztos vagyok benne, hogy jelentős része volt abban, hogy eljuthassunk oda, ahová jutottunk. Ugyanis az első iskolai évek valóban meghatározóak. És szerencsénk van, hogy a mi tudásunkat és értékeinket már ekkor jól megalapozták.

Kedves Márta néni! Ezúton szeretnék Önnek a magam, a volt tanítványai, munkatársai és a falu nevében köszönetet mondani kitartó és lelkiismeretes munkájáért, jó egészséget és boldog nyugdíjas éveket kívánni!

Szeretettel: Róth Judit

Comments

comments