Bányásznap 2011.09.03

Minden év szeptember első hétvégéjén ünnepeljük a Bányásznapot!   Ez évben itt Vasason szép eseménnyel ünnepelhettünk mi, jó páran, akik ott voltunk – az idei BÁNYÁSZNAPOT!

A volt üzemünk – Vasasbánya – telkén, a megmaradt épületek között, emlékköveket avattunk. Ilyeneket:

Az emlékkövek elhelyezése –mint tudjuk – jó ideje a Pécsi Bányásztörténeti Alapítvány gondozásában történik, a Pécskörnyéki szénbányászat emlékére, és annak őrzésére. Most sorra került a mecseki szénbányászat egyik bölcsőjében, az egykori Vasasbánya – a Thommen – akna udvarán az emlékkövek elhelyezése. Igen – kövekkel jelezzük mi, megmaradt bányászok, az utókornak ezt a szakmát. Nagy és nehéz, szürkés – fekete kövekkel! És ez így szép…..

Erre az ünnepre az egykori bányaüzem volt dolgozói, vezetői közül sokan eljöttek a régi vasasi CSALÁD -ból. Mert ez egy családias légkörű üzem volt…. Erről volt híres a szakmai berkekben. Ezért szerettük, és voltak akik akik ezért nem szerették. Erre a napra azok jöttek el, akik szerettük……

Amikor (1993 február óta először – bár alig 1 km -re sem lakom tőle) a verőfényes szeptember eleji nyári délelőttben beléptem az üzemi udvarra, szinte időutazásban részesültem…. Mintha 1982 nyárvége lett volna. Amikor először léptem be a sorompón. Azok az arcokat, embereket láttam, akikkel akkor is találkoztam.  ….itt volt az akkori főmérnökünk – Lafferton Győző és legkedvesebb bányamesterem Schmieder Imre. A legjobb csatlósunk Gubanc, és Vili bácsi a targoncás. A Vörös csapat három szakvezető vájára ( Gyurka mellett Papp Jóska és Pataki Feri) és volt aknászkollégáim, Lovász Géza, Winkler Jani , Czippán Józsi. No és az akkori fejtési vájárok közül jó páran, Tauber Feri, Harcz Tibi és a Schmidt „Pöcök”, meg a Horváth Tibi….  A régi körletvezetőink – Cseh Mihály, Petrics Gyula és Vörös Pista bácsi. Villanyszerelőink és lakatosaink közül eljött Gasti és a Lesnik Tomi, a Nyúl és a Lukács Misi, a tűzvédelmisek – iszapolók, Kakas Pejkó, Csölley Robi, Straub Jancsi meg a Patyi Józsi és az aknászuk – Kincse Jani is…… A főbányamérőnk Zachár Gyula és Peres Attila geológusunk….

Sorolhatnám még a neveket, az akkori csapat tagjait – Sokatokat kihagytalak a személyes névsorból, tőletek elnézést kérek…. A volt “faléz” területén – abban a magas fűben állva, akár egy rögtönzött beosztást is lehetett volna tartani, aztán gyerünk lefelé….. De hová is?  A Nyugati – akna helyén egy betonlap, egy sárga cső – réztáblával….

Persze jó volt eljátszani egy pillanatra ezzel a gondolattal….

Itt a bányászat megszűnt, megváltozott sok minden azóta. Mi is persze. Néhányan vaskosabbak lettünk, sokunknak kicsit megfehéredett a haja, az élet szétszórt minket – talán túlságosan is. De ezen a napon a vasasi Bányászzenekar csak nekünk játszotta Bányászhimnuszt, úgy, mint 30 éve, amikor a Bányásznap még igazi ünnep volt, ünnepi munkásgyűléssel, búcsúval, evéssel – ivással, majd bállal….

Azt gondolom, most méltó emléket állítottunk itt magunknak, egykori vasasi bányászoknak.

Folytatásképpen a Kultúrotthonban, a szép számban megjelent érdeklődőknek Dr. Romváry Ferenc a Pécsi Szemle főszerkesztője bemutatta az „EMLÉKLAPOK A VASAS ÉS HOSSZÚHETÉNY SZÉNBÁNYÁSZATÁNAK TÖRTÉNETÉBŐL” c. könyvet, a Pécsi Szemle különkiadványát.

Dr. Biró József a könyv szerkesztője és egyben egyik szerzője ismertette a könyv tartalmát, a benne lévő cikkek szerzőit, valamint szólt arról a jó pár emberről, akik segítették munkáját.

Külön kiemelte Bocz József munkáját. Idézem szavait: ” Nem feledkezhetem el Bocz József tördelő szerkesztőről, aki nagy türelemmel a korábban megszerkesztett cikkeket kívánságom szerint – több kép beépítése miatt – nagy türelemmel átszerkesztette.”

A könyvbemutató végén Jakabné Pohl Marietta és Brassói Attila, Dr. Hoppál Péter és Huba Csaba megbízásából ajándékkönyveket adtak át a területen munkával érdemeket nyert lakosoknak, a szakszervezetnek és más szervezeteknek.
Az emlékkő avatást és a könyvbemutatót a Vasasi Szent Borbála Egyesület szervezte, aki üdítőkkel és szendvicsekkel látta vendégül a megjelenteket.

Jó volt újra veletek lenni, köszönöm mindenkinek, akivel találkoztam, hogy kezet fogott velem. Örültem a mai napnak….

Jó szerencsét!

/Sashegyi József/

Comments

comments