Megkésett levél Rózsa Bakacsi Gergőnek

Kedves kis Tanítványom!

Lassan egy hónapja üres a padod az osztályban. Elmentél…

A baleset napján és másnap délelőtt remémykedtünk: dobog még a kicsi szíved. Az osztálytársaid rajzokat, játékokat akartak vinni Neked a kórházba, hogy meggyógyulj.

Aztán este jött a hír könyörtelenül: ELMENTÉL…

Elmentél 8 évesen! Felfoghatatlan! Értelmetlen halál!

Ezt a képet a szüleidtől kaptam, hogy legyen emlékem Rólad. Sajnos csak két és fél év jutott nekünk együtt…

Sok – sok emléket őrzök a szívemben: vidám kirándulások, papírgyűjtések, izgalommal teli versenyek, fellépések. Hogy tudtál énekelni, Gergő! Milyen ügyesen szerepeltél a színdarabokban! Hát még a verseket mennyire szeretted! Gyönyörűen szavaltál! Büszke voltam Rád!

Hiányzol.

Most a padodon fehér terítő és a képed. A gyertyát mindennap meggyújtjuk. Emlékezünk. Rád.

Búcsúzunk Tőled:

Osztálytársaid és tanítód, Erika néni, a vasasi iskola tanulói, pedagógusai és dolgozói.

Comments

comments