Ünnep a templomban.

1926. november 14.-e egy olyan nap településünk életében, melyről ma már csak nagyon kevesen tudják, hogy mitől maradt emlékezetes, milyen eseménnyel írta be magát Vasas történetébe.

85 évvel ezelőtt ezen a napon szentelte fel Virág Ferenc pécsi püspök a Vasason megépült új katolikus templomot.

Elődeink életében igen nagy jelentőséggel bírt ez a nap. Nagyon vágytak  arra, hogy templomuk legyen, és nagyon sokat tettek azért, hogy megépüljön az „Isten háza”, megvalósítva az akkor élő emberek mindennapjaiban oly fontos szerepet betöltő vallásgyakorlás lehetőségét.

A felszentelés az öröm, és az ünneplés napja volt. De mennyi munka, fáradság, áldozat előzte meg?!

A templom megépüléséig a vasasi hívők Hirdre jártak szentmisére. Vasárnapokon, ünnepnapokon, télen, nyáron a Bölcsős út benépesedett. Ezen az útvonalon gyalogosan és lovaskocsikkal mentek a vasasiak a Hirdi templomba.

1922-ben történt az első nagy lépés, amely arra mutatott, hogy a vasasiak itthon szeretnék a vallási ünnepek örömét megélni. Kis szerencse is közrejátszott abban, hogy elképzeléseik megvalósulni látszottak.

A szerencse az volt, hogy Herger Nándor Hirdi káplán szerette, tisztelte a vasasiakat. Megértette gondolataikat és sok utánjárás, fáradozás árán elérte, hogy a Vasasi Iskolában szentmisét lehessen mondani. Így 1922. március 18.-án az iskolában felszentelésre került egy szerény, de a vasasiak szemében a leggyönyörűbb oltár. Ettől kezdve az iskolások, szüleik és az öregek már idehaza hallgathattak szentmisét vasár- és ünnepnapokon. A vallásos élet ebben az évben fellendült, hisz nem kellett már Hirdre járni. Ez az esemény nagyot lendített a templom megépülésének folyamatában, a gondolat érlelődésében.

Előrelépést jelentett az is, hogy ebben az évben Herger Nándor Vasasra költözött. Így nekünk is lett papunk, itt élt az emberek között és minden idejét a vasasiaknak szentelte.

Szívügyének tekintette, hogy Vasason templom épüljön. Ismerte az itt élőket. Együtt élt gondjaikkal, örömeikkel, vágyaikkal. Egy percig nem adta fel a közös célt:

Vasason épüljön templom!

Herger Nándor sok éves munkája, hite, emberszeretete végül meghozta gyümölcsét.

1924-ben a templom alapkövének letétele megtörtént. Az összefogásra ekkor ismét nagy szükség volt. A falu lakossága aktív részese volt az építés munkálatainak. Nem csak fizikailag, hanem adományaikkal is igyekeztek támogatást nyújtani. Mindenki annyit, amennyivel hozzá tudott járulni.

Templomunk falaiba azonban nemcsak a helyiek ereje, igyekezete van beleépítve. A kövek őrzik a környező települések segítő szándékát is. Ugyanis nagyapáink, dédapáink szekerekkel, lovaskocsikkal járták a környéket, a közeli falvakat, és adományokat gyűjtöttek.

Egyszerű, szegény emberek voltak, akik a kocsikra felrakták egy-egy zsák búzájukat, terményüket. Jó szívvel tették, pedig lett volna helye náluk is. Mégis megérezték a cselekedet nemességét, a segítés örömét.

A sok apró jó szándékból pedig építőkövek lettek, és húzták fölfelé, egyre magasabbra templomunk falait.

Az építkezés munkálatai 1924-től 1928-ig tartottak.

Megépült a templom. Megvalósult a nagy álom. Hamarosan elkészült a harang is.

Hazahozatala igazi népünnep volt. Lovaskocsival hozták, díszmagyarba öltözött fiatalok várták, és sok-sok ember kísérte a templomba vezető útján a harangot. Megtörtént a toronyba való felhúzása is.

Megszólalt az új templom új harangja. Büszkén kongatta világgá, hogy ezek a falak mostantól a hit, a szeretet, az összefogás, a kitartás, a küzdeni tudás örök érvényű értékeit hirdetik.

A harang megérkezése                                      A templom felszentelése

2011. november 20.-án a vasárnapi szentmisén templomunk felszentelésének 85. évfordulóját ünnepeltük. A templom újra megtelt emberekkel, régi szebb idők hangulatát idézve. Érdemes elgondolkodni azon, hogy milyen sok embert megérintett a templom „születésnapjának” híre. Régi ismerősök találkoztak újra hosszú idő után. Elbeszélgettek egymással emlékeket idézve. Régi eseményeket, régi egyházi ünnepeket idéztek. Megemlékeztek régi plébánosainkról, akik velünk élték mindennapjaikat és nehéz időkben sem adták fel küldetésüket.

A 85. éves évforduló

Az évforduló elmúlt. Egy ilyen ünnep azonban nem múlhat el nyomtalanul. Mindannyiunkban emléket hagy, kérdéseket fogalmaz meg és gondolatokat ébreszt.

Az emlékeket még sokáig magunkkal visszük.

A kérdések között sok lesz a „miért”! Miért csak az ünnepnapokon? Miért hagyjuk magára ami a miénk? Miért hitetjük el magunkkal, hogy semmire sincs időnk? Miért nem látjuk be, hogy pont a mi generációnk és gyermekeink generációja az a korosztály, kiknek a legnagyobb szüksége lenne feléleszteni szunnyadozó hitünket?

És a gondolatok?

Rá kell ébrednünk arra, hogy elődeinktől nagyon sokat tanulhatunk még. Elsősorban talán azt, amit azóta is hirdet a vasasi templom megkonduló harangja: hitet, szeretetet, összefogást, kitartást, és küzdeni akarást céljaink elérése érdekében.

Vassné Szántó Márta

Comments

comments