Igaz történet

A február, a vidámság, a mulatozás, a derű hónapja. Ezúttal megpróbálok én is közzé tenni egy humoros, fogolytábori élményemet. Nem nagyon hiszem, hogy ez az esemény a világtörténelemben még egyszer előfordulna. Elnézést kérek, remélem nem sértem meg senkinek az esztétikai érzéseit! De ez valóban megtörtént. Hogy  miket produkál az élet?!  E vers, nem kimondottan irodalmi mű, ezért megjegyzem:

A mottóm: „Költő, ugyan nem vagyok,

De verset, mégis írok!”

Igaz történet.

Orosz fogságban történt, amit elmondok,

nem ízléses, talán mégis meghallgatod.

Igazán megtörtént, lehet mosolyogni,

a túlélők, sosem fogják felejteni.

Habár nehéz elhinni, mégis megesett,

ez egy rendkívüli, peches baleset.

Mindehhez tudni kell, hogy volt egy latrina,

amelynél dolgunkat végeztük, naponta.

Ez a hosszú árok, rémesen büdös volt,

de örülnünk kellett, hogy egyáltalán volt.

Két oldalról lehetett közelíteni

és a csúszós árok szélén leguggolni.

Oda járt mindennap mindenféle fogoly,

sok ember örült, ha  idejében dokkolt.

Ott, a nyit terepen nem volt szégyenérzet,

a látvány felülmúlt minden képzeletet.

Néhanapján klórral fertőtlenítettek,

de mégis büdös volt, semmit sem tehettek.

Reggeltől estig, sűrű volt a forgalom,

sürgős esetekben, nagy volt az izgalom.

Egy német katona most végezte dolgát,

éppen igyekezett felhúzni gatyáját.

Másik oldalon egy magyar közeledett,

nyilván a dolog igen sürgős lehetett,

végre, odaérve, letolta nadrágját,

pillanatok múlva, elvégezte dolgát.

Nem is sejtette, semmi rosszra nem gondolt,

a nagy fröccs a német gatyájában landolt.

Ez tragédia volt mindkettő számára,

de főként az ártatlan német kárára.

Az átok megindult a német szájából,

mindent mondott, ami kifért a torkából.

A mi magyarunk ártatlanul pislogott,

sűrű elnézést kért, de bármit mondhatott,

a német ordítva mondta a magáét,

a kiskatonánk, esdekelt, bocsánatért.

Mindketten mondták, de különböző nyelven,

a német ordítva mondta ingerülten,

a vétkes magyarunk is mondta, csendesen.

Hosszan vitatkoztak, egymást nem értették,

a lényeg, ami bennük volt, kibeszélték.

Hát így történt ez a kellemetlen eset,

szerencsére ritka az ilyen baleset.

Ez egy kis humor volt a fogolytáborban,

nekünk derűt adott, a hétköznapokban.

Feltételezem, hogy a gatyát kimosták,

e béna esetet soha el nem mondták,

utólag, talán mindketten megbékültek,

abban biztos vagyok, barátok nem lettek.

Huba János

Comments

comments